Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. április 23 (182. szám) - A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat záróvitája és zárószavazása - ELNÖK (dr. Latorcai János): - HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik):
3209 A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat záróvitája és zárószavazása ELNÖK (dr. Latorcai János) : Most soron következik a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. tö rvény módosításáról szóló törvényjavaslat záróvitája és zárószavazása . Az előterjesztést T/6474. számon, az egységes javaslatot pedig T/6474/19. számon kapták kézhez képviselőtársaim. Az egységes javaslathoz benyújtott módosító javaslatról az alkotmányügyi bizottság elkészítette ajánlását, amely T/6474/20. számon elérhető. Kezdeményezem, hogy a záróvitát az összefüggésekre figyelemmel egy szakaszban folytassa le az Országgyűlés. Aki ezzel egyetért, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) Ez látható tö bbség. Köszönöm szépen. Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a javaslatot elfogadta. Felhívom szíves figyelmüket, hogy a záróvitában a képviselőcsoportok számára 55 perc, a független képviselők számára pedig összesen 3 perc áll rendelkezésr e. Megnyitom a záróvitát az ajánlás 15. pontjaira. Megkérdezem, kíváne valaki a vitában felszólalni. Elsőnek megadom a szót Hegedűs Lorántné jegyző asszonynak, a Jobbikképviselőcsoportból. Parancsoljon! HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik) : Köszönöm szé pen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az, amit zárószavazás előtti módosító indítványként kaptunk, azt kell hogy mondjam, a törvényjavaslat eddigi szellemével teljes egészében passzol minden szempontból, ezért röviden vissza is térnék arra, amit az általános vitában is már megfogalmaztunk, nevezetesen arra, hogy a kommunizmusnak volt egy olyan hitvallása, miszerint a múltat végképp el kell törölni; ezt nyilván itt a tőlünk jobb oldalra ülő frakció nálam jobban is el tudja mondani, de úgy látszik, hogy a Fides zfrakciónak “a múltat végképp el kell feledni” a hitvallása, pontosabban “el kell fedni”, tudniillik maga a törvényjavaslat nem is szól igazából semmi másról, csak arról, hogy két definíciót, nevezetesen az elfedés, illetve a nagyberuházás definícióját po ntosítja a törvényen belül. Miről is van szó? Arról van szó, hogy az elfedés ezentúl egy bevett és általános gyakorlat lesz nagyberuházások esetén, amikor… - bizonyos előkészítő munkálatok során korábban hosszú idő és kellő mennyiségű pénz - vagy mondjuk í gy, elegendő mennyiségű pénz - állt rendelkezésre arra, hogy a megelőző régészeti feltárást el lehessen végezni, az ott talált anyagokat lehessen konzerválni, elszállítani és így tovább. Ezentúl erről már szó sem lehet, értelmezhetetlenül rövid idő lesz ez entúl a földmunkák elvégzésére, a feltárásra, illetve az ott talált kincsek biztosítására, nem beszélve arról, hogy értelmezhetetlenül kevés pénz is lesz mindezek fedezetére. Emellett pedig az elfedés intézményét vezeti be egyszer s mindenkorra a törvényja vaslat, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy ha találnának is ott bármit, sebaj, azt nyugodtan el lehet fedni, akár két méter földet rá lehet hordani még Attila sírjára, így aztán megoldjuk a múltunkat, és végképp el lehet fedni azt. És még egy definíció: m it is jelent a nagyberuházás definíciója? Azt, hogy minden nagyberuházás ezentúl, amit a kormány annak vél. Itt a napirend előtti felszólalásban - vagy bocsánat, ez egy interpelláció volt - az egyik képviselőtársam éppen a nagyberuházások kapcsán igen rész letesen és nagyon világosan kifejtette, hogy mely érdekcsoportok nyernek mostanában nagyberuházások címén el kivitelezési munkákat. Kérem tisztelettel, SZDSZmutációk Fideszcsókosoknak öltözve, ők azok, akik mostanában a nagyberuházásokat kivitelezik, ők azok, akik ezek felett a pénzek felett rendelkeznek, és ők azok, akiknek ezentúl sokkal kevesebb pénzt kell majd a régészeti megelőző munkákra fordítaniuk.
