Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. május 30 (196. szám) - A biztosítási adóról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - VOLNER JÁNOS (Jobbik):
4818 Ha megnézzük azt, hogy milyen a magyar közteh erviselés rendszere, abszolút értékben hol tartanak a közterhek - elmondtuk már ezeket az adatokat, de újból és újból el kell mondanunk, hátha ráébred majd a kormány arra, hogy mit tesz , ha megnézik például az összes OECDországot, ez egy jóval tágabb kö zösséget jelent, mint az Európai Unió, ott tartunk, hogy az átlagjövedelmet terhelő adóelvonás Magyarországon a másodikharmadik legmagasabb szinten áll az összes OECDország között. Ha megnézzük azt, hogy az árukat és szolgáltatásokat terhelő adók aránya - most is egy ilyet emelünk - hol áll jelenleg az OECDországok között, akkor azt láthatjuk, hogy a harmadik legmagasabb adóterhelésről szépen Magyarország felkúszott a lista elejére: Magyarországon a legmagasabb az adóterhelés az árukat és szolgáltatásoka t érintő adók arányában. Ha képviselőtársaim belegondolnak abba, hogy ezeket tervezi most több lépésben emelni a kormány, az előző törvényjavaslat is egy újabb adóemelésről szólt, ez a mostani is egy újabb adóemelésről szól, látható, hogy az az irány, ahov á haladunk, nem jó, különösen azért nem, mert nem látjuk, hogy az állam mit szeretne majd magával kezdeni a másik oldalon; miből lesz kevesebb az a pénz, amit az állam szükségletként magának beállít a költségvetésben; mitől fogunk mi jobban élni, magyarok, ha folyamatosan kivonjuk a gazdaságból a pénzt, ha eltűnik a kereslet. Akkor a cégek nem tudnak fejleszteni, a cégek egy ideig benyelik a veszteségeket, egy idő után pedig kompenzálni fogják, és igazodnak azokhoz a piaci folyamatokhoz, amit a kormány indí tott el, azaz elkezdenek létszámot csökkenteni. Tegnapi hír, hogy az építőiparon belül a cégek 27 százaléka létszámot szeretne csökkenteni; megjegyzem, egy olyan ágazat, ami eddig is a padlón volt, és az önök kormányzása alatt folyamatosan zuhan. Most ismé t afelé haladunk, hogy megadóztatnak egy újabb szektort, ismét közterheket vetnek ki, amit majd természetesen ismét áthárítanak a lakosságra ugyanúgy, mint eddig. Az áthárítás ellen egyébként a kormány az égvilágon semmit nem tett eddig sem, és ezután sem fog. Nem is kerül be olyan törvényjavaslat vagy bármilyen intézkedés az Országgyűlés elé, ami ezt megakadályozná. Tehát az a fajta fordulat, ami most Magyarországon lezajlik, egy öngerjesztő gazdaságpolitikai fordulat; egy öngerjesztő folyamatot indítottak el ezzel, ugyanis minél nagyobb adókat vet ki a kormány a gazdaságra, annál nagyobbak lesznek a gazdasági szervezetek terhei. Ezek a gazdasági szervezetek a nagy adóterhek miatt visszafogják a tevékenységüket, értelemszerűen a visszafogott tevékenység kev esebb adóbevételt eredményez, a költségvetés hiánya nőni fog, amit a kormány megpróbál majd úgy kompenzálni - mint ahogy eddig is tette az elmúlt években , egy újabb lépésben újabb adókat tervez majd kivetni, illetve a meglévő adónemek arányát egyrészt nö velni fogja, az adómértékeket pedig ezzel párhuzamosan szintén növeli fogja. Nem történik egyéb, mint hogy létrejön egy öngerjesztő gazdasági folyamat, nem a termelést erősíti meg a kormány az iparban, a mezőgazdaságban, nem próbál ide külső jövedelmeket v onzani azáltal, hogy feléleszti a turisztikai ágazatot és egy kicsit megpróbálná fellendíteni. Nem, ez egy rendkívül destruktív út, amit jár a kormány, mert folyamatosan csak a kiadások visszafogásában tud gondolkodni akkor, amikor a költségvetés kétségtel enül meglévő problémáit megpróbálja kompenzálni. Ezzel tehát egy olyan káros folyamatot indít el, ami Magyarországot teljesen versenyképtelenné teszi a régión belül. Kicsi nyitott gazdaságnál nem lehet ezeket a lépéseket ilyen módon megtenni, hiszen annak nyilvánvaló következményei vannak. Ha a következményeknél tartunk, képviselőtársaim, vessenek egy pillantást az aktuális negyedéves GDPadatokra: másfél százalékos visszaesésbe hajszolta a kormány a magyar gazdaságot. Ennek a matolcsysta gazdaságpolitikána k, a megszorításoknak, amit a szocialista kormányok után folytattak, sajnos, azt kell hogy mondjam, beérett a gyümölcse, sikerült válságot okozni Magyarországnak. Hogy így mit fogunk magunkkal kezdeni, és mi lesz azzal a négymillió létminimum alatt élő emb errel, aki Magyarországon jelenleg lakik, azt nem lehet tudni, ugyanis elindultunk egy latinamerikai társadalmi modell felé, egy olyan modell felé, ami szociálisan érzéketlen kormányt mutat az embereknek, növekvő és óriási vagyoni különbségeket és egy oly an
