Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. május 30 (196. szám) - A biztosítási adóról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - VOLNER JÁNOS (Jobbik):
4817 költségvetési szerv, és ha igen, akkor annyi pénzért kelle, mint amennyit erre áldoz, áldozni kénytelen a központi költségvetés és mögöttük az adófizetők? Ilyen átvilágítás nem t örtént, a szándékát sem látom, a nyomait sem lelem, ezzel szemben van a megszokott, az előző kormányoktól örökölt fűnyíróelv, hogy időnként stabilizációs alappal és más eufemisztikus kifejezésekkel illetett zsákokba gyűjtjük össze azokat a pénzeket, amikre szükség van, és megpróbálunk ideigóráig ezekkel a pénzekkel betömködni költségvetési lyukakat. (11.30) Ez a feladat sem kezdődött el, jóllehet tízmilliárdokban is mérhető sokszor az a közkiadás, aminek az indokoltságáról nem sikerült meggyőződnünk. Múltk or is mondtam erre példát a vezérszónoki felszólalásomban; itt van például a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság költségvetése, amibe mintegy 70 milliárd forintot tesz bele évente a magyar állam az adófizetők pénzéből, és nem tudjuk, nem ismerjük a részle teit. Úgy készülnek a tervek, úgy hozzák ide az Országgyűlés elé a törvényjavaslatot más fejezetek is, hogy minimális információk, minimális számok vannak benne, hiányoznak a létszámadatok, nincsenek indokolások, hogy miért kell annyit költeni, mint amenny it költenek. Tehát a hiánycél elérése érdekében szükséges kiadási oldali rigorózus átvilágításra semmiféle érdemi lépést nem tett a tisztelt kormány az elmúlt két esztendőben. Tehát én azt gondolom, hogy most már lassan egy új korszakot kell majd emlegetnü nk. Én a magam részéről ezt fogom tenni, és az elmúlt két esztendőt vagy az elmúlt három esztendőt fogom mindig szíves figyelmükbe ajánlani, hogy milyen lépéseket mulasztott el megtenni a kormány. Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiból.) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : A képviselő urat követően Volner János képviselő úr következik. Itt a sorrendet nehezen tartom - elnézést - a pártok között, mert nagyon sokan nincsenek benn a teremben. De az előre bejelentett felszóla lók közül ön a következő, Volner János. VOLNER JÁNOS (Jobbik) : Köszönöm, elnök úr. Lefolytattunk itt már több törvényjavaslat kapcsán egy vitát. Akkor, amikor a Széll Kálmán 2.0 nevű akcióterv 600 milliárd forintos megszorításáról beszélünk, akkor fel kell tennünk azt a kérdést, amivel Nyikos képviselőtársam zárta a saját hozzászólását, hogy vajon aze az egyetlen megoldás a költségvetés hiányának kiegyensúlyozására, hogy a kormány újabb és újabb adókat vet ki az egyre nehezebb helyzetbe kerülő lakosságra. Képviselőtársaim, van ezen kívül több más út is. Például az, hogy nem okoznak 400 milliárd forintos lyukat minden évben az adórendszerben azáltal, hogy bevezetik azt az egykulcsos adórendszert, ami a legmagasabb jövedelmű munkavállalókat kedvezményezi, az összes többi munkavállaló számára pedig hátrányokkal jár, jövedelemcsökkenést okoz számukra. Gondoljunk csak bele, milyen adórendszer az, amely egy bruttó 94 ezer forintot kereső embert - ennyi egyébként jelenleg a minimálbér - sújt, ugyanis, ha megnézzük, hogy a 2010es szinthez képest mennyit ér ez a bruttó 94 ezer forint: ehhez képest jelenleg 11 300 forinttal vihet kevesebbet haza az az ember, aki ennyit keres. Ehhez képest, aki ennek a többszörösét keresi, vagy milliós nagyságrendű fizetéshez jut, aki már eddig sem szűkölködött semmiben, mindent megvehetett, amit meg akart, az pedig akár több százezres vagy milliós többletjövedelmet érhet el ezzel az adórendszerrel. Tehát akkor, amikor azt látjuk, hogy ennek az igazságtalan, a szegényeket sújtó adórends zernek a lyukait, azt a 400 milliárd forintos lyukat megpróbálja úgy betömködni a kormány, hogy mindenkire ráhárítja ezeket az adókat, mindenkire ráterheli, akkor azt láthatjuk, hogy nem történik egyéb, mint hogy egy rendkívül igazságtalan társadalmi fordu lat részesei vagyunk, újból és újból olyan törvényjavaslatok kerülnek elénk, amire az égvilágon semmi szükség nem lenne, ha a kormány által elkövetett gazdaságpolitikai hibákat nem kellene valahogy kompenzálni.
