Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. április 24 (183. szám) - A Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - FERENCZI GÁBOR (Jobbik): - ELNÖK (Jakab István): - MURÁNYI LEVENTE (Jobbik):
3369 Azt gondolom, hogy ebből a négy pontból mindannyian tudunk tanulni, és nemcsak emlékezni kell azokra a szenvedésekre, amiket átéltek ezek az emberek, hanem valóban az ő visszaemlékezéseiket el kell olvasni. Nemcsak a szenvedéseket k ell meglátni benne, hanem azokat az élettanulságokat is, amelyek nekünk, politikusoknak a mindennapokban és a jövő nemzedékek tagjainak is erőt tudnak adni. Tanuljunk tehát a túlélőktől, és tanítsunk az emléknappal! Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok, valamint szórványos taps az LMP padsoraiból.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra megadom a szót Ferenczi Gábor képviselő úrnak, Jobbikképviselőcsoport. FERENCZI GÁBOR (Jobbik) : Köszö nöm a szót, elnök úr. Nem szándékozom több kétpercest nyomni, csak szeretném tisztázni, hogy szerintem itt egy félreértés van a Jobbik és a Fidesz között. Elmondtam a felszólalásom során is többször, hogy ezt az előttünk fekvő határozati javaslatot a Jobbi k Magyarországért Mozgalom támogatja. Tisztelet Menczer Erzsébet képviselő asszonynak azért, hogy ezt a határozati javaslatot a Ház elé terjesztette. Viszont úgy gondolom, hogy akkor szolgáljuk mi, országgyűlési képviselők, a Magyar Országgyűlés az áldozat ok emlékét, hogy ha mindent elkövetünk annak érdekében, hogy ne csak a szavak szintjén, hanem a tettek mezejére lépve is megpróbáljunk mindent eszközölni annak érdekében, hogy helyreálljon ezeknek az embereknek, illetve utódaiknak, családjaiknak az igazság érzete. Erre szerettem volna felhívni a figyelmet a normál felszólalásomban, mindamellett, hogy emléket is állítsunk a mai napon, ennek a vitának a során is, a kommunista rezsim elszenvedőinek. De el kell mondanunk a kritikáinkat, hiszen önök is tudják, Ma gyarországon egyszer már elsikkasztották a rendszerváltást. Magyarországon az elmúlt kommunista diktatúra haszonélvezői átmenthették magukat, mind a mai napig itt ülhetnek akár a Magyar Országgyűlés padsoraiban is, bár most nincsen itt az MSZPből, mindöss ze néhány képviselő, és nyilván nem is szólnak hozzá, nyilván okkal, ehhez a vitához. De míg a kommunizmussal nem számoltunk le, addig, azt gondolom, hogy nem kezdhetünk tiszta lappal egy szebb jövőt; addig nem tud Magyarország tiszta lappal elindulni a fe ltámadás felé. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra jelentkezett Murányi Levente képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából. Megadom a szót. MURÁNYI LEVENTE (Jobbik) : Kö szönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! 1944 szeptemberében, amikor a magyar határhoz érkezett a Vörös Hadsereg Battonya magasságában, a magyar lakosság meglehetősen nagy kétségekben várta a további fejleményeket. Sokan voltak köztük még olyanok, akik emlék eztek a ’19es bolsevista borzalmakra, és úgy egyébként a Dontól hazaérkezett némely katona is bizony mondta, hogy mi újság, milyen szörnyűség van az úgynevezett, általuk Paradicsomnak nevezett Szovjetunióban. Amikor a Vörös Hadsereg betette lábát hazánkba , a túlzónak tartott nyilas propagandát meghaladó módon valósultak meg a rettenetek. Vérben és könnyben gázolva, női sikolyoktól kísérten taposták el hazánkat a vörös martalócok. Szedték össze az embereket, ahol csak érték, vitték
