Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. május 15 (189. szám) - Az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. GYENES GÉZA (Jobbik): - ELNÖK (Jakab István): - KOVÁCS TIBOR (MSZP): - ELNÖK (Jakab István): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP):
4188 egészségügynek köszönhetem, tehát ez egy csodálatos dolog. De éppen ezért nemrég intéztem írásbeli kérdést Réthelyi miniszter úrhoz, aki azt mondta, hogy legyen nyugodt, mert a változtatás a betegek érdekét és a biztonságos ellátásukat szolgálja. Amiért szólok: én úgy érzem, hogy egy rossz gazdaságpolitika oltárán áldozzuk fel az egészségügyi megtakarításokat is. Nem fogom megismételni azokat a képviselőtársaimat , akik például a gyógyszerkasszáról beszéltek. Abban erősítem Kovács Tibort, és talán Kiss Sándor beszélt róla, hogy itt nehéz változtatást elindítani és eredményeket elérni. Erre engedjenek meg nekem egy egészen kis, pici példát. Az egyik településre mint egy évtizede az ország másik sarkából került egy fiatal háziorvos a már erősen nyugdíjkorban lévő öreg háziorvos helyett. Ő mint messziről jött meg kórházi orvos máshoz szokott, és azt mondta, hogy 12 és 3 óra között szünet van a rendelésben. A faluban akk ora felháborodás volt, hogy csak éppen föl nem négyelték a polgármestert meg az egész testületet, mert mi az, hogy a háziorvos szünetet tart a délelőtti rendelés után, mert az idős orvosnál azt szokták meg, hogy reggel 8kor kinyitott, és amíg jött egy bet eg, addig ő mindig rendelkezésre állt. Ez volt a természetes. Tehát én ezt csak arra hozom példának, hogy tényleg itt van egy kialakult rendszer, amit megszoktak az egészségügyben dolgozók, és megszoktunk mi, betegek. Aztán muszáj egy mondattal visszatérne m oda, amikor a gazdaságpolitikát szóba hoztam. Érezzükérezzük, hogy változtatni kell, és talán a változtatás irányát is. Hadd használjak ilyen csúnya kifejezést, hogy hatékonyság, holott tudom, hogy az egészségügyben ez elég nehezen megfogható, de hadd m ondjam azt, én itt azt értem, hogy a lehető leggyorsabban gyógyuljon meg, és kerülhessen vissza az illető beteg a munkába, és lehetőleg tényleg a legkevesebb ráfordítást kelljen megtenni, most mindegy, hogy egészségbiztosítási pénztári vagy adóforintokat n evezek, mert azt mondom, hogy közpénzből, tehát lehető kevesebb közpénzből a legjobb szolgáltatás, mint az élet minden más területén. Ehhez változtatás kell, és bizony az egészségügyet sajnos minden ciklusban próbálták politikai célokra felhasználni. Én ez zel nem múlatom az időt, biztos, hogy mindenki emlékszik rá. Amivel gondom van, az a jogosulatlan gyógyszerfelírás és ellátás. Hadd mondjam önöknek a saját példámat, pedig tudnom kellett volna. A háziorvosom korábban bizonyos gyógyszereimet csak a szakorv os negyedévenkénti igazolása alapján írhatta fel. Ez eddig rendben volt. A gyógyszertárban ezt tökéletesen tudták, hogy lejárt vagy nem járt le. Aztán a következő, hogy felírhat három hónapra. Csak én azt hagytam ki, hogy a számítógép egytípusú gyógyszerbő l kinyomtatja a három példányt, és így megy végig a rendszeren. Én pedig ezt szépen szétválogattam, elhoztam magammal, és elmentem a gyógyszertárba. Csak az derült ki, hogy az egyik május 3a, a másik június 3a, a harmadik meg július 3a. A gyógyszerészne k volt lelkiismereti problémája abból, hogy nem fogja tudni kiadni a teljes sorozatot, mert azokat nem adhatja ki, és én hiába mondtam, hogy majd egy hónap múlva jövök, majd akkor hozom, de sajnos nem. Ez a betegeknél okozhat komoly riadalmat, problémát. A rról nem beszélve, hogy most tényleg igaz, hogy hatóanyagot írnak föl, nem tablettát, és a beteg ott áll a gyógyszerésszel szemben, ahol a gyógyszerész a hatóanyag alapján netán egy másik gyógyszert tesz az asztalra. A beteg ott áll, és a gyógyszerészen tö lti a haragját, merthogy ő hosszú ideje nem ezt a gyógyszert szedi, bizalma van ahhoz a gyógyszerhez, amit eddig szedett, most miért kell neki másra váltania. Én mint beteg ugyanígy vagyok, azt mondom, hogyha engem ilyen helyzetbe hoznának, biztos bennem i s meg fordulna, hogy vajon abban az újban nincse olyan valami más mellékhatás, amivel nekem problémáim lehetnek. Ez lehet és valós társadalmi probléma, de ez itt él velünk, ezt meg kell tudnunk oldani, ha egy ilyen gyökeres változást teszünk, mert azt his zem, hogy akkor az ostor az orvoson csattan, aki valójában segíteni akar. A gyógyászati segédeszköz: Kiss Sándor képviselő úr elmondta, csak megerősítem, bennem ugyanez merült fel, ez az 5 százalék, hogy hogyan és miképpen. Egy világos számomra, hogy a bet egnek kerül többe, csak a mihez képest nem mindegy, tehát hogy az 5 százalékot mire vetítjük, és tényleg ez a többe kerül mit jelent majd.
