Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 21 (165. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - BRÁJER ÉVA (Fidesz):
459 Nem mennék itt bele a részletekbe, hogy egyébiránt a magyar büntetőjogi szabályozás a kereskedelmi mértékű ilyesfajta adatforgalomnál, illetve a polgári törvénykönyvünk a szerzői és szomszédos jogok védelme kapcsán, vagy a generikus gyógyszerekre vonatkozó jogszabályaink már most is olyanok, amik az előzetes vélemények alapján nem igényeln ék a magyar jogszabályok módosítását, de úgy érzem, hogy ebben a kérdésben nem ez a lényeg, hanem az, hogy minél nagyobb társadalmi legitimációja legyen. Éppen ezért szeretném megismételni, hogy a magyar kormány azután fogja kialakítani az álláspontját, és azután terjeszti be, vagy nem terjeszti be ezt a nemzetközi szerződést ide a parlament elé, miután egy részletes és a mindenfajta szakértő, értékhordozó véleményét is felvonultató vita, társadalmi vita, szakmai vita véget ér. Úgyhogy egyelőre nem itt, a P arlament falain belül, hanem szakértői szinten fogunk ezekről a kérdésekről tárgyalni. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Bráj er Éva képviselő asszony, a Fidesz képviselője: “A közétkeztetésben rejlő lehetőségek Magyarországon” címmel. Öné a szó, képviselő asszony. BRÁJER ÉVA (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt hónapokban több alkalommal esett már szó itt az Országgyűlésben is a gyermekélelmezés fontosságáról. A közétkeztetést szerte a világon felfokozott érdeklődés övezi, a gyermekek körében is egyre gyakoribbá váló betegségek terjedése okán. Az óvodai és iskolai közétkeztetésben az egészséges táplálkozás ala pelveinek érvényesítésével rendkívüli lehetőség adódik a gyermekek egészségmagatartásának formálására, hiszen ezzel radikálisan csökkenthető a jövő felnőtt betegeinek száma. Mire van szükségünk ahhoz, hogy gyermekeink egészségesen é tkezzenek a közoktatási intézményekben? Elsősorban környezetkímélő, tájfenntartó gazdálkodásból származó, természetes, helyi alapanyagokból készült, magas beltartalmú egészséges élelmiszerre, a lehető legmagasabb arányban. Ezt segítené, ha a vendéglátóterm ékek előállításának feltételeiről szóló rendelet ajánlásai kötelező érvényűek volnának, mert így puszta ajánlásként a gyakorlatban csekély jelentőséggel bírnak. Az OÉTI és az ÁNTSZ szakmai ajánlásai hasonlóképpen egyáltalán nem vagy csak részben érvényesül hetnek, erre mutatnak rá felméréseik, ellenőrzéseik eredményei is. Szerencsés volna megteremteni a jogszabályi feltételeit annak, hogy dietetikus szakember vegyen részt az étlapok összeállításában. Jelenleg az önkormányzatok állapítják meg az alapanyag árá t, mennyiségét, az úgynevezett nyersanyagnormát. Emiatt is eltérőek országos viszonylatban az étkezési díjak. Ajánlatos lenne ennek egységes szabályozása is, természetesen korosztályonkénti bontásban. Ez biztosítana egyenlő feltételeket minden közétkezteté sben részt vevő gyermek számára, függetlenül attól, hol él. Most, hogy a kórházak és várhatóan az alap- és középfokú oktatási intézmények is állami fenntartásba kerülnek, fontos volna látnunk, hogy hol mennyi önkormányzati fenntartású konyha működik az ors zágban, és azoknak milyen az állapotuk. Érdemes volna megvizsgálni, mi volna hasznosabb az állam, ugyanakkor biztonságosabb megoldás a gyermekeink számára: felújítani és működtetni vagy vállalkozókat bevonva üzemeltetni a konyhákat. Amennyiben az utóbbi, é rdemes újragondolni a közbeszerzés rendszerét. A szolgáltatásban megjelenő fogyasztók, betegek, gyerekek érdeke, a korszerű, minőségi előállítás és annak sajátossága megkívánja, hogy ne nagy ellátási egységben gondolkozzunk. A gazdaságilag legelőnyösebb aj ánlat elve mellett új elemeket ajánlott figyelembe venni. Pontozni lehetne például a gasztrokulturális ismeretterjesztést és a friss, szezonális alaptermékek használatának preferálását, helyzeti előnybe hozva a helyi termelőket. Ha a közétkeztetők ilyen