Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 27 (175. szám) - Az Országgyűlésről szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - DR. SALAMON LÁSZLÓ, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
2176 DR. SALAMON LÁSZLÓ , a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy elöljáróban reflektáljak elsősorban Lamperth Mónika iménti vezérszónoki megszólalására. Lázár János frakcióvezető úr egyeztetési javaslata általános érvényű volt. Általánosságban az előttünk álló sarkalatos törvények megalkotásának témájában hívta egyeztetésre a képviselőket, és abból ez a törvény nem volt kizárva. A másik pedig, ha már az 1994es házszabályalkotásról beszélünk, mintegy példaként állítva magunk elé, akkor azért mondjuk el, hogy az igaz, hogy hatpárti egyetértésen alapult az a Házszabály, csak a függetlenek jogait voltak szívesek úgy megkurtítani, én is felszólaltam egyébként ez ellen annak idején, más függetlenek is hiába érveltek, hogy az Alkotmánybíróság évekkel később a függetlenekre vonatkozó passzusokat alkotmányellenesnek minősítette. Tehát azért mértéktartás sal idézzük a múltat, és főleg pontosan és tárgyilagosan! Ennyit elöljáróban. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vita műfajához híven először a törvény, illetve a házszabálymódosítás szükségességének kérdésével foglalkozom. Nor matív megközelítésben a kérdésre egyszerű a válasz, azt elsősorban az új alaptörvény 5. cikkének (8) bekezdésében találhatjuk meg, amelynek értelmében: “Az Országgyűlés rendszeres ülésezését biztosító rendelkezéseket sarkalatos törvény határozza meg”. Az i dézett passzus tehát kifejezetten előírja az országgyűlési törvény megalkotásának szükségességét. Mivel az Országgyűlés ülésezésének kérdése elszakíthatatlan az Országgyűlés működésének szabályaitól, ezért az ebből fakadó összefüggések okán a megalkotandó új törvény és a Házszabály összhangját is szükséges biztosítani. Ez pedig egyet jelent a Házszabály megfelelő módosításának elvégzésével. A normatív megközelítésen felül, úgy gondolom, a jogalkotás szükségességét tartalmi szempontból is vizsgálnunk kell, a mi felveti a parlamenti jog szabályozási struktúrájával kapcsolatos koncepcionális kérdéseket is. A problémakör világos áttekintéséhez fontosnak tartom a szabályozás korábbi szerkezeti helyzetének és az ahhoz kapcsolódó vitáknak a felidézését, valamint az új alaptörvényünk megalkotásából fakadó új helyzet elemzését. A rendszerváltozás eredményeként a szűkebb értelemben vett parlamenti jog világát kétszintű jogi szabályozás jellemezte. Az egyik szintet az alkotmány képezte, amely átfogó jelleggel magában fog lalta a parlamentre vonatkozó alapvetően fontos alkotmányjogi szabályokat, a másikat pedig a kétharmados többségű elfogadáshoz kötött Házszabály, amely az alkotmányban foglalt szabályozás mintegy kiegészítéseként az Országgyűlés működésének és tárgyalási r endjének részletes szabályait tartalmazta. E kétszintű szabályozás, kevés kivétellel, a jogterület egészét átfogta, így ilyen szabályozási struktúra mellett külön országgyűlési törvény megalkotására nem volt szükség. Az imént úgy fogalmaztam, hogy a szabál yozás kevés kivétellel rendezte a jogterület egészét, vagyis volt olyan terület, amelynek szabályozása nem volt megoldott. Alapvetően az országgyűlési bizottságok működésével kapcsolatos azon problémákra utalok, amelyek a bizottságok előtti megjelenési köt elezettséggel, illetve az előttük való vallomástételi kötelezettséggel voltak kapcsolatosak. Mint tudjuk, megoldatlan volt, és máig is megoldatlan a bizottságok előtti megjelenés és vallomástétel biztosítása, a mulasztókkal szembeni esetleges szankciók kér dése, illetve a vallomástétel összefüggésében felmerülő mentességi problémák rendezése. Bizonyára emlékeznek képviselőtársaim a témakörhöz kapcsolódó alkotmánybírósági határozatra is, amely a bizottsági döntésre vonatkozó jogorvoslat problematikájával fogl alkozott. A szabályozás hiánya abból adódott, hogy ezek a részletkérdések jellegüknél fogva nem illettek az alkotmányba, a Házszabály kereteibe pedig mint belső közjogi norma - ahogy ma nevezzük: mint közjogi szervezetszabályozó eszköz - egy ilyen szabályo zás kialakítása nem volt beilleszthető. A belső jogi norma természeténél fogva csak a szervezetre, a szervezet tagjaira nézve tartalmazhat kötelezettségeket, ami a Házszabályra vonatkoztatva annyit jelent, hogy szabályozásának tárgya csak a képviselők, a k épviselői tevékenység, illetve az Országgyűléssel közszolgálati vagy munkaviszonyban álló személyek és munkájuk lehet.
