Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. május 2 (184. szám) - Az országgyűlési határozat ismertetése - Magyarország köztársasági elnökének eskütétele - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. ÁDER JÁNOS köztársasági elnök:
3419 Magyarország köztársasági elnökeként magam is maradéktalanul viselni fogom az alaptörvényben rám rótt felelősséget, miként abban is biztos vagyok, hogy mindannyian azt várják tőlem, hogy a rám ruházott jogokat és kötelezettségeket maradéktalanul érvényesítsem. És érvényesíteni is fogom. Tisztelt Kormánypártiak! Tisztelt Ellenzékiek! Magyarországnak 1990ben sikerült visszatérni az európai polgári demokráciák családjába. Bár rögös volt az út, ami idáig tartott, é s a múlt árnyéka is hosszan elkísért bennünket, végre azt is elmondhatjuk, hogy ma már minden feltétel adott ahhoz, hogy új alapokra helyezzük jövőnket. Mára beláttuk, hogy az új kihívásokra nem lehet régi válaszokat adnunk; a XX. század kérdéseire XX. szá zadi válaszok születtek. De hogy melyek a XXI. század igazi nagy kérdései, és hogy azokra vajon milyen helyes válaszok adhatók, azt csak most kutatja a világ. Ebben a világ népei előtt álló nagyszabású munkában egy dologban biztosak lehetünk: a mi válaszai nkat nekünk kell megtalálnunk. Huszonkét évvel ezelőtt kivívott szabadságunknak hála, jó alapokkal rendelkezünk ehhez. Megvan a lehetőségünk érdekeink megfogalmazására és képviseletére. Megvan a lehetőségünk, hogy szabadságban éljünk, hogy bármiről bármiko r szabadon alkossunk véleményt, és szabad akaratunkból cselekedjünk. S mindemellett ma már azt is elmondhatjuk, hogy van új, XXI. századi, szabadságban és demokráciában született alaptörvényünk, amely szilárd és legitim fundamentuma közös értékeinknek. Oly an alaptörvényünk van, amely kimondja, hogy Magyarország független demokratikus jogállam, amelynek államformája köztársaság. Olyan alaptörvényünk van, amely az egyetemes emberi értékekre és nemzeti hagyományainkra épül. Új alaptörvényünk Európa legfiatalab b alkotmányaként új korszakhatárt is jelez a magyar állam ezeresztendős alkotmányos fejlődésében. Meggyőződésem, hogy új alaptörvényünk minden tekintetben megfelelő irányt és kereteket jelöl ki számunkra ahhoz, hogy politikai nemzetként mindig helyes megol dásokat találjunk a XXI. század alapkérdéseire és kihívásaira. Tisztelt Honfitársaim! Most külön is szeretnék szólni mindazokhoz, akik a mindennapi életben helytállva gyermekeket nevelnek, gondoskodnak családjukról, szeretteikről, idős szüleikről, nagyszül eikről. Mindazokhoz, akik vigaszra szorulnak, és mindazokhoz, akik vigaszt nyújtanak másoknak. Mindazokhoz, akik becsülettel keresik a személyes és közös boldogulás útját. Önöknek, honfitársaimnak ígérem, hogy köztársasági elnökként mindig mindenütt, ittho n és a nagyvilágban az önök érdekeit és értékeit képviselem, azaz a magyar érdekek, a magyar értékek szószólója leszek, gazdasági, tudományos, kulturális értékeinké és érdekeinké. Szeretném, ha tudnák, ha minden magyar tudná: a Sándorpalota díszes falai s em fogják eltakarni előlem hazámat. Kötelességem, hogy abban nyújtsak segítséget, hogy mi, magyarok olyasmikről is szót váltsunk végre, amikre eddig még sosem jutott igazán erőnk és figyelmünk. Elégedett lennék, ha öt év múlva azt mondhatnám, hogy ennek er edményeként sikerült közös nevezőre jutnunk legalább néhány aprónak tűnő, mégis alapvetően fontos kérdésben. Olyan kérdésben például, hogy hogyan becsüljük meg a teljesítményt, mert ezzel bizony régóta adósai vagyunk önmagunknak. Ha nem így volna, méghozzá csakugyan régtől fogva, akkor alighanem Széchenyi István sem azt írta volna a naplójába, amit azon a nevezetes napon írt, amikor felajánlotta birtokai egyéves jövedelmét a Tudományos Akadémia létrehozására. S hogy mit tartalmazott ez a csaknem kétszáz évv el ezelőtt írt naplóbejegyzés? Egyetlen mondatot csupán. Így szól: “1825. november 3. A kerületi ülésen beszéltem; minden honfitársamat ellenségemmé tettem.” Hogy miről beszélt Széchenyi az Országgyűlés kerületi ülésén, tudjuk: felajánlotta birtokai egyéve s jövedelmét. De miért írta vajon, hogy ezzel minden honfitársát ellenségévé tette? Mert az önzetlenség és a teljesítmény elismerése nem volt divat akkoriban? Mert az irigység, a széthúzás, az önérdek virágzott volna Magyarországon? És ha így volt is akkor , vajon ma, közel két évszázad múltán mit írna a naplójába Széchenyi István?
