Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 27 (175. szám) - Az Országgyűlésről szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitájának folytatása - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. PUSKÁS IMRE (Fidesz):
2299 De természetesen nem ez a fő mondani való, csupán arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy persze nagyon érzékenyen vagyunk arra, ami itt most előttünk van, hiszen nem egyszerűen csak a képviselői munkánkból következően fontos, ami itt van, hanem bizonyos értelemben a saját egónk szemp ontjából is mindez nagyon fontos. Ha ebből a megközelítésből nézem, és, miután ez egy népképviseleti testület, egy kicsit megpróbálok kívülről magunkra nézni, akkor valóban csorbul, és milyen módon csorbul ez a tekintély, ez a méltóság, milyen külső vizuál is sebeket ejtünk magunkon, és milyen tartalmi gyengülések láthatóak: A tartalom gyengüléséről vagy a tartalom kritikájáról értelemszerűen az ellenzék feladata, hogy ezt hosszasan előadja, és ez már meg is történt többek részéről. Itt időnként valóban rapi d gyorsaságú a jogszabályalkotás, és sokszor a Házszabály bizonyos lehetőségeivel való élés, nyilvánvalóan éppen azért érezzük ennek szükségességét, mert annak a 8 éves, mögöttünk lévő kormányzásnak számos fogyatékossága és károkozása, úgy gondoljuk, hogy gyors jobbítást igényel. (20.50) De természetesen vannak ennek a tekintélycsorbulásnak bizonyos vizuális megjelenései is. Erről is volt már szó. Képviselőtársam utalt arra, hogy a Házban olykor még a felszólaló sem hallja a saját hangját. S az is fontos kö rülmény - képviselőtársam erre is tett célzást , hogy a vita olykor látszólagos, tehát inkább mindenki csak kötelezően elmondja a maga mondanivalóját, és a felszólalók számtalanszor elbeszélnek egymás mellett, ami sokszor még a nyilvánosság számára is egy értelmű és levehető. Ezek a körülmények sem növelik a Ház, illetve a képviselők tekintélyét. Melyek az előttünk lévő törvénytervezetnek azok az elemei, amelyek sokat kívánnak tenni annak érdekében, hogy ennek a testületnek mindannyiunk és a magyar demokrác ia érdekében nagyobb legyen a tekintélye, és működésének a rendellenességei minél kevésbé nyilvánuljanak meg? Ezzel kapcsolatban csak néhány példát szeretnék mondani. Az első a nagyon sokszor emlegetett fegyelmezés kérdése. Itt valaki azt a kifejezést hasz nálta, szerintem nagyon helyesen, hogy életszerűe bizonyos dolgokról beszélni. Én másképpen közelítem meg a dolgot. Aki ezt mondta, az annak az életszerűtlenségét próbálta ecsetelni, hogy mennyire volna az helyes, ha bejönne ide egy darutollas vitéz, és k ivezetne egy képviselőt. Szerintem meg az az életszerűtlen, hogy ezt mint valami gyakori és fő szabály szerinti eseményt állítjuk be, amikor erről a kérdésről tárgyalunk. Erre - ez persze csak egy jóslás - meggyőződésem szerint nem fog sor kerülni ebben a parlamenti ciklusban sem. És valószínűleg az elmúlt huszonkét évben sem került volna sor egyetlen alkalommal sem. Ilyen értelemben persze fel lehet tenni a kérdést: mi értelme van egy olyan szabályozásnak, amelyhez valószínűleg nem találunk majd olyan esem ényt, amely miatt ennek a szabályozásnak majd látjuk az indokoltságát? Én azt gondolom, hogy a Ház működésében vannak tendenciák, amelyek hoznak olyan elemeket, amelyek korábban nem voltak, és ha ezt a néhány pontból álló egyenest meghosszabbítjuk, akkor m ég az is elképzelhető, hogy olyan események is történhetnének, amelyek szükségessé teszik ezt a szabályozást. Gondoljunk arra, hogy most már a parlamenti performanszok megnyilvánulása, megjelenése - ami azért a korábbi ciklusokban emlékeim szerint, bár nem voltam képviselő, de követtem a parlament munkáját, és nemhogy nem volt jellemző, hanem egyáltalán nem volt ilyen megnyilvánulás - akár súlyosabb, nagyobb megmozdulásokat is jelenthetnek, ami semmiképpen nem illik ide a Házba. Mint ahogy az is fontos elem , és valószínűleg már életszerűbb kérdés, hogy a képviselők verbális megnyilvánulása valóban elérhet egy olyan szintet, ami egy komolyabb fegyelmezési eszközt, például az ülésről való kizárást, kirekesztést vonhatja magával. Azt gondolom, ez valóban olyan fegyelmezési eszköz, amely életszerű, és adott esetben szükségszerű is lehet. De azt semmiképpen nem tartom szükségszerűnek - és ha ellenzéki képviselő volnék, talán még akkor is tartanék egyfajta mértéket ebben , hogy ennek a túlhajszolása és túlkarikíro zása jellemezze ennek a törvényjavaslatnak a tartalmát.
