Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. május 16 (190. szám) - Az ülésnap megnyitása - A büntető törvénykönyvről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. SALAMON LÁSZLÓ, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság elnöke, a bizottság előadója: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. SALAMON LÁSZLÓ, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság elnöke, a bizottság előadója:
4207 Köszönöm, elnök úr. Ezt azért szerettem volna, ha tisztázzuk, mert úgy kell be osztanom a mondanivalómat, hogy beleférjek az időkeretbe. Tehát folytatnám. A törvényjavaslat benyújtását megelőző társadalmi vita, valamint a tágabb értelemben vett igazságszolgáltatási szervek, testületek képviselőinek részvételével tartott egyeztetések számos ponton alakítólag hatottak az igazságügyi tárca által még februárban közzétett eredeti tervezetre. Ülésünkön a bizottság több tagja fontosnak tartotta az előkészítés során beérkezett előzetes észrevételek részletes megismerését, és ehhez Répássy áll amtitkár úr a segítségét a maga részéről felajánlotta. Észrevételek az ülésünket megelőzően közvetlenül a bizottságunkhoz is érkeztek, amelyeket mérlegelünk, illetve a törvényalkotás további folyamatában mérlegelni fogunk. A bizottságunkban lefolytatott so koldalú vita eltérő véleményeket tükrözött, amelyek köréből a bizottság elnökeként és e minőségemből folyóan a többségi álláspont képviselőjeként alapvetően a bizottság többségi támogató véleményét tolmácsolom önöknek, a kritikai észrevételek kifejtését át engedve a kisebbségi álláspont előadójának. A bizottsági vita nagyobbrészt - híven az általános vita természetéhez - általánosságokban mozgott, de egyes részletkérdések megvitatása, így például a jogos védelem problematikája, a halálbüntetés kérdése vagy a büntethetőségi korhatár leszállítása a részletek érintését sem nélkülözte. Örvendetes volt, hogy a vitát alapvetően a szakmai megközelítés jellemezte, és a hozzászólók általában mellőzték az olyan politikai megnyilatkozásokat, amelyek a vita színvonalára ártalmasak lettek volna. Abban mind kormánypárti, mind ellenzéki részről egyetértés alakult ki, hogy az új büntető törvénykönyv megalkotására szükség van. Az új kódex megszületésének alapvető funkciója, hogy a büntetőjog területén is lezárja a rendszervált ozással megnyílott korszakot, amelyre - a rendszerváltozás követelményeinek engedelmeskedve - a büntetőjogi szabályok viszonylag gyakori módosulása volt a jellemző, természetes következményeként az ebben az időszakban felgyorsult társadalmi és politikai vá ltozásoknak, és a jog, témánk esetében a büntetőjog reagáló természetének. Elhangzott, hogy a jog gyakori változása önmagában nézve nemkívánatos, mert a labilitás alkalmas a jog tekintélyének, elfogadottságának gyengítésére és aláásására. Ezért nagyon font os, hogy olyan büntető törvénykönyv szülessen, amely a jövőben mentes lesz a gyakori módosítás szükségétől. Ennek egyik legfontosabb feltétele, hogy a büntetőjog szabályainak olyan morális alapokon kell állnia, melyekkel a társadalom alapvetően azonosulni tud. Kormánypárti és ellenzéki felszólalások egyaránt az előterjesztés erényeként ismerték el a törvényjavaslat koherens, egységes és szakmailag színvonalas voltát. Többségi oldalról annak fontossága is hangsúlyozásra került, hogy a büntető jog kimunkált dogmatikai rendjét nem szabad könnyelműen megbontani. Megnyugtató, hogy a törvényjavaslat a büntetőjog korábbi dogmatikai rendszerével kontinuitást mutat. Több hozzászólás is foglalkozott a büntetések mértékének kérdésével. Az ellenzéki hozzá szólások megoszlottak ebben, a szocialista párti képviselők inkább túlzottnak ítélték egyes bűncselekmények esetében a törvény szigorát, míg a jobbikos felszólalók általában kevesellték azt. Szocialista oldalról kritika fogalmazódott meg a bírói döntések m érlegelésének egyes esetekben történő törvényi korlátozásával kapcsolatban, amire példaként a középmértékű büntetés előírása, illetve a jogos védelem szabályozása is említésre került. A bizottság többsége ezeket az aggályokat általánosságban nem osztotta. A többségi oldalról elhangzott egyik hozzászólás a most hatályos szabályozás köréből létező példákat hozott fel a bírói mérlegelés törvényi korlátozására, így a feltételes szabadságból való kizárást, a próbára bocsátás kötelező megszüntetésének esetét, a k ötelező vagyonelkobzás esetét. A mérlegeléstől függetlenített következmények előírása tehát nem teljesen idegen a büntetőjog világától, amely alkalmazásától a törvényhozó hatalom elvi éllel nem zárható el. A mérlegelés törvényi korlátozásának konkrét esete it és módját az egyes megoldások kapcsán különkülön kell megvizsgálni és meghatározni.
