Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 27 (175. szám) - Az Országgyűlésről szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről:
2192 Még nagyon fontosn ak tartjuk azt is, hogy megjelenjen a szakmaiság ebben a tekintetben, mármint a zárószavazások előtti módosítók tekintetében, hiszen jelenleg az első helyen kijelölt bizottságnak nem kell tárgyalnia a zárószavazás előtti módosítót. Mi mindenképpen megterem tenénk ennek a lehetőségét. A törvényjavaslattal kapcsolatos további részeket képviselőtársaim fogják ismertetni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az LMP soraiban.) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Köszönjük szépen, képviselő úr. Az LMP vezérszónoki körében a frak ció álláspontjának ismertetését Schiffer András képviselő úr folytatja. DR. SCHIFFER ANDRÁS , az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Valóban sajnálatos az, hogy itt az országgyűlési őrség, háznagy és különböző egyéb ilyen egzotikus elnevezések elvonják a figyelmet a lényegről. Bár kétségtelen, hogy itt az országgyűlési elnök helyettesítése igencsak időszerű, hiszen például nem teljesen szabályozott, hogy ha az Országgyűlés elnökének, mondjuk, holnap át kell venn ie az ideiglenes köztársasági elnöki funkciót véletlenül, akkor a házelnöki posztot a hatályos szabályozás szerint melyik alelnök fogja betölteni. De a lényegre térve: én szeretném azt a pontot egy kicsit kihangsúlyozni a törvényjavaslat vitájában, ami, az t gondolom, hogy a kulcsa annak, hogy az Országgyűlés betöltse a rendeltetését, nem pusztán közjogi értelemben, hanem morális értelemben is az ország működésében. Szerintem a kulcskérdés az, hogy egyébként a magyar polgárok, a választópolgárok sokasága men nyire van bizalommal a legfőbb népképviseleti szerv iránt, mennyire hisznek abban, hogy az Országgyűlés munkája valóban kifejezi a választópolgárok akaratát. Ebben a tekintetben a szabályozásnak két vonatkozása az, ami elengedhetetlenül fontos. Az egyik az összeférhetetlenség kérdése. Hiszen amennyiben jól van szabályozva az összeférhetetlenség a politikusok esetében, akkor méltán bíznak abban a választópolgárok, hogy nem különböző sunyi gazdasági érdekcsoportok kijáró tevékenysége zajlik a parlamentben, ha nem valóban az állampolgári akaratot képviselik az állampolgárok által választott képviselők. A másik nagyon fontos kérdés pedig a parlament működésének a nyilvánossága. Hiszen egy mediatizált társadalomban az, hogy a választópolgárok mit fognak föl, mit é rtenek meg a parlament működéséből, az, tetszik, nem tetszik, de döntő mértékben múlik a médián, ami ma már nem kizárólag az írott sajtót és nem is pusztán csak a hagyományos elektronikus médiát jelenti. Éppen ezért ha azt kívánjuk, hogy térjen vissza az á llampolgárok bizalma a demokratikus intézményrendszerben, akkor nem lehet eléggé hangsúlyozni ennek a szabályozásnak a fontosságát. Az összeférhetetlenség esetében azért én szeretnék emlékeztetni arra, hogy ezzel kapcsolatban világlik meg legjobban, hogy a z elmúlt húsz év politikai elitje miféle hazug, képmutató játékot játszott. Az összeférhetetlenség dolgában érhető tetten leginkább a politikai elitnek a kétszínűsége, itt érhető tetten leginkább az, hogy az éppen aktuális üléspont határozta meg az álláspo ntot. Ennek nagyon szép felvezetője volt az, hogy például a szocialista vezérszónok, Lamperth Mónika Sólyomidézettel kezdte és zárta beszédét. Nem hallottam, hogy Sólyom László elnöksége alatt olyan túl gyakran idézték volna őt a szocialisták. Emlékeztetn ék arra, hogy az összeférhetetlenséggel kapcsolatosan ma legélesebb vita, a polgármesteri és a képviselői tisztség összeférhetetlensége akkor keletkezett ’94ben, amikor a frissen győztes és még kormányt sem alakított szocialisták hirtelen a túl sok polgár mesterre megszüntették az összeférhetetlenséget. Hasonló következetlenségek természetesen a jelenlegi törvényjavaslatban is adódnak, hiszen a Fidesz, miközben nagyon helyesen kimondja azt, hogy kormányhivatalt vezető kormánymegbízott nem lehet képviselő, e gyetértünk. Miért nem lehet ezt most bevezetni? Talán csak nem azért, mert félnek attól, hogy az egzisztencia elvesztése miatt talán veszélybe kerül a kétharmados többség?
