Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 14 (163. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Jakab István): - DR. VARGA ISTVÁN (Fidesz):
180 Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm a jelen lévő képviselőket, és mindenkit, aki figyelemmel kíséri m unkánkat. Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 2. ülésnapját megnyitom. Tájékoztatom önöket, hogy az ülés vezetésében Szűcs Lajos és Lenhardt Balázs jegyző urak lesznek segítségemre. Tisztelt Országgyűlés! Az elfogadott napirend szerint ma délelőtt 9 óra 4 0 perckor részletes vitára bocsátásokra kerül sor. Kérem a frakciókat, biztosítsák a szükséges határozatképességet. Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (Jakab István) : Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend előtti fe lszólalásra jelentkezett Varga István képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából: “Megszámláltattál, És hijjával találtattál. - Hány magyar van Romániában?” címmel. Megadom a szót, képviselő úr. DR. VARGA ISTVÁN (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök ú r. Tisztelt Országgyűlés! A romániai népszámlálás közelmúltban megjelent drámai adatait böngészve akaratlanul is először Bánffy Miklós halhatatlan regénytrilógiájának címe, a Megszámláltattál, És hijjával találtattál, Darabokra szaggattatol, majd a Magyar Nemzet 1977. évi karácsonyi számában megjelent Illyés Gyula Válasz Herdernek és Adynak című írása jutott eszembe, s persze Gottfried Herder nevezetes jövendölése 1791ből. “A mások közé ékelt kis számú magyaroknak századok múltán talán majd a nyelvét sem l ehet fölfedezni.” A pontos fordítás így hangzik: “A magyarok az egyetlen népe ennek a törzsnek (a finnugornak), mely a hódítók közé bejutott… Most aztán szlávok, németek, vallachok és más népek közt az ország lakosságának kisebbik részét alkotják és évszáz adok múltán tán már nyelvükkel is alig találkozunk.” Zrínyi második éneke betű szerint foglalja versbe Herdert: “más hon áll a négy folyam partjára, Más szózat és más keblü nép”. Azonnal felötlik bennem a délerdélyi “Utolsó magyar” drámai fotósorozata, és a marosvásárhelyi magyarellenes pogromban félig megvakított, s halhatatlan Sütő Andrásunk intelme. “Mert ami a szemünk előtt zajlik, növekszik: az erdélyi magyarság folyamatos kivándorlása, nem csupán érzelmi, hanem matematikai kérdés is. Amiből mindig cs ak elvesznek, de hozzá nem adnak, kifogy az egyszer, megszűnik törvényszerűleg… Fenyegető rémünk nem az asszimiláció, hanem a romániai magyarság teljes megsemmisülése... Aki fut, nem azért fut, hogy visszatérjen... A kivándorlás nem látványos folyamat, oly an, mint a belső vérzés.” Tisztelt Országgyűlés! A 2002es 1 415 718as lélekszámhoz képest mostanra az erdélyi magyarság 193 807 fővel fogyott, egészen pontosan 1 238 000en vagyunk jelen Bethlen Gábor és Mátyás király szülőföldjén. Ehhez vegyük hozzá, ho gy 1992 és 2002 között 190 ezerrel lettünk kevesebben, ez húsz év alatt 384 407 magyar. Vegyünk tehát egy nagy levegőt, és mondjuk ki: ez közel 400 ezer. A hagyományosan magyar megyékben - Hargita, Kovászna, Maros, Bihar, Szatmár, Szilágy, Kolozs - 237 eze r magyar lélekkel lettünk kevesebben. A 147 ezer magyar az úgynevezett szórványból hiányzik. DélErdély, Bánság, Máramaros magyarságának helyzete több mint tragikus. Míg Temes megyében 1992ben 62 ezren voltunk, mára csak 35 ezren maradtunk. Arad megyében 61 ezerről 37 ezer főre fogyatkoztunk. Brassóban 63 ezerről 39 ezerre csökkent a magyarok száma, vagy Máramarosban 54 ezer magyarból csak 37 ezren maradtunk. Meggyőződésem, hogy a viszonylag kedvező Hargita, Kovászna, Bihar, Szatmár és Szilágy megyei adato k nem ellensúlyozhatják Maros, Kolozs, BeszterceNaszód, Máramaros és Fehér megye magyarságának tragikus helyzetét, és akkor még nem beszéltünk a Kincses Kolozsvár magyarjainak
