Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. május 30 (196. szám) - A Nemzeti Eszközkezelő működésével kapcsolatos egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Jakab István): - VÁGÓ GÁBOR (LMP): - ELNÖK (Jakab István): - VÁGÓ GÁBOR (LMP):
4848 Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm képviselő úr megértését. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Vágó Gábor képviselő úrnak, akit szintén tájékoztatnom kell, hogy két szakaszban tárgyalju k, és az első vitaszakaszhoz kérem, szíveskedjenek hozzászólni. VÁGÓ GÁBOR (LMP) : Köszönöm, elnök úr. A 2. ajánlási pont, ugye, az első vitaszakasz része? ELNÖK (Jakab István) : Igen. VÁGÓ GÁBOR (LMP) : Rendben, ehhez szeretnék én is hozzászólni. Egyrészről, ha egy kicsit távolabbról tekintjük, a lakhatási válságra csupán félmegoldások születtek eleddig. Félmegoldások születtek, amelyek nem is igazából azokat célozták, akik a legsanyarúbb és a legrosszabb helyzetben vannak, bár manapság csupán az ellenzéki pá rtok beszélnek arról, hogy itt van 150 ezer olyan ember, aki a kilakoltatás szélén áll. (13.40) Hiába van kilakoltatási moratórium, hiába vannak különböző kvóták meghatározva, azért a mindennapi életben azt tapasztaljuk, hogy a végrehajtások során történne k olyan szerződéskötések, amelyekkel ezeket a kvótákat ki lehet kerülni, úgy, hogy bizonyos anyagi vagy egyéb ráhatással ráveszik azokat az embereket, akik teljesen kilátástalan helyzetben vannak, a leendő tulajdonosok vagy azok képviselői, és így ráteszik a kezüket ezekre a lakásokra, ezek az emberek pedig az utcán találják magukat. Számtalan ilyen példával találkozom én is nap mint nap állampolgári megkeresések kapcsán. Ami viszont ide, a 2. ponthoz tartozik, a lakhatási válság megoldása kapcsán jómagam k ezdeményeztem egy vitanapot még másfél évvel ezelőtt. Nagyon jó, mintegy politikai konszenzus látszott megszületni, viszont ebből a politikai konszenzusból nem született olyan megoldás, amely aprópénzre váltotta volna ezt. Az LMP nemzeti ingatlanalap javas lata, amelyben az önkormányzatok is eléggé vaskos részt vállalnak ezen lakhatási krízis megoldásában, nem nyerte el a kormánypártok tetszését, habár az ellenzék felsorakozott mögötte, de úgy látszik, hogy azok a bírálatok, javaslatok, módosító indítványok, amelyek az eredeti, önök által beterjesztett eszközkezelőkoncepcióhoz kapcsolódnak, végre meghallgatásra kerültek. Ez a törvényjavaslat - nem a módosításokkal, hanem az eredeti törvényjavaslat - egy nagyon jó elmozdulás, ehhez csak gratulálni tudunk a Ne mzetgazdasági Minisztériumnak, hogy végre felismerték azt, hogy ha most bővítjük a forrásokat, és lakhatást biztosítunk több ezer embernek, akkor később nem kell ugyanezt a pénzt majd a szociális szférán és a szociális ellátórendszeren keresztül kifizetni, mondjuk, azon gyermekeknek a gyermekotthonban való tartására, akiket elszakítanak a családjuktól azáltal, hogy kilakoltatásra kerülnek ezek a sanyarú sorsú családok. Úgy gondolom, itt most egy kulcskérdéshez érkezett el a Kósa Lajos által jegyzett módosít ó kapcsán az eszközkezelő koncepciója. Vagy életképes lesz ez az eszközkezelő, vagy pedig hamvába holt, illetve kiderül, az önkormányzati lobbi kerekedike felül azon a józan észen, ami itt most a törvényjavaslat eredeti szelleméből következik. A rendszerv áltás óta azt látjuk, hogy az önkormányzatoknak van egy lakhatással kapcsolatos feladata, ezt a lakhatással kapcsolatos feladatát ki így, ki úgy látja el. Egy tendencia azonban biztos: folyamatosan csökken az önkormányzati tulajdonú ingatlanok száma, hisze n az önkormányzatok úgy állnak ehhez hozzá, hogy adjuk el ezeket a vagyonelemeket, és így próbáljuk valahogyan pótolni a szűkülő állami támogatást. Egyrészt csökken a számuk, másrészt ezzel szembemenő tendencia, és egy még nagyobb problémára hívja fel a fi gyelmet, hogy nő viszont az üres lakások aránya; miközben csökken a szociális bérlakások
