Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. április 3 (177. szám) - A személyszállítási szolgáltatásokról szóló törvényjavaslat részletes vitája - DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik):
2603 Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Apáti István képviselő úr a Jobbik képviselőcsoportjából. Megadom a szót. DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik ) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A 2. és az 5. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni, és ezek kapcsán megragadom az alkalmat, hogy igazán az apró részletekbe menjek bele és felszólalásom, hozzászólásom középpon tjába állítom a MátészalkaCsenger, illetőleg a CsengerFehérgyarmat vonalon kialakulni látszó menetrendet, illetőleg az ennek kapcsán teljessé váló káoszt. És itt mindjárt a minden mindennel összefügg elvét követve nem tudom kifelejteni a gondolataim közü l a készülő kórházleépítéseket, kórházi ágyszámcsökkentéseket, amelyeket ismét ésszerű átalakításnak nevez a kormányzat, amellyel tulajdonképpen a kórházak a pusztulás szélére kerülnek, és ezzel összefüggésben az látszik, hogy Mátészalkán a szülészeti, a n őgyógyászati és a gyermekosztály vagy bezár vagy egészen minimálisra csökken a kapacitása. Fehérgyarmatról átkerülne Mátészalkára a sebészet és a traumatológia, illetve Vásárosnamény vonatkozásában azt látjuk, hogy valószínűleg a sürgősségi ellátás fog meg szűnni, de ha megtartjuk a MátészalkaCsengerFehérgyarmat háromszöget, akkor azt látjuk, hogy a vasúti közlekedés szerepe, jelentősége innentől fogva felértékelődik, és még azzal is számolnunk kell valószínűleg, hogy a gyermek fertőző osztály csak Nyíregy házán marad meg. Egészen elképesztő, szó szerint életveszélyes helyzetek fognak kialakulni, hiszen több osztály csak Fehérgyarmaton, más osztályok az előbb elmondottak szerint Mátészalkán fognak működni. És hogy fogják elérni az emberek ezeket az ellátások at, hogy fogják tudni igénybe venni a kórházi ellátást? Hogy fognak beutazni a munkahelyükre, hogy fognak a tanulók elérni az iskolákba, oktatási intézményekbe akkor, ha nem szívleljük meg Bödecs Barna 5. ajánlási pontban tett javaslatát, miszerint itt üte mes kínálati közösségi közlekedési szolgáltatások megteremtésének igényével kellene elfogadnunk ezt a törvényt? Ez minden, csak nem integrált, nem jól ütemezett, és nem kínálati jellegű. Ugyanis arról szól a történet, tisztelt államtitkár úr, hogy ön 2010 őszén, a 2010es őszi önkormányzati választások előtt azt az ígéretet tette a csengeri embereknek, hogy nemhogy lezárásokkal, kurtításokkal, csonkításokkal kell számolni, hanem Szatmárnémeti felé megnyitható lenne a vasúti közlekedés. Ezt az ígéretet kérik számon öntől a csengeri emberek, nemcsak a vasúti dolgozók, hanem a csengeri utazóközönség vagy akár CsengerMátészalka vagy a CsengerFehérgyarmat vonal valamennyi érintettje. Teljesen mindegy, hogy munkahellyel vagy egyéb más módon kapcsolódik a vasúti közlekedéshez. Jelenleg azt lehet tudni, hogy a 8 vonatpárból CsengerMátészalka vonatkozásában meghagynának kettőt, de azt is e lehető legszerencsétlenebb módon: vagy dilettantizmus, vagy szándékos rombolási szándék vezérli a menetrend összeállítóit, ugya nis fél 1es és fél 4es indulásokkal, fél 1es és fél 4es vonatpárokkal semmit nem lehet elérni. Innentől kezdve ez a szárnyvonal olyan lesz, mint a locsolatlan virág: előbbutóbb magától is elpusztul, magától is kiszárad, mert így már senki nem fogja ig énybe venni. Sőt, az a szégyen, az a csúfság is megtörténik, hogy maguknak a vasúti dolgozóknak is majd Volánbérleteket meg buszjegyeket kell majd venni, és így fognak tudni beutazni a munkahelyükre. Elképzelhető, hogy a 8 vonatpár sok, elképzelhető és el fogadható, hogy valamennyit lehet ezen egyszerűsíteni vagy csökkenteni, de semmiképpen nem, ha a 8ból kettőt csinálunk. Talán 5 vagy 6 vonatpárral már egy mindenki számára elfogadható megoldás születhetne, és ebben az esetben valamennyi megtakarítást is l ehetne realizálni, figyelembe vennénk a vasúti dolgozók érdekeit, hiszen akkor nem kellene legalább 3040 fő elbocsátásával számolni ezen a vonalon. Kérdezem én, hogy akik 455055 éves korukban vagy ezután elveszítik a munkahelyüket, a szatmári térségben milyen eséllyel tudnak majd ismét elhelyezkedni. Jelzem, hogy ennek a valószínűsége a nulla felé közelít, és így az az utazóközönség sem fogja igénybe venni, amely 2010 óta a szó jó értelmében véve visszaszokott a vasúti közlekedésre, hiszen valóban a gépj ármű megvásárlási ára miatt, a