Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 27 (175. szám) - Az Országgyűlésről szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - FARKAS GERGELY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
2184 választásokon, és az 5 százalékot elérik. Ezt a Demokratikus Koalíció nem telje sítette. A másik feltétel, amit szó szerint szeretnék idézni ebből a határozatból: “Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy jelenleg a pártpolitikai alapon szervezett képviselői csoportoknak a frakciókéhoz való jogokkal való felruházására n incs az Országgyűlésnek alkotmányos kötelessége.” Úgy gondolom, hogy ez az idézet egyértelműen kimondja, hogy jelen szabályozás szerint nem köteles a pártpolitikai alapon szerveződött képviselőcsoportoknak frakcióval hasonló jogot biztosítani az Országgyűl ésnek. Rátérve ezek után a negatívumokra. Szintén sok szó esett a háznagy szerepéről. Tényleg érdeklődve hallgattam Varga István, a fideszes vezérszónok felszólalását, hátha mond valami indokot amellett, hogy mi is indokolja a háznagy szerepének a bevezeté sét. Ő azonban indokot nem mondott; amit hangsúlyozott, az a hagyomány, miszerint már régen létezett, 1861 óta ez a tisztség az Országgyűlésben, s ez csak megszüntetésre került, de hogy miért is van erre szükség, arra nem kaptunk magyarázatot. Gulyás Gergő vezérszónoklatában azt mondta el, hogy a házelnöknek nincs politikai helyettese. Ez tényszerűen nem igaz, ugyanis a házelnöknek ott vannak az alelnökei, köztük a Fidesz- és a KDNPfrakcióból delegált alelnökök, akik politikai helyettesnek is tekinthetők, bármilyen jogkört átruházhat rá a házelnök. Ez tehát nem igaz. Egyébként, hogy ha valaki belegondol itt az elmúlt 22 év országgyűlési működésébe, akkor nem is indokolt a háznagy szerepének az újragondolása, itt nem látunk továbbra se valós indokot. Ráadásu l komoly problémákat vet fel és kérdéseket az a cikkely, miszerint nem csak országgyűlési képviselő lehetne háznagy a jelenlegi törvénytervezet szerint. Valljuk be őszintén, ez egy pártpolitikai tisztség lesz, egyértelműen ez alapján fogja megválasztani az Országgyűlésnek a mostani kétharmados többsége. Ebben az esetben viszont játsszunk tiszta lappal, és mi azt mondjuk, hogy csak országgyűlési képviselő lehessen háznagy, úgy gondoljuk, hogy ez így a korrekt. Az erre vonatkozó módosító javaslatunkat be is f ogjuk nyújtani. Térjünk át a fegyelmezési kérdésekre és az elnöki fegyelmi jogkörre. Jómagam és a Jobbikfrakció álláspontja is az, amit már többen hangoztattak, hogy ez nem indokolt. Az elmúlt 22 évben nem történtek olyan kirívó esetek, amik indokolttá tennék ennek a szigorítását. De hogy ne csak ellenzéki képviselőtársaim ezen véleményét vagy akár a saját magamét ismételjem, engedjék meg, hogy a saját soraikból a kormánypárti TuriKovács Béla képviselőnek az alkotmányügyi bizott sági ülésen tett megjegyzését idézzem, aki azt mondta, hogy mióta képviselő, se nagyobb, se kisebb rendetlenség nem volt a parlamentben, mint most. Ezért szerinte erre a megfontolásra olyan nagyonnagyon nincs is szükség. Tette ezt a megjegyzését nagyon fi noman, óvatosan, ahogy ez az önök részéről várható volt egy kormánypárti törvényjavaslat esetében. De ha már ilyen kritika egyáltalán fel mer merülni az önök fejében, akkor azért elgondolkodtató, hogy tényleg vane szükség erre a szankcióra. A konkrét fegy elmezési jogkörök: a szómegvonás, a kizárás és a kivezetés. Mind a hárommal az a legnagyobb probléma, hogy szubjektív ítéletre fog épülni, egyfajta gumiszabály. Alapvetően akármennyire is szeretné azt a házelnök kizárni, a mindenkori házelnök, itt bizony p olitikai indokok meg fognak jelenni, állandó vita tárgyát fogja képezni egyes szankciók alkalmazása. Gondoljunk például csak a szómegvonás szankciójára. Itt olyan, jogilag nehezen értelmezhető kifejezések szerepelnek a törvényben, hogy feleslegesen saját v agy más beszédét ismétli. Mi alapján fogjuk azt mondani vagy fogja azt mondani a házelnök, hogy valami felesleges? Honnan tudjuk, hogy azt nem nyomatékosításnak szánja az adott képviselő? Vagy gondoljunk vissza az alaptörvény vitájára, ahol a fideszes, KDN Ps képviselők szinte szóról szóra ugyanazokat a paneleket mondták el. Ebben az esetben, hogyha ez a szabály akkor már élt volna, akkor egy képviselőnek lett volna lehetősége a Fidesz padsoraiból elmondani az álláspontjukat, az összes többi fideszes képvis előtől meg kellett volna vonni a szót.
