Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 27 (175. szám) - Az Országgyűlésről szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitájának folytatása - DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - BARÁTH ZSOLT (Jobbik): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik):
2345 tagállamok. Nagyon kíváncsian várom, hogy mikor fog bekövetkezni az első ilyen, és minket, ellenzéki képviselőket, akik ráadásul európai uniós ügyekre figyelünk, és ilyen jellegű képesítésünk is van, mikor fog bár ki megkérdezni akár a kormány, akár az Országgyűlés részéről, hogy ezekben az eléggé kényes ügyekben, ráadásul olyan időkben, amikor Magyarországot állandóan tornáztatják, szadizzák az Európai Unió részéről, mikor tudunk mi is egy kicsit határozottan ellen lökéseket kifejteni. Félek attól, hogy sohanapján, legalábbis mostanság, amíg az új Országgyűlés fel nem áll, és határozottan meg nem változnak a viszonyok. Bár látjuk, hogy itt is vannak erőteljes korlátok a mindenkori új kormányzattal kapcsolatban. Elég csak a Költségvetési Tanács gyakorlatilag vétójogára utalni. Ha egy új kormány költségvetését a Költségvetési Tanács megvétózza, akkor a köztársasági elnök feloszlatja a parlamentet, ha nem fogadnak el megfelelő költségvetési törvényt két hónapon belül, és tulajdonképpen a beépített fékek és ellensúlyok máris megakadályozzák a demokratikus kormányváltást Magyarországon. Gratulálunk ehhez a kiváló hungarikumhoz! Ha még egykét tekintetben megboncoljuk a részleteket - bár elég sok felszólalás elhangzott már a Jobbik részéről is és részemről is : ami nekem különösen szemet szúró, de persze nemcsak nekem, az a házelnöki irreális és eltúlzott jogkörök megemelése, amit már a vezérszónoki beszédben is kifogásoltam. Engedjék meg, hogy e késői órán, lassan éjfél fel é közeledve, kicsit felidézzem a klasszikusainkat. 1904. november 18án, azon az ominózus nagyon szégyenletes napon, a szabadelvű párt ráerőltette a saját házszabálydiktátumát az ellenzékre. Engedjék meg, hogy felidézzem Mezőssy Béla ellenzéki ’48as képvi selő szavait, hogy milyen követelmények fogalmazódnak meg a magyar képviselőház elnökével szemben. Nagyon figyeljünk oda a szavaira, ha még van egy kis energiánk, illetve az is, aki fogja ezt az adást. Ő a következőt mondja: “Alkotmányunk szerint a magyar képviselőház elnökének állása oly közjogi méltóság, amely az összes pártok felett áll, azzal a hivatással, hogy szigorú végrehajtója legyen és maradjon a magyar képviselőház tanácskozási rendjét magába foglaló szabályok összességének.” Majd folytatja: “A n yugodt és békés parlamenti munkálkodásnak, és egyáltalán a parlamenti rendnek alapfeltétele az, hogy a képviselőház minden egyes tagjának lelkében megingathatatlanul verjen gyökeret az a tudat, hogy a ház tanácskozásait vezető elnök az erkölcsi függetlensé gének azzal a teljességével rendelkezik, amely képessé teszi őt arra, hogy a többség önkényeskedése vagy a kisebbség elkeseredése nyomán feltámadó befolyásolási törekvéseknek a leghatározottabb mértékben ellenálljon. Csak ekkor méltó a képviselőház elnöke erre a díszes polcra, amelyet betölt, és csak ebben az esetben felel meg a rendeltetésének, hogy kiváló fontosságú állásában biztos kezekkel vezérelhesse a ház tanácskozásait, és éppen igazságossága, pártatlansága, mérséklete, higgadtsága folytán rendelkez hessék a tekintélynek azzal a mértékével, amellyel a zivataros és nehéz időkben is megtarthatja a biztos utat, amelyen a nemzeti törvényhozásnak szükségszerűen haladni kell.” (24.00) Most jön egy kulcsmondat: “Ezt a tekintélyt azonban egyedül a hatalom sen kinek sem adhatja meg.” Itt nagyjából be is fejezhetném szinte a felszólalásomat, mert gyakorlatilag amiről most ez az országgyűlési törvény és a házszabálymódosítás szól, az nem más, mintsem azon szempontok kívül rekesztése, amiről most Mezőssy képviselő társunk beszélt 1904ben, azaz higgadtság, tekintély, pártatlanság, egyfajta méltóság. Ezek az elemek hiányoznak a rendszerből, és csupán a hatalom központosítása, centralizálása, végletessé fokozása lenne a rejtély kulcsa, amivel a Magyar Országgyűlés mun káját még hatékonyabbá vagy még jobbá lehetne tenni, meg lehetne védeni azoktól a szörnyű kísérletektől, amelyektől egykét fideszes képviselőtársam most nagyon nagy lendülettel próbálta megóvni az Országgyűlést. Én azt mondom, hogy az Országgyűlés tekinté lye megóvásának elsősorban azokban az intézkedésekben kellene rejlenie vagy fellelhetőnek lennie, amelyekkel a mindenkori házelnök és a mindenkori levezető elnökök megvédik a Ház tekintélyét azoktól a méltatlan megnyilvánulásoktól,
