Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. május 2 (184. szám) - Az országgyűlési határozat ismertetése - Magyarország köztársasági elnökének eskütétele - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. ÁDER JÁNOS köztársasági elnök:
3420 Tisztelt Honfitársaim! Vegyünk végre egy nagyon nagy levegőt, és fújjuk ki magunkból múltunk minden belénk ivódott átkát és rossz szokását! Egyszer s mindenkorra tegyük közös élet ünk központi kérdésévé a teljesítményt, a cselekvést, a tenni tudó és tenni akaró sikeres emberek megbecsülését! Ha ezért bármit tehetek, örömmel teszem. Magyarországon rengeteg nagyszerű teljesítmény születik, ami azt bizonyítja, hogy mi, magyarok nemcsak dolgos, hanem elismerten tehetséges népe vagyunk a világnak. (11.50) És itt most nemcsak a világraszóló magyarokra gondolok - tudósainkra, feltalálóinkra, művészeinkre, világklasszis sportolóinkra , hanem azokra is, akik munkahelyeiken, a földeken, az is kolákban, a kórházakban, a vendéglátásban, a szolgáltatóiparban vagy a hivatalokban teszik becsülettel a dolgukat. Mert sokmilliónyi ember és sokmilliónyi család mindennapi erőfeszítése, elismerésre méltó teljesítménye működteti országunkat. Miért nem ezt, a mindennapok teljesítményét tesszük közös életünk legfontosabb céljává és értékmérőjévé, hogy aztán együtt örülhessünk egyéni, családi és közös sikereinknek? Tudom, egyetlen beszéd nem változtatja meg a világot, mégis mindenkit arra kérek és buzdítok: fo ntoljuk meg együtt, min kellene változtatnunk, és mit kellene tennünk azért, hogy életünk, közéletünk a teljesítmény megbecsüléséről szóljon. Tisztelt Honfitársaim! Szólítom az édesanyákat, a családjuk boldogulásáért küzdő szülőket, és tiszta szívemből kív ánom, sorsuk adjon számukra jókedvet, bőséget, mert ők nevelik a jövő Magyarországát. Szólítom a tisztességben megőszülteket, adják tovább unokáiknak tapasztalataikat, életszeretetüket, mert Magyarországnak nagy szüksége van türelmükre és bölcsességükre. S zólítom a fiatal, feltörekvő nemzedékek tagjait, akiknek sikerén nem kevesebb, mint hazánk XXI. századi, nyugatos polgárosodása múlik; és arra kérem őket, igyekezzenek mindig úgy tekinteni az idősekre, mint ha tükörbe néznének, mert unokákból egyszer majd ők is nagyszülőkké lesznek. Szólítom a piaci versenyben becsülettel helytálló magyar vállalkozókat, akik millióknak adnak munkát és megélhetést hazánkban. Szólítom hazám minden egészséges, életerős polgárát, és arra kérem őket, vigyá zzanak jobban egymásra és önmagukra, mert Magyarország számít az ő teljesítményükre és megvalósításra váró álmaikra. Szólítom fogyatékkal élő honfitársaimat, azokat a százezreket, akiktől komoly teljesítményt követel mindaz, ami másoknak természetesnek szá mít. Üzenem nekik: Magyarország nem lenne teljes az ő akaraterejük és az általuk képviselt értékek nélkül. Szólítom a megalázottakat és a megszomorítottakat, és szólítom a megtévedteket is; és arra kérem őket, ne adják fel a tisztes életbe, a tisztes boldo gulásba vetett reményt, mert Magyarország nem mondott le róluk. Szólítom a hívőket és szólítom a nem hívőket, arra kérve őket, hogy mindig lássuk meg egymásban mindazt, ami összeköt bennünket, mert egymás megértésével mindannyian gazdagabbá válunk. Szólíto m nemzeti kisebbségeink tagjait, és azt üzenem nekik, hogy biztos vagyok abban, hogy saját identitásuk megőrzése olyan teljesítmény, ami magyarságukat erősíti. Szólítom ’56 velünk élő hőseit, akik életüket kockáztatták a magyar szabadságért. Fejet hajtok ’ 56 hősei előtt, mert az ő teljesítményük nélkül ma más lenne a világ és más lenne Magyarország. Szólítom a határainkon túl élő magyarokat, éljenek bár szülőföldjükön vagy más, távoli országokban. A nemzet egysége iránti kötelezettségemnél fogva üzenem neki k: nagyra tartjuk mind egyéni, mind közösségként elért teljesítményeiket, és Magyarországnak sohasem lesz közömbös a sorsuk.
