Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. április 3 (177. szám) - A személyszállítási szolgáltatásokról szóló törvényjavaslat részletes vitája - DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár:
2626 Itt engedjék meg, hogy a vita egészére vonatkozóan is tegyek egy megjegyzést. Az országban a volánok 24 vállalattal képvisel ik magukat, a MÁV eggyel, az egyiknek 24 vezérigazgatója van, a másiknak csak egy, ugyanakkor itt a parlamentben több a vasutas képviselőtársam, mint a volános képviselőtársam, ezért ezek az egyensúlyok a közbeszédben esetenként megbillennek. Tisztelt Képv iselőtársaim! Mindnyájunk számára nagyon fontos a magyar vasút, és ezt a minősítést, úgy gondolom, hogy egyikünk sem vitatja el, és vitathatja el a másiktól. Ugyanakkor azt látni kell, hogy a hazai közösségi közlekedésnek ma már közel a 4/5ét, 3/4ét, köz el 4/5ét azért a volánok, tehát a közúti közösségi közlekedők adják, és a maradékot adja a vasút. Ugyanakkor a másik szempontból, az infrastruktúra stabilitása szempontjából viszont a kötöttpályás közlekedésnek van nagyobb jelentősége, mert az az a stabil váz, az az a stabil hálózat, amire a magyar emberek és a Magyarországon közlekedő emberek az utazási szokásaikat évtizedeken át rá tudják építeni, és ehhez lehet igazítani a közúti hálózatot. Tehát mind a kettőnek megvan a maga helyén a jelentősége, ezért minden olyan törekvés az Országház falain kívül és belül, ami az egyiket vagy a másikat akarja favorizálni, vagy esetenként szembeállítani, úgy gondolom, az nem vezet sehova. Nyilvánvaló, az a törekvés, hogy ezen belül kell azt az ésszerű rendszert megtal álni, hogy mind a kettő a saját funkciójához képest optimálisan működik, ez a szakmai követelmény. Mindezt, mondom, a magam részéről nem akarok túl sok időt fordítani a személyszállítási törvényhez nem tartozó, de a napi történések miatt nyilvánvaló, hogy képviselőtársaimból reflexiókat kiváltó mondatokra, ami a jelenlegi menetrendkorszerűsítéssel kapcsolatos. Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban megismételjem azt, amit sok éve mondunk és mondok. Egy: a közösségi közlekedés kérdését mi nem szakmapolitikai kérdésnek, hanem értékválasztásnak tekintjük. Értékválasztásnak tekintjük, mert meggyőződésünk, hogy a közösségi közlekedés az, ami Magyarországon a városban lakók és a vidéken élők, a tehetősebbek és a mérsékeltebb körülmények között élőknél nagyon sok t ekintetben az esélyegyenlőséget vagy az azonos életvitelhez vagy a megközelítően azonos életvitelhez való feltételeket biztosítja. Tehát ez messze nem egy szakmai kérdés, ez egy alapvető társadalompolitikai kérdés, és az, hogy mi ebből mit tartunk fontosna k, és mi az, amit nem, az értékválasztás kérdése; ez az egyik dolog. Ehhez képest nem változtattunk azon véleményünkön, hogy igenis szükség van mind a kettőre, és egyiket sem tekintjük vállalati ügynek. Nem akarom megismételni ezt a napi politikai aktualit ása miatt előelőkerülő vitát, hogy itt ki mit ígért, és ki mit tartott be. Kérem képviselőtársaimat, hogy tanulmányozzák át az elmúlt két év mondjuk, vasúttörténetét, és akkor lehet látni, hogy ki, mit zárt be, és ki, mit nyitott ki. Ami a menetrendmódos ításokat és az ezzel összefüggő, a törvény szellemével egy irányba mutató törekvéseket mutatja, kérem szépen, Magyarországon a GYSEVvel együtt 3300 vasúti szerelvény indul el naponta, és mintegy 63006500 Volánjárat. Ez több mint tízezer közösségi közlek edési járat, ebből 400at, vagy hogyha itt a legaktuálisabb észrevételeket figyelembe vesszük a most is folyó egyeztetések során, nem egészen 400at érint a menetrend változása; nem szűkítése, hanem ésszerűsítése. A menetrendet továbbra sem tekintjük éven belüli és éven túli tekintetben változtathatatlannak, nyilvánvaló, hogy egyegy térségnek, a társadalom egyegy csoportjának a szezonális forgalomhoz képest, a szezonális igényekhez képest ezt mindig rugalmasan változtatni kell, ugyanakkor törekedni kell a rra, hogy ez az egész működőképes legyen. Megértem ellenzéki képviselőtársaimnak azt a nézőpontját, hogy az a dolguk, hogy nyilvánvalóan mindent egyszerre igényeljenek, hogy igényeljék a javuló minőséget, igényeljék a javuló ellátást, igényeljék a javuló p ályahálózatot, az alacsonyabb életkorban lévő autóbuszokat ugyanakkor azt mondják, törekedjenek arra, hogy mindez finanszírozható legyen. De nagyon kérem kedves mindnyájukat, hogy a majd elkövetkezendő hónapokban sorra kerülő költségvetési vitában is ezen törekvéseiket képviseljék. Füleinknek kedves minden olyan törekvés, amely a közösségi
