Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. május 21 (192. szám) - Az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Jakab István):
4466 Gondolom, teszik ezt azért, hogy valamivel honorálják a kamarának azt a tevékenységét, hogy az elmúlt időszakban mennyire nem állt ki a saját sorsukkal elégedetlen egészségügyi dolgozók mellett. Na, ez csak egy ilyen rövid zárójeles megjegyzés. Tehát azt gondolom, hogy ennek itt nincs helye. A másik a 79es, az egészségügyi bizottság javaslata, az pedig meglehetősen sportszerűtlen és házszabályellenes is. De azt már megszoktuk, erről szinte minden záróvita alkalmával ebben a Házban beszélni kell, hogy hih etetlen nagy túlterjeszkedést engednek meg maguknak vagy kormánypárti képviselők, vagy bizottság, vagy éppen a kormány mint előterjesztő. A következő a 13as. Államtitkár úr figyelmét szeretném felhívni arra, hogy ebben az indítványban, amiért mi javaslato t teszünk, és tudom, hogy ez teljes egészében szembemegy azzal az államosítási folyamattal, amit tettek az egészségügyi ellátás, jelesül a kórházak, a fekvőbetegellátás területén, de az én emlékezetem szerint ott a törvény zárószavazásánál elfogadást nyer t, hogy az önkormányzatoknak lesz beleszólási joguk az egészségügyi intézmények vezetésébe, és ezt zárószavazáskor megszavaztuk itt a Házban. (20.50) Most pedig ezzel a paragrafussal, ami az egészségügyi törvény 155. §a helyébe lép, újra kizárólagosan a m iniszter kezébe adja az alapítói jogokat, tehát a létesítéstől a megszüntetésig és a vezetői kinevezések, megbízatások felmentésére vagy visszavonására. Tehát elfogadom, hogy így az egésznek a kitörlése részünkről nem egészséges, de erre viszont kérem az e gészségügyi bizottságot, hogy gondolják végig, ez egy tipikusan olyan indítvány, amit zárószavazás előtt mint koherencia ki kellene cserélni, és összhangba hozni azzal, amit a korábban, nem is olyan rég, egy hónapon belül elfogadott másik törvényjavaslatba n elfogadtunk. A másik a 17. számú. Én sajnálom, mert azt hittem, hogy amit Gyenes Géza képviselő úrral is itt nagyon erősen feszegettünk, de más képviselők is, hogy a válsághelyzet… A törvényjavaslatban az van, hogy a kormány készenlétben tartja. Ha azt v árjuk el, én tudom, magam is megéltem hasonló szituációkat, hogy egy válságot előre nem lehet szimulálni, mindig lesznek olyan pillanatok, olyan mozzanatok, amiket ott kell megoldani azoknak a szereplőknek, akik éppen a katasztrófaelhárításban érdekeltek l esznek. De az, hogy ezt a tervet maga a kormány csak készenlétben tartja, ez nem jó, ezt meg kell ismertetni azokkal, akik ezt alkalmazni fogják. Ahhoz, hogy ne akkor kezdjenek kapkodni, amikor baj van, egy előre begyakorolt formula kell, ami nyilván az es etek nagy számát képes lesz lefedni. De emellett még lehetnek olyan szituációk, és biztos, hogy lesznek is, amelyekre ma nem gondolunk, és nem lehet felkészülni rá jogszabállyal. Az egészségügyi dolgozóknak az esküjük erre őket amúgy is kötelezi, meg fogjá k tenni, de hitem szerint az ő munkájukat segítjük azzal, ha egy válsághelyzetre vonatkozóan (Az elnök csenget.) annak különböző szintjeit meg lehet határozni, és arra azt mondjuk, hogy itt van a forgatókönyv, és eszerint kell minimum eljárni. Tehát én kér em, hogy a 17est is gondolják meg még egyszer, hogy ez ne ott álljon meg, hogy valahol valakinek a fiókjában van egy terv, amit, urambocsá!, vagy elővesz, vagy nem, vagy megtalálják, vagy nem egy katasztrófa esetén. Tehát sokkal fontosabb, hogy ez ismert legyen, ismert legyen azok számára, akiknek akkor majd intézkedni kell, ha ez a fordulat beáll. Kérem szépen, hogy gondolják meg, és ha kell, az egészségügyi bizottságot kérem, hogy kapcsolódó módosító indítvánnyal orvosolják ezt a hibát. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő úr. A levezető elnök élt a lehetőséggel, és az egy percet kérés nélkül biztosította. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalások következnek.
