Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. április 3 (177. szám) - A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény, valamint a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Jakab István): - DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik):
2583 hatalommegosztás elvének feladását nem tudjuk elfogadni, mégis a részhez is megpróbálunk viszonyulni azzal a szándékkal, hogy legalább egyegy helyen próbáljuk meg jobbítani és reparálni. Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Staudt Gábor képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából. Megadom a szót. DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A következőkben a 33. és a 35. javaslatról szeretnék beszélni, amelyeket szintén Gyüre Csaba képviselőtársammal terjesztettünk be. No, ez viszont húsbavágó és fontos véleményem szerint, és rámutat arra, amit egyébként az előző felszólalá somban mondtam, hogy a Fidesz miért úgy igyekezett, vagy a kormányzat miért úgy igyekezett megváltoztatni ezt a törvényt, hogy csak a minimális eredményt kelljen elérniük, és ne változzon nagyban maga a struktúra és a kinevezés szabályai, csak rakjunk bele egykét olyan vargabetűt, ami után az Európai Unió megnyugodhat - ami egyébként minket kevésbé érdekel, hogy az Európai Unió mit gondol, ezt azért hozzáteszem , viszont magán a törvény szellemiségén nem nagyon változtat. Hogy mire is gondolok? A 33. java slat egyébként a 35össel majdnem teljesen hasonló, az egyik a még nem bíró pályázók esetével foglalkozik, a másik viszont a már bíró és egyéb bírói álláshelyre benyújtott pályázatok elbírálásáról, illetve a pályázók elbírálásáról szól. Itt tetten érhető a z a folyamat, ami ugyan kardinális, tehát az Országos Bírósági Hivatal elnökének eddig jogosultsága volt vagy jogosultsága lett volna arra, hogy a saját döntésével, bármiféle véleményt meg nem hallgatva, nevezzen ki bírókat, illetve terjessze ezt fel a köz társasági elnökhöz. Ez ebben az esetben az Országos Bírói Tanácsnak a jóváhagyásával teljesedik ki, ami elsőre jónak tűnhet, hiszen gondolhatnánk, hogy egy vétójogot fog gyakorolni az Országos Bírósági Tanács, ami egyébként részben így is van. Tehát ő jele nik meg legfőbb kontrollként, de a folyamat, ameddig eljutunk odáig, az körülbelül azt eredményezi, amennyire a köztársasági elnök a magyar, régen alkotmányos rendszerben, most már nem tudom, hogy alaptörvényes rendszer, vagy hogy fogalmazzuk meg, tehát a magyar jogrendszerben amennyire a köztársasági elnök el tud gáncsolni egy törvényjavaslatot, tehát nem túl nagy hatékonysággal. Mire is gondolok? Hogyha több pályázónk van, akik rangsorolásra kerültek, és ezt formai és egyéb okokból nyilván megvizsgálták, tehát arról beszélünk, hogy többen megfeleltek a kiírt pályázatnak, csak természetesen van, aki több pontot kapott, van, aki jobb eredménnyel zárta ezt a jelölési eljárást, de ezt a rangsort az Országos Bírósági Hivatal elnöke tulajdonképpen nem köteles fi gyelembe venni, és az Országos Bírói Tanács részére tulajdonképpen azt terjeszt fel, akit akar. Jó, lehet erre azt mondani, hogy az Országos Bírói Tanács meghatározhatja azokat az elveket, amelyek alapján az elnöknek dönteni kell, illetve indokolási kötele zettség is van - bár azt meg az előzőekben szintén elmondtam, hogy ott meg a “részletes” szó kimaradt, tehát jelen pillanatban csak indokolási, és nem részletes indokolási kötelezettségről beszél a törvény , de mindenesetre az OBH elnöke eltérhet ettől a rangsortól, és tulajdonképpen ő határozhatja meg eleve, hogy az Országos Bírói Tanács általi jóváhagyásra kit küld el, melyik pályázót küldi el. (14.10) S mintha ez nem lenne még elég, ha ez nem megfelelő, tehát nem hagyja az Országos Bírói Tanács ezt a dö ntést, akkor még mindig megvan az a jogosultsága, hogy vagy az első helyen rangsorolt pályázót terjeszti fel, illetve helyezi át, ha bíróról van szó, ami még nem is lenne probléma, vagy új javaslatot tesz az OBT felé. Tulajdonképpen még ezzel is lehetne vi tatkozni, de még egy új javaslatnak is meglehet a létjogosultsága. Amit viszont tökéletesen nem értünk, az az, hogy miért megy olyannyira biztosra a törvényalkotó, vagy miért kíván annyira biztosra menni, hogy egy plusz harmadik lehetősége is van az elnökn ek: az, hogy eredménytelenné nyilvánítja az egész
