Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. április 3 (177. szám) - A személyszállítási szolgáltatásokról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - BÖDECS BARNA (Jobbik):
2621 munkáltató köteles a munkavállaló számára az országos, a regionális és az elővárosi közlekedés tekintetében megfizetni a menetdíjköltségeinek legalább, minimum a 86 százalékát. Ez szerintem teljesen rendben van, mert a korábbiakban is íg y volt, tehát nem vesz el ilyen értelemben jogosítványokat. A másik oldalról nézve a helyi közlekedés, a helyi személyszállítás tekintetében volt itt purparlé annak vonatkozásában a minisztériumon belül is, meg a kormányon belül végképp, hogyan és miképpen is legyen. Ez az, ami a gazdálkodó szervezeteknek és a munkáltatóknak félelmetesen nagy költségtöbbletet jelent, de ez a költségtöbblet azért jelentkezik, mert a két éve regnáló kormány egy sor hibát elkövet gazdasági értelemben, és mindenhonnan csak besz edni akar, illetve a saját hibáiból fakadóan, mint ma már talán egyszer említettem, át kívánja ruházni a terheket a munkaadókra. Ez az, ami egyébként a munkaadók ellehetetlenüléséhez is vezet. Ez az, ami egyébként a munkavállaló számára sem pluszt hoz egyé bként, mert hogy ha a munkaadó ellehetetlenül, akkor meg a munkahelyeiket veszítik el az emberek. Éppen ezért arra szeretném a figyelmet felhívni, és arra szeretném fókuszáltatni a törvénytervezet gazdáit, hogy a munkavállalót preferálják - egyetértek, tám ogatom , de ezt úgy tegyék, hogy a saját maguk által életre hívott gazdasági eredményekből fakadóan - ami sajnos két éve nincs, nem fogható és nem látható - jutnak el oda, hogy ezek a pozitív, a munkavállalók irányába megjelenő diszkriminációk érvényesüln i tudjanak, és ne úgy, hogy közben a munkaadókat nyomorítják meg, amely munkaadókon keresztül meg a foglalkozatás csökkenésével kell szembenézni. Köszönöm szépen, elnök úr. ELNÖK (Balczó Zoltán) : A következő felszólaló hatperces időkeretben Bödecs Barna, a Jobbik képviselője. (17.10) BÖDECS BARNA (Jobbik) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A 140estől a százötvenikszig tartó ajánlási pontokhoz, tehát az utazási költségtérítések kérdésköréhez szeretnék hozzászólni; különös figyelemmel a 140. ajánlási pontra , ahol a módosító indítványt Fónagy János államtitkár úr és Völner Pál államtitkár urak nyújtották be, és gyakorlatilag a törvénytervezetben szabályozott megoldást - ami itt vita tárgya volt mind a helyközi vagy a helyi közlekedés munkáltatói költségtéríté se tekintetében - gyakorlatilag egy huszárvágással kiveszik, és ennek mértékét és igénybevételi jogosultsági feltételeit kormányrendeleti szinten kívánják szabályozni. Amennyiben a Ház ezt az indítványt elfogadja, akkor ez lehetőséget teremt arra, hogy ezt a kérdést a kormányzat átgondolja, figyelembe véve tényleg minden érdekelt fél álláspontját és javaslatait, beleértve a munkáltatókat és beleértve a munkavállalókat egyaránt. Arra szeretném ennek kapcsán felhívni a figyelmet, hogy ha egy ilyen rendelet el őkészítése történik, akkor megint egy egységes rendszerben kellene gondolkodni, ami azt jelenti, hogy van egy munkavállaló, akinek van egy lakóhelye és van egy munkahelye. Ez A pontból a B pontba szeretne eljutni, és ehhez kíván a kormányzat egy olyan támo gatást nyújtani, ami egyrészt a munkáltató számára anyagi többletterhet jelent, viszont másrészt az államnak is részt kell vennie ebben, például adó- és járulékmentesség formájában. Tehát arra mindenképpen szeretném felhívni államtitkár úr figyelmét, hogy amikor ezt a rendeletet előkészítik, akkor mindenképpen beszéljenek a Nemzetgazdasági Minisztériummal a jövő évi adószabályozások tekintetében, hiszen ha egy egységes rendszert hozunk létre a munkáltatói utazási költségtérítésnél a közösségi közlekedést ha sználók esetében, akkor ehhez egy egységes adó- és járulékmentességi szabályozást is kellene teremteni. Hiszen ne sújtsuk már a munkáltatót egy az állam által szabályozott és kötelezően rárótt tehernek még adóztatásával is. Az úgy méltányos, hogy amennyibe n a társadalmi mobilitást, a munkahelyteremtést a kormányzat egy ilyen intézkedéssel elő kívánja segíteni, ráadásul az egyéni közlekedés mértékét mérsékelni kívánja, és a közösségi
