Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 21 (165. szám) - A kommunista diktatúra által kitelepítettek, valamint az őket befogadók emlékének megörökítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - FARKAS GERGELY (Jobbik):
539 elkerülendő további, legalább 550 ezer ember hagyta el a budapesti kerületeket és a megyeszékhelyeket, száműzeté st vállalva a vidéki falvakban. Tisztelt Ház! Veszprém megyei képviselőként úgy érzem, emléket kell állítsak a kommunizmus során kitelepített, meghurcolt Veszprém megyei magyaroknak is. A megyében a kitelepítésre ítélt honfitársainkat számos helyen kötelez ték ingyenmunkára. Kiemelhetem az ajkai, várpalotai bányákat vagy éppen azokat az ajkai munkatáborokat, amelyekről azóta megfeledkeztek a történelemkönyvek. Kevesen tudják ugyanis, hogy Ajka is kivette a részét a munkatáborok szörnyűségeiből. Nem is egy, h anem két tábor volt Ajkán, amire a kommunisták büszkék lehettek: egy a Pénzeshíd Gyár utca felőli oldalán, egy pedig a csingeri Jókaibányánál. Az itt raboskodó, jogtalanul elítélt, ártatlan emberek verejtéke által épült fel a város mai arculata, épült az erőmű és a timföldgyár. Mindez azonban a Rákosirendszer szörnyűségeihez tartozik. Veszprém megyeiként hadd szóljak néhány szót egyik ’56osunkról is, Brusznyai Árpád gimnáziumi tanárról, akit 1956os szerepvállalásaiért 1958. január 9én hajnalban végezt ek ki. Brusznyai Árpádot az 1956. évi forradalom kitörése Veszprémben érte. Október 26ától a Veszprém megyei Nemzeti Forradalmi Tanács elnökhelyettese volt, majd november 15. között mint ennek elnöke tevékenykedett. Megjegyzendő, hogy a leglázasabb napok ban a korábbi megyei első párttitkárt, Papp Jánost látszatbörtönbe vetette, hogy így védje meg az életét a nép jogos haragjától, az esetleges lincseléstől. Józanságát mutatja, hogy amikor a veszprémi forradalmár egyetemi hallgatók fegyvert akartak fogni az oroszok ellen, megtagadta, meggátolta ezt, s ezzel valószínűleg életeket és későbbi családokat mentett meg. Ellenzett minden erőszakot, önbíráskodást, működése idején nem történt vérontás. Kiadott programnyilatkozatában szükségesnek tartotta a demokratiku s választások kiírását és a szovjet csapatoknak az országból való kivonulását. A forradalom és szabadságharc bukása után 1956. november 5én szovjet katonák letartóztatták, sorstársaival együtt a Szovjetunióba hurcolták, ahonnan csak decemberben került haz a. A sorozatos tárgyalásokon az a Papp János vallott, tanúskodott ellene, akinek életét pont ő védte a kritikus napokban a forradalmárok jogos bosszújától. A Győri Katonai Bíróság Népbírósági Tanácsa életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélte, azonban az ít életet a Legfelsőbb Bíróság Tanácsa kötél általi halálra változtatta, amelyet zárt tárgyaláson mondtak ki. A halálbüntetést szintén a véreskezű kommunista, Papp János harcolta ki. A katonai ügyész többször fellebbezett ügyében, eredménytelenül. Még Kodály Zoltán is közbenjárt a fiatal klasszikafilológus érdekében, de az ismert zenetudós sem tudott enyhítést elérni. Mint mondta: “Ezek vért akarnak inni, nem lehet mit csinálni.” Tisztelt Képviselőtársaim! Papp János, aki 1961ig volt Veszprém megye első titk ára, az 1956 utáni állami kitüntetésben részesült hazaárulók egyike volt, Veszprém megye szégyene. De sajnos napjainkig is politizáló, volt kommunistákat, jelenlegi szocialistákat is adott hazánknak Veszprém megye. Gondolok itt Gyurcsány Ferencre, aki a KI SZben futott be komoly karriert, és valamilyen furcsa vonzalomnak köszönhetően éppen Apró Antal kommunista politikus unokáját vette feleségül, vagy Szekeres Imrére, aki szintén a KISZben tevékenykedett mint ifjú kommunista, annak Veszprém megyei vezetője volt. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiból.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen. A következő felszólalónk Farkas Gergely a Jobbikképviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr! (15.40) FARKAS GERGELY (Jobbik) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A Jobbik részéről már szimbolikusan kifejeztük, hogy egyetértünk ezzel a törvényjavaslattal, annak mondanivalójával, és örülünk a megszületésének, ugyanakkor jelen formájában hiányosnak tartjuk. Jelen formájában ugyanis csak az együttérzésről, illetve az emlékeztetésről szól, ugyanakkor egy szó sincs benne arról,
