Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. május 30 (196. szám) - A biztosítási adóról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik):
4816 36 perc 43 másodperc, az LMP képviselőcsoportjának 21 perc 44 másodperc, a független képviselőknek pedig 8 perc áll rendelkezésre. ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Köszönöm szépen, jegyző úr. Most tehát az írásban előre jelentkezett képviselők felszó lalására kerül sor. Nézem, hogy ki van a teremben; az előre bejelentkezett felszólalók közül Volner János képviselő úr, neki is csak a kártyája van a helyén, hogyha jól látom. A következő Nyikos László képviselő úr, Jobbik. DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik) : Kösz önöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Újabb adó a láthatáron, és ezzel a biztosítási adóval már igen nagy számú adóval kell megbirkóznia a magyar társadalomnak, az adófizetőknek, jóllehet ebben az 50 körüli adófajtában a helyi adók is be nne vannak természetesen. Az a kérdés, hogy merre halad Magyarország - quo vadis, Magyarország - ezekkel az adókivetésekkel. Nagyon riasztóak azok a számok, amiket a sajtóban és a Széll Kálmántervben is megismerhettünk. Az egyik ilyen adat az, hogy az elm últ húsz esztendőben, tehát a rendszerváltás óta vagy a rendszerváltásnak nevezett események óta a reálbérek nem nőttek Magyarországon. Ez egy nagyon riasztó szám, és hogyha meghosszabbítom ezt az intervallumot, és a Széll Kálmántervnek a végére, az utols ó évszámára tekintek - 2015 , akkor semmi remény arra a Széll Kálmántervből, hogy a reálbérek itt érzékelhető módon nőni fognak, hiszen a GDP maga sem nagyon növekszik, bár itt szerény növekedés van 2014től előirányozva. De a fogyasztás, a közösségi fog yasztás és a háztartások fogyasztása is stagnál, illetve a prognózis szerint a háztartások fogyasztása a ciklus vége felé szerény növekedésnek indulhat. Tehát a dilemma az, hogy a sokféle adóval, az újabb adó bevezetésével a magyar társadalom, a magyar adó fizetők motiválhatók leszneke azoknak a problémáknak a megoldására, amik előttünk állnak. Úgy tűnik, hogy ezek nem motiválják sem anyagi, sem morális értelemben a társadalmat arra, hogy ebből a nehéz helyzetből, amit a kormányoldal még mindig válságnak, i lletve a jövő évtől is még válságosnak nevez, ebből kimozduljunk végre, és a felszálló ágra kerüljünk, pedig az adóelvonás aránya a GDPn belül most már 38 százalék fölé fog kerülni. Ezek után joggal várja mindenki, politikus, közéleti ember vagy átlag adó fizető, hogy akkor a kormány szíveskedjék ezzel az igen nagy elvonással kezdeni valami értelmes dolgot. Ha 38 százalékát elvonja és elkölti az ország jövedelmének, akkor ebből valami biztató perspektívát, valami víziót kellene felvázolni, amit nem látunk, hiszen 2015 után, úgy tűnik, hogy vége van, nem a világnak, de a magyar gazdasági folyamatok áttekinthetőségének; arról nem mond semmit sem a Széll Kálmánterv 2. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előző napirend során elhangzott TuriKovács Béla képviselőtársa m részéről egy másik észrevétel is - és örülök, hogy közben visszajött, de megint elment, mindegy , azért hivatkozom arra, hogy szóba hozta azt a kérdést, hogy a szükséges pénzügyi lépések megtörténteke. Most már elhatároztam, hogy én nem az elmúlt nyolc évet fogom emlegetni, hanem mostantól az elmúlt két évet fogom emlegetni, és az elmúlt két év alatt meg nem tett lépésekre fogok hivatkozni, hiszen számos dologban semmi nem történt. Hogy egy egészen konkrét példát mondjak, ma sincs az országnak állami va gyonleltára, pedig ezt, bár többször megígérték - volt erre kormányhatározat, aztán annak a határidejét módosították , ma sem tudja megmondani a magyar állam, mondjuk, az Országgyűlésnek vagy a magyar társadalomnak, hogy az állam vagyona, ezen belül a vál lalkozói vagyona meg a kincstári vagyona hogy is néz ki tételesen és részletesen. Ezt már régen meg kellett volna csinálnia a Nemzeti Vagyonkezelőnek, illetve az erre illetékes kormányszerveknek. Egy másik példa, hogy ott se történt semmi, pedig a két évve l ezelőtti választási kampányok során több pártnak is szerepelt a programjában - a Jobbikéban pedig eminens helyet kapott - az a cél, vagy az a feladat, hogy tételesen és részletesen át kell tekinteni a központi költségvetési szervek létjogosultságát, a mi benlétét. Kelle nekünk közel 600 önálló költségvetéssel gazdálkodó központi
