Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. május 2 (184. szám) - Az országgyűlési határozat ismertetése - Magyarország köztársasági elnökének eskütétele - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. ÁDER JÁNOS köztársasági elnök:
3418 kemény érveléssel, de mindig a tisztelet hangjánál maradva megbeszélni közös dolgainkat. Ebben kitüntetett szerep hárul mindazokra, akik politikusként vállalnak felelősséget akár falujuk, akár városu k vagy épp hazánk boldogulásáért. Nem mindegy, hogy milyen mintát adunk, nem mindegy, milyen értéket közvetítünk. Tisztelt Honfitársaim! Ma szinte nincs olyan ember, nincs olyan család, nincs olyan közösség, amely ne érezhetné úgy, hogy az elmúlt években, évtizedekben sok méltánytalanság érte, és nehezen gyógyuló sebeket is szerzett. Ez igaz a politika világára is. (11.40) Mit tegyünk hát ebben a helyzetben? Én azt javaslom: ne arról szóljon az életünk, miképp toroljuk meg a másikon sérelmeinket. Ehelyett s zóljon inkább arról, hogyan tegyük helyre kudarcainkat és tévedéseinket. A magam részéről őszintén hiszem, hogy Magyarország népe sikerre született, de ahhoz, hogy valóban siker koronázhassa törekvéseinket, néhány olyan dolgot el kell még rendeznünk magunk között, amit eddig elmulasztottunk. József Attila szép szavával élve: “a multat be kell vallani”. Végre nekünk is helyre kell tennünk tévedéseinket, tanulnunk kell kudarcainkból. Mit is kíván tőlünk ez a feladat? Nagy és emberfeletti erőfeszítéseket? Én a zt mondom: semmiképpen. Egyszer az életben álljunk meg egy percre, és kérdezzük meg önmagunktól: vajon hova juthatunk egymás teljesítményének állandó semmibevételével; az igazság relativizálásával, egymás lekicsinylésével vagy épp a kettős mérce állandó al kalmazásával? Csakis rajtunk áll, milyen sorsot választunk magunknak. Érdemes belátnunk: amit önmagunkról gondolunk, olyan lesz országunk, mert egy országunk van, mert egy nemzetet alkotunk, mert egyetlen államalkotó közösség tagjai vagyunk. Lehet más az é rtékrendünk, lehet eltérő a meggyőződésünk, lehet különböző a hitünk, de a mi hazánk Magyarország. Nem véletlenül mondta Deák Ferenc, akiben a haza bölcsét tiszteli az utókor, hogy “Magyarországot nem uszító gondolatokkal nyugtalanítva, hanem köznapi, hasz nos, jólétet gyarapító tettek sorával kell szeretni”. Magyarország köztársasági elnökeként én is ezt javaslom mindenkinek. Mindenkinek, akinek fontos közös boldogulásunk. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Honfitársaim! Annak a generációnak, amelynek tagjai a rendszerváltás idején, 1990ben születtek, épp mostanában fejezik be egyetemi és főiskolai tanulmányaikat, vagy most töltik gyakorló éveiket első munkahelyükön, számukra is szeretném felidézni a demokratikus Magyarország köztársasági elnökeinek szavait és küldetését. Göncz Árpád elnök úr megválasztását követő parlamenti beszédében azt hangsúlyozta, hogy nem fél a vitáktól, és nem fogja véka alá rejteni véleményét, mert bízik az igazság erejében, és abban, hogy a magyar nép végül felismeri igazát és érdekei t. Csaknem huszonkét év telt el azóta, de ma már világosan látszik, Göncz elnök úrnak mennyire igaza volt. A magyar nép csakugyan felismerte azt, hogy meg kell követelni a vezetőitől, hogy a magyar érdekeket képviseljék. Néhai Mádl Ferenc elnök úr első bes zédében a belső béke fontosságát hangsúlyozta, és a nemzet egységének szolgálatát állította középpontba. Valljuk be, az ő türelmére és bölcsességére ma is nagy szükségünk volna. Sólyom László elnök úr beszédében azt hangsúlyozta, hogy az elnök úgy fejezi k i a nemzet egységét, hogy annak sokféleségét megőrzi és bátorítja, a sokféleségből nem szürke átlagot akar kikeverni, hanem egy ideált, Magyarország arcát, ahogy az emberek ünnepnapokon szeretik magukat látni. Sólyom elnök úr sok honfitársunk szándékát fog almazta meg ezzel. A következő elnök húszéves demokráciánk történetében eddig példa nélküli helyzettel találja magát szemben. A nép szuverén hatalmát egyetlen pártszövetségre ruházta át, ami óriási lehetőség és ugyanakkor óriási felelősség - figyelmeztetet t mindannyiunkat Schmitt Pál elnök úr megválasztásakor. Mindez azt is jelenti, hogy bár a népakarat mindig rész szerint osztja ki a kormány- és ellenzéki pártok súlyát, ám e súlytól függetlenül minden parlamenti pártot egyetemlegesen terhel az ország sorsá ért, jó híréért, hiteléért viselt felelősség.
