Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 27 (175. szám) - Az Országgyűlésről szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitájának folytatása - DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - BARÁTH ZSOLT (Jobbik): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik):
2344 Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Elnézést, hogy egy kicsit már kevésbé vagyok friss, de reggel 9 óra óta veszek részt a Ház munkájában. Ha jól számolom, van olyan fideszes képviselőtársunk, akinek az eddigi közel kétéves működéséhez képest egy napon többször és hosszabban szólaltam f el. Nem mintha ez feltétlenül érdem lenne, de azért finoman utalnék arra, hogy azért a Jobbik a helyén van és dolgozik. S ha már Baráth Zsolt képviselőtársam azzal zárta szavait, hogy sok esetben kicsit formálissá vagy képletessé vált a demokratikus intézm ényrendszer, a mechanizmus az országunkban, akkor én ezt a szálat vinném egy kicsit tovább, és kiragadnék egy olyan aspektust ebből az országgyűlési törvényből, amiről még nem volt szó, ahogy figyeltem a felszólalásokat. Ez az izgalmas témakör - bár lehet, hogy egyesek éppen erre tudnak a legjobban aludni - az Országgyűlés és a kormány európai uniós ügyekben történő együttműködése. Ez a bizonyos VI. fejezet, ami önmagában egy viszonylag izgalmas kérdés. Tehát ha egy valóban dinamikusan és demokratikusan műk ödő országban vagyunk, ahol van egy Országgyűlés, ahol nem mindig ugyanaz történik, mint ami a kormány akarata, akkor az valóban izgalmas kérdés lehet, hogy hogyan tudja az Országgyűlés adott esetben rávenni a kormányt arra, hogy európai uniós ügyekben szi gorúbb, határozottabb, keményebb fellépést tanúsítson, egyfajta részletesebb tájékoztatást adjon az Országgyűlésnek. De hát sajnos azt kell mondanom, hogy jók ezek a szabályok, csak oly mértékben anakronisztikusak, hogy - bevallom őszintén - ma már inkább egy viccújságban tudnám ezt a VI. fejezetet elképzelni, mert egyszerűen semmi értelme nincs. Nem tudom, hogy kell elképzelni például az Országgyűlés és a kormány közötti egyeztetési eljárást, ezért modellezzük le a mai korunkra. Mondjuk, hogy a kormány az Országgyűlés részére a kézhezvételt követően haladéktalanul megküld minden uniós jogiaktustervezetet, amely az Unió kormányzati részvétellel működő intézményének döntéshozatali eljárásában napirenden szerepel. Magyarul: a miniszterelnök úr postájába érkez ő ilyen irat megérkezik házelnök úr postájába, a kormány ezt követően megküldi ezeket a dokumentumokat, az Országgyűlés ezt követően tájékoztatást kérhet a kormánytól a képviselt álláspontról, a kormány megjelöli azokat a tervezeteket, amelyek indokoltak a rra, hogy az Országgyűlés tárgyalja, elindul egy kommunikáció, álláspontjavaslatot kér az Országgyűlés s a többi. Úgy ahogy van, már gyakorlatilag el is veszünk a részletekben, mert szinte, mondom, a mai korunkban ezt gyakorlatilag egy teljesen értelmetlen szabályrendszernek láthatjuk. Egy szabályozásnál nyilván azt a vélelmet kell felállítani, hogy a jövőben majd megint lesz egy olyan Országgyűlés, amely tényleg egy ellenőrző jogokat gyakorló és nem mindenben a kormány utasításait feltétlenül, maradéktalan ul végrehajtó szervezet lesz. Én az elmúlt közel két évben nem nagyon emlékszem olyan esetre, amikor az Országgyűlés nagyon határozottan és dacosan szembement volna a kormány akaratával. Pedig ha már az uniós kérdéskörökről van szó, akkor lenne helye ennek a mozgástérnek a bővítésére. Amit én fájóan hiányolok ebből a szabályrendből, az az, hogy az előterjesztők reagálnának arra, hogy mondjuk, az ellenzéki jogok hogyan érvényesülnek az uniós döntéshozatallal kapcsolatos országgyűlési és kormányegyüttműködés i rendszerben. Erre semmilyen választ nem olvasok ki ebből a fejezetből. Ebből az tűnik ki, hogy a fő szabály nyilván a többségi elv. Erre valamilyen elkülönült, akár ellenzéki képviselőket külön hangsúlyosan bevonó mechanizmust semmilyen formában nem talá ltak ki az előterjesztők, hanem megnyugodtak abban, hogy egy hipotetikus és valójában nem létező, úgymond dinamikus konfliktusokat is feltételező viszonyt feltételeznek a kormány és az Országgyűlés között, miközben erről semmilyen formában nincs szó. Van e gy nagyon érdekes lehetőség, amit én már az alaptörvény átmeneti rendelkezéseinek a vitájában is kifogásoltam, illetve szerettem volna egy ellenzéki jogosítványt szerezni, hogy az Országgyűlésnek lehetősége van arra, hogy európai uniós jogszabálytervezetek kel kapcsolatban állást foglaljon a szubszidiaritás és az arányosság elvével kapcsolatban, sőt az Európai Bírósághoz fordulhat az Országgyűlés, ha úgy érzi, hogy az Európai Unió valamely jogalkotási aktusa a szubszidiaritás elvét sérti. Ez egy kemény és ér dekes eszköz, amit nemrégiben kaptak meg a
