Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. április 24 (183. szám) - A Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István):
3370 málenkij robotra, és nemc sak a német hadsereg soraiból, nemcsak a magyar hadsereg soraiból, hanem bárkit, akivel a létszámot ki tudták tölteni. Ezek után várhattuk volna azt, hogy talán, amikor véget ér május 8án, illetve 9én - mert abból is kettő van, a győzelem napjából - a II . világháború, akkor a helyzet annyira konszolidálódik, hogy megszűnnek ezek az emberrablások. Hát, tévedtünk! Tévedtünk, mert tovább folytatódtak, évekig, és itt mindenképpen szükségesnek tartom megemlíteni, hogy ehhez már nemcsak a szovjet hadsereg katon áinak volt köze, hanem a mi hazai bolsevikjainknak is, sőt nagyon sok közük volt. Tudni kell azt, hogy Péter Gábor bosszúkommandójával az első adandó pillanatban beköltözött a volt nyilas hűségházba, az Andrássy út 60ba, és beindította a munkáját. Kiadta az első emelet szobáit rögtön a szovjet NKVD tisztjeinek, akik a bíróságokkal és a különböző bizottságokkal együttműködve tettek tönkre magyarokat. Amikor egy frontról hősies harc után hazatérő magyar katonatisztnek azt a kérdést tették fel, hogy miért nem állt át az ellenséghez, azaz a szovjet felszabadítónak mondott hadsereghez, akkor az azt mondta: Azért, mert az eskümben nem erre gondoltam. Nem arra gondoltam, hogy hazaáruló legyek, és ezek meg elvárták volna tőlem, sőt méltányosnak tartották volna. Úgy hogy engedjék meg nekem azt, hogy azok az indulatok, amik ezeknek a gondolatoknak a kapcsán előjönnek a kollégáimból, meg úgy egyáltalán bárkiből, van ennek egy valós lélektani háttere. Én nem vitatkozom azon, hogy a kellő emelkedettség, ami egy ilyen emlé knap létrehozásához szükséges, igen, valóban fontos, de sok emberben van indulat. Higgyék el, egy kicsit hadd személyeskedjek - kár, hogy nincs itt Wittner Mária , akit egyszer a bolsevikok elítéltek, azért ő másképp gondolkodik, mint bárki más, aki ennek nem volt részese. Valahol mi is azt gondoltuk, ha már egyszer a rendszerváltást meg fogjuk élni, mert én magam is valahogy úgy voltam, mint jó apám, meg nagyapám, hogy csak úgy halnék meg, hogy megérjem, hogy a kommunistáknak végük lesz. Sajnos ők nem ért ék meg, én megértem - illetve néha vannak kétségeim. Mert higgyék el nekem, hogy ha végignézik a környék országait, az ott működő politikai kérdéseket, politikai személyeket, politikai tényeket, létezéseket, megvalósulásokat, azért mindenhol megállapíthatj ák, hogy minden szerb kommunista először szerb volt, aztán másodszor is szerb volt, aztán harmadszor is, és csak utána volt internacionalista kommunista. De ezt elmondhatom a románra, elmondhatom a csehre, a tótra, és bármelyikre, az ukránra, csak a mi kom munistáink voltak mindenkor a történelmünk folyamán, ha visszamegyek ehhez a mocskos Károlyi Mihályhoz, attól vissza, a napjainkig, csak mindenkori és kizárólag, feltétel nélküli hazaárulók! (Taps és közbeszólások a Jobbik padsoraiból: Így van!) Kérem, ezt tessék tudomásul venni! Úgyhogy nekünk, magyaroknak még a kommunistából is a legpocsékabb jutott. Kérem, ezért vagyunk mi olyan indulattal a kommunisták ellen, ezért bocsássák meg, de mi így érezzük, és meggyőződésem, hogy valahol önök is így érzik ezt. K érem, itt van a szemkilövető: még mindig nincs - 306an nyomtuk meg az “igen” gombot, amikor megfosztottuk a mentességétől, én kétszer is, nehogy kontakthibás legyen (Derültség a Jobbik padsoraiból.) , kérem szépen, még mindig nincs bíróság elé vive! Tehá t valahol van egy restancia ebben az országban. Én nem mondom, hogy ezt mind önök követték el. Volt itt Antallkormány, amely a legtöbbet tehette volna. Én tagja voltam annak a pártnak, és nem tettük. Sok hibát elkövettünk, mindannyian, de kérem önöket, ho gy igyekezzenek a továbbiakban esetleg ebből valamennyit behozni. Köszönöm, hogy meghallgattak. Természetesen személy szerint is és a pártom is, a képviselői nagy valószínűséggel támogatjuk a törvényjavaslatot. Köszönöm. (Taps a Jobbik, valamint szórványos taps a kormányzó pártok padsoraiból.) ELNÖK (Jakab István) : Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, kíváne még valaki felszólalni. (Nincs ilyen jelzés.) Jelentkezőt nem látok.
