Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 21 (165. szám) - A kommunista diktatúra által kitelepítettek, valamint az őket befogadók emlékének megörökítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - FARKAS GERGELY (Jobbik):
540 hogy milyenfajta elszámoltatási törvényekre, rendeletekre lenne itt szükség, vagy éppen a kárpótlás kérdésére. Az elszámoltatásról majd legin kább Novák Előd képviselőtársam fog beszélni, én leginkább a kárpótlásra szeretnék kitérni, ugyanis ezzel kapcsolatban is komoly hiányosságokat tartalmaz ez a törvény, konkrétabban fogalmazva: egyáltalán nem foglalkozik a kárpótlással. A kárpótlásról 2000. december 26án hozott egy törvényt az Orbánkormány a közelgő ’56os forradalom és szabadságharc 45. évfordulójára. Ez egy nagyon pozitív kezdeményezés volt, ugyanakkor egy súlyos hiányossággal küszködik. A meghozott kormányrendelet ugyanis azt mondja ki, hogy Magyarországon 1945. január 1je és 1953. december 31e között rendőrhatósági őrizet mellett munkatáborban fogva tartottakra vonatkozik, de kizárólag azokra, akik három évet elérő, illetőleg azt meghaladó szabadságvesztést vagy szabadságkorlátozást s zenvedtek el, jogosultak erre. Jómagam mindig is foglalkoztam a történelmi tényekkel, saját magam is igyekeztem segíteni azok megismertetésében, hogy minél több emberhez eljussanak ezek a történelmi események, de amiért én foglalkozom a kárpótlással, az eg y személyes élmény, amikor is egy fogadóórán egy olyan idős hölgy keresett meg, akit kiskorában, néhány éves korában a Hortobágyra telepítettek ki. Ő nem volt három évet, mindösszesen csak két évet és néhány hónapot kitelepítve a szüleivel együtt a Hortobá gyon, és ő ma semmilyen kárpótlásban nem részesül. Az ő története alapján is hoztam önök elé ezt, mint egy olyan törvényi rendeletet, amit mindenféleképpen módosítani kellene, és azért is bátorkodtam ezzel előhozakodni, mert ú gy gondolom, hogy önöktől sem állhat távol ez a gondolat. Mindezt arra merem alapozni, hogy utánanéztem a parlament.hun, és nagy meglepetésemre, de ugyanakkor nagy örömömre azt tapasztaltam, hogy 2002 és 2010 között önök, a Fideszfrakciónak néhány képvis elője négy alkalommal nyújtott be olyan törvényjavaslatot, ami ugyanezt a kérdéskört szeretné rendezni, amit az előbb mondtam önöknek, miszerint ne csak azok kapjanak kárpótlást, akik három évnél többet voltak kitelepítve. Első alkalommal 2003ban nyújtott ak be önök egy törvényjavaslatot az egyes tartós időtartamú szabadságelvonást elszenvedettek részére járó juttatások módosításáról, és mindebben le is írják, engedjék meg, hogy a saját szavaikat olvassam fel, illetve képviselőtársaik szavát: “Több magánsze mélytől és szervezettől érkeztek megkeresések hozzánk, melyben jelezték, hogy jelentős számú károsult nem részesül juttatásban a 3 éves időhatár előírása miatt. Nincs elfogadható indok arra, hogy például 32 hónap szenvedésért az érintett nem részesül egy f illér juttatásban sem, míg ha valaki 36 hónapig volt szabadságelvonásban részesítve, akkor havi 20 ezer forintot kap. Az elhurcolásokból eredő jogkövetkezmények ugyanis egyaránt sújtották időtartamra tekintet nélkül a szabadságuktól megfosztottakat, így a 3 évnél rövidebb időt töltötteket is. A szabadságelvonás időtartama csak egy részét képezte az utána évtizedekig tartó diszkriminációnak.” Ez volt az, amit én is személyesen megtapasztaltam az idős hölgy elmondásában, és lám, önök is egyetértenek ezzel, ho gy nem szabad különbséget tenni aközött, hogy valaki három évet vagy éppen csak két évet és néhány hónapot volt kénytelen elszenvedni a Hortobágyon kitelepítettként. Ezért arra kérem önöket, hogy rendezzék ezt a kérdést. Ebben a határozati javaslatban egy szó sincs erről, jelen pillanatban egy szimbolikus kifejezése, de ez egy kicsit arra a példára emlékeztet, hogy ha egy meglopotthoz odamegyünk és mindösszesen csak részvétet nyilvánítunk, az együttérzésünkről biztosítjuk, de nem segítünk neki abban, hogy f elkutassa a bűncselekmény elkövetőjét, vagy éppen kárpótoljuk. Mi sem tehetjük meg, hogy úgy hozzuk meg ezt a határozati javaslatot, hogy erről a két fontos kérdésről, az elszámoltatás kérdéséről és a kárpótlásról nem értekeztünk benne, nem tettünk előremu tató lépéseket. Mint említettem, önök is benyújtották ezt, 2003ban, 2004ben, 2005ben és 2006ban jellemző módon az előző kormányok, a tőlem jobbra ülők, illetve most jelen pillanatban nem ülők, csak egy személyes képviselettel rendelkező párt nem engedt e, hogy ez érvényre juthasson, hogy ezek az emberek, akik súlyos sérelmeket éltek meg, kárpótlásban részesülhessenek, de én bízom abban, hogy
