Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 14 (163. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Jakab István): - DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár:
181 19 százalékról 16 százalékra történő csökkenéséről, ami 2002höz képest 14 ezer fős veszteséget jelent. 1910ben Kolozsvár lakosságának 86 százaléka magyar volt. Az 1910ben szinte színmagyar Marosvásárhely magyar lakossága 2002ben 47 százalék, míg jelenleg a 45 százalékot sem éri el. Ady és Szent László városában, Nagyváradon, amel y 91 százalékos magyar többségű volt, a 2002. évi népszámlálás szerint 27 százalék, most pedig mindössze 24 százalékra csökkent az ott élő magyarok száma. Nem lehetnek hiú reményeink a Felvidéken, Kárpátalján, a Délvidéken és Burgenlandban sem. Tudomásul k ell vennünk azt a keserű valóságot, hogy a világ és a környező országok teljesen közönyösek a magyarság létkérdése iránt, és képtelenek belátni - idézem , hogy “a Monarchia és a történelmi Magyarország megsemmisítése volt a világtörténelem legbrutálisabb, legbarbárabb, legotrombább és legigazságtalanabb cselekedete, amelyet a bosszút lihegő értelmetlenség és barbárság szabadított a világra.” Praznovszky Iván nem oly régen elhunyt diplomatát idézem. Csoóri Sándor szerint “a sebeket letakarni is egy másik vi lág gyolcsával lehet, amelyet köznapi szavakkal úgy hívnak, hogy erdélyi magyar autonómia”. Tisztelt Ház! Befejezésül a közelmúltban elhunyt képviselőtársunkat, a lakiteleki alapítót, a nagy magyar drámaírót, Csurka Istvánt idézem. “Olyan nemzet vagyunk, a melynek tagjai öt világrészre vagyunk szétszóródva, s amelyeket csak akkor nem lehet kiiktatni a nemzetek közül, ha ráébred a maga megkülönböztető sajátosságára, elsősorban azokra, amelyek éppen e szétszórtságából származnak. Olyan nemzet vagyunk, amelyik végveszélyben, ha tisztségviselői felmutatták neki a véres kardot, páratlan hőstettek végbevitelére, csodára volt képes.” Engedjék meg nekem, képviselőtársaim, hogy a mártírhalált halt Batthyány Lajos miniszterelnökünk születése napján a véres kardot szimb olikusan felmutassam. (Felnyújtja a jobb kezét.) Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A kormány nevében Rétvári Bence államtitkár úrnak adom meg a szót. DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igaz ságügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! Tisztelt Ház! Elöljáróban mindenképpen szeretném leszögezni, hogy az erdélyi magyarság kérdése, úgy tűnik, sokunk számára fontos kérdés határon belül és kívü l, a parlamenti patkó több részében is, ez a magyar kormánynak is szívügye, és az egész külhoni magyarság demográfiai helyzete a kormány politikájának egyik középpontja. Azonban le kell szögezni, hogy egy közösség erejét nem kizárólag a számaránya mutatja meg. A 2011es népszámlálás alapján Románia állandó népessége 19 millió fő, amiből román nemzetiségűnek vallotta magát 16,8 millió fő, azaz a lakosság 88,6 százaléka, és magyarnak vallotta magát 1 238 000 fő, azaz a lakosság 6,5 százaléka. Emellett romának - tehát nem románnak, hanem romának - vallotta magát 619 ezer fő, ami az összlakosság 3,2 százalékát jelenti. Meg kell jegyezni, hogy ezek a statisztikák, bár előzetes eredmények, amelyek kismértékben változhatnak, de ennek mértéke, a változás mértéke biz onyosan 1 százalék alatti lesz. A magyar nemzetiségű népesség számának alakulását vizsgálva az előző, 2002es népszámláláshoz viszonyítva, ahogy arra képviselő úr is utalt: 2011ig a romániai magyarok száma 196 631 fővel csökkent, hasonló mértékben, mint a korábbi időszakban, a tendencia tehát nem változott. Igaz azonban, hogy a magyarság aránya csökkent Romániában, de meg kell jegyezni, hogy ennek mértéke minimális, 1 ezrelék. 2002ben 6,6 százalék volt a magyarság aránya a mostani 6,7hez
