Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. május 16 (190. szám) - Az ülésnap megnyitása - A büntető törvénykönyvről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
4225 védelem korlátja nem az arányosság, hanem a szükségesség. Kár lenne, képviselőtársaim, ebből visszalépni. A másik újdonság a jogos védelem szabályozásánál, hogy egyes esetekben megdönthetetlen vélelemként rendelkezik a törv ény arról, hogy a támadást élet elleni támadásként kell értékelni. Ez pedig értelemszerűen azt jelenti, hogy az ilyen támadás elhárításakor a támadó életének kioltása is jogszerű. Alapvetően egyetértünk a védekező jogainak bővítésével, s valljuk, hogy a ko ckázatot a támadónak kell viselnie. Azt is el tudjuk fogadni, hogy bizonyos esetekben, például amikor a támadó éjjel a lakásba felfegyverkezve behatol, az elhárító magatartás szinte korlátlan legyen. De határt, képviselőtársaim, azért szabni kell. A javasl at szerint, ha valaki éjjel behatol a kertbe, minden további feltétel nélkül ki lehet oltani az életét, akkor is, ha a tulajdonos látja, hogy csak néhány karalábét akar elvinni a zárt kertből. Ilyen kirívó igazságtalan helyzetek tömegesen jelentkeznek majd , ha a jogszabályt ebben a formában fogadja el az Országgyűlés. Nem is beszélve a visszaélések lehetőségéről, amiről bővebben nem beszélnék, nem kívánok ugyanis ötleteket adni. A jogos védelem új szabályozása mindezeken felül még számos kérdést felvet, azo król azonban az idő hiánya miatt az általános vita folytatásában beszélek majd. Büntethetőségi korhatár leszállítása. Az új kódex legjelentősebb újítása közé sorolható, hogy egyes bűncselekmények elkövetése esetén az előterjesztő a büntethetőségi korhatárt 14ről 12 évre kívánja leszállítani. Ez a javaslat az utolsó pillanatban került az előterjesztésbe, a szakmai vitára bocsátott anyagban még nyoma sem szerepelt, éppen ezért elhamarkodottnak tartom, hogy a kérdésről most állást foglaljak. A változtatás van olyan jelentőségű, hogy szakmai egyeztetést fogunk tartani róla. (11.00) Összbüntetésbe foglalás: az összbüntetésre vonatkozó előterjesztői változtatásokat teljességgel feleslegesnek tartjuk. Más körben azonban felülvizsgálandónak g ondoljuk az összbüntetésre vonatkozó rendelkezéseket. Könnyen igazolható, hogy az a hatályos feltétel, amely szerint az elkövető valamennyi bűncselekményét a legkorábban hozott ítélet jogerőre emelkedése előtt követi el, két, távolról sem azonos súlyú eset kört egyaránt felölelhet. Lehetséges, hogy folyamatban lévő büntetőeljárás ideje alatt derül fény az elkövető további, a kérdéses eljárás megindulása előtt elkövetett bűncselekményére, egyesítésre azonban már nincs mód. A terheltnek természetesen nem róhat ó fel, hogy a vele szemben folyó eljárásban vagy azt megelőzően nem tárta fel a korábbi bűncselekményét, ez önfeljelentés lenne. Eljárást kell indítani tehát az utóbb feltárt bűncselekmény miatt, és abban is ítéletet kell hozni. Az így született ítéletek ö sszbüntetésbe foglalása és a szabadságvesztések együttes tartamának némi csökkentése biztosan nem sérti a méltányosság elvét. Előfordulhat azonban az is, hogy az elkövető újabb bűncselekményét a már más bűncselekmény miatt folyamatban lévő eljárás során, t ehát a büntetőeljárás hatálya alatt követi el, és egyesítésre szintén nincs mód. Ma ez az esetkör is alapot ad az összbüntetés kedvezményére, hiszen formálisan itt sem más a helyzet, a terhelt újabb bűncselekményét a legkorábban meghozható jogerős ítélet e lőtt követte el. Világos azonban, hogy ezúttal merőben más helyzettel állunk szemben. Az a terhelt, aki a büntetőeljárás hatálya alatt állva ismét a bűn útjára lép, látványosan igazolva ezzel, hogy a büntetőeljárás rá nézve a legcsekélyebb visszatartó hatá ssal sincs, alaptalanul formálhat jogot az összbüntetésben megnyilvánuló kedvezményre. Elzárás: nem értünk egyet az elzárás intézményének büntetőjogba való átültetésével. Ahogy korábban már szóltam róla, ez nem más, mint a generális minimum leszállítása öt napra. E rendelkezés bevezetése a legjobb bizonyíték arra, hogy az előterjesztő csak szavak szintjén híve a
