Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 21 (165. szám) - A kommunista diktatúra által kitelepítettek, valamint az őket befogadók emlékének megörökítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - VARGA LÁSZLÓ, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
522 Hogy ne húzzam az időt, csak egyetlenegy ponton hivatkoznám meg az önök véleményét ebben, az tán meglátjuk, hogy e kereteken belül, ezen az előterjesztésen belül lehetőség vane ennek elfogadására. 2009. június 29én Répássy Róbert államtitkár úr akkor még képviselőként a büntető törvénykönyv módosításának a vitájában az Országgyűlés előtt a követ kezőt mondta, szerintem mértékadó az is, amit ő elmondott: “Mi eddig mindvégig azon az állásponton voltunk, és fenntartjuk ezt az álláspontunkat, hogy a különféle önkényuralmi rendszerek, így a nemzetiszocialista és a kommunista rendszerek által elkövetett bűnök tekintetében nem lehet kettős mércével mérni. Ezt azzal indokoljuk, hogy mind a magyar joggyakorlat, mind a magyar jogalkotás, tehát az elmúlt húsz év jogalkotása ezeket a diktatúrákat, ezeket az önkényuralmi rendszereket egylényegűnek tekintette, é s ezek tekintetében nem tett különbséget, tehát minden, az elmúlt húsz évben alkotott jogszabályunkban mind a nyilas diktatúra áldozatai, mind pedig a kommunista diktatúra áldozatai ugyanabban a jogi elbírálásban és jogi státusban vannak a törvényeink szer int.” Összességében véve arra tennénk javaslatot ezzel a módosító indítvánnyal, hogy minden XX. századi diktatúra magyarországi sértettjét, a magyar nép tragédiáját egyaránt ez a határozati javaslat tudja deklarálni. Még egyszer hangsúlyoznám, amit Réthely i miniszter úr elmondott, az nagyon korrekt és tisztességes beszéd volt, és a határozati javaslat öt pontjával ilyen módon nem lehet vitatkozni, azonban azt hozzátenném, ha egy szélesebb körű emléket tudna ezzel a határozati javaslattal állítani az Országg yűlés, akkor jobban tenné a dolgát, és megfelelő emléket állítana a XX. század diktatúráinak, sértettjeinek és áldozatainak. Szerintem ez egy fontos kérdés lenne. Nagyon remélem, hogy ebben a vitában tudnak ezzel azonosulni. Nem fontos persze pont ennek a szövegnek megfelelően módosítani az indítványt, hiszen napok vagy hetek vannak még arra, hogy egy korrekt szöveget találjunk ebben. Azt hiszem, jót tennénk vele, ha így cselekednénk. Köszönöm, hogy meghallgattak. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Varga László képviselő úrnak, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja vezérszónokának. VARGA LÁSZLÓ , a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtá rsak! Megadatott nekem az, hogy ezt a kort, amire most emlékezünk, 101214 éves gyermekként, serdülőként élhettem át, így tehát nagyon sok személyes emlékem is fűz ehhez. Ezért is örülök annak, hogy eljutottunk oda, hogy néven nevezzük most már a kommunis ta diktatúra által kitelepítettek, valamint az őket befogadók emlékének megörökítéséről szóló határozatban azt, hogy mire emlékezünk. Mert eddig csak azt hallottam és hallottuk nagyon sokszor, amit az én névdruszám elmondott a maga pártjának állásfoglalása ként, amikor össze akarja keverni a pirosat a zölddel, a sárgát a lilával, amit pedig összekeverni nem lehet. Nagyon sokszor megemlékeztünk már a nácizmus áldozatairól, megemlékeztünk, és emlékművek állnak méltán, mert minden diktatúra elítélendő. De most nem erről van szó! Tiltakozom az ellen, hogy ezt a határozatot bármi módon is gyöngítsük és összekeverjük mással. Ez a határozat arról szól, amit a kommunista diktatúra végzett el, mégpedig egy meghatározott időben. Nem is általá ban a kommunista diktatúráról, mert arról van egy emléknap, hanem azokról emlékezünk meg, akik 1948. augusztus 20. után, amikor Rákosi Mátyás Kecskeméten elmondta azt a beszédét, aminek következménye lett a kuláküldözés, majd a kuláküldözés után következmé nye lett a kitelepítések. Ezzel nagyon módszeresen történt a magyar társadalom általam előbb már említett középrétegének, nyugodtan mondhatom, gerincének a megtörése, gerincének az eltávolítása a városokból Hortobágyra, a kulákságnál pedig a falvak tönkret étele. Nekem van egy egyéni képviselői javaslatom: a kulákságról külön is emlékezzünk meg, mert az is egy külön téma, és külön téma a kitelepítések témája is. Ha összekeverjük a dolgokat, akkor megint egy szürke, semmitmondó lötty lesz belőle, de nem lesz belőle emlékezés. Ugyanis itt
