Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 13 (171. szám) - A lakossági devizaeladósodás megakadályozásához szükséges kormányzati intézkedésekről szóló országgyűlési határozati javaslat; a 2002-2010. közötti lakossági devizaeladósodás okainak feltárásáról, valamint az esetleges kormányzati felelősség vizsgálat... - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. ARADSZKI ANDRÁS, a gazdasági és informatikai bizottság előadója, a napirendi pont előadója:
1632 elfogadásra javasolta a 20022010 közötti lakossági devizaeladósodás okainak feltárásáról, valamint az esetleges kormányzati felelősség vizsgálatáról szóló jelentést. (17.10) A jelentés alapos következetességgel tárta fel a devizahitelezés kialakulásának folyamatát és tényeit. Megállapította, hogy a lakossági devizahitelállomány 2008ban 6552,2 milliárd forint volt, ami az összes lakossági hitel 68,5 százalékát tette ki. Fontos ismérve ennek a hitelállománynak, hogy a fogyasztási és egyéb h itelek részaránya nagyobb volt, mint a lakáshiteleké. Bár az is igaz, hogy ezekhez a fogyasztási, mármint nem lakáshitelekhez is lakás- és ingatlanfedezetek kapcsolódtak. E tekintetben a jelentés korrekt megállapítást tesz. Fontos bázisa és kiindulópontja volt a lakossági lakáscélú devizahitelezés elterjedésének, hogy 2003 végén megszűnt a kamattámogatást biztosító lakáscélú hitelezés. Ennek az indoka, hogy a költségvetés nem bírja el az ilyen támogatást, a jelentés tanulsága szerint és az ott meghallgatott szakértők, valamint az érintett politikusok szerint nem igazolódtak. A kamattámogatás nélküli hitelek a 16 százalékos kamat mellett a lakosság számára nem voltak vonzóak. Az ügyfelek számára a kamat és a törlesztés mértéke jelentett kizárólagos irányadó s zempontot abban a kérdésben, hogy vegyeneke fel hitelt, vagy nem. A devizahitelezés kockázatára nem voltak felkészülve; nem kaptak teljes körű tájékoztatást; nem voltak annak a tudásnak a birtokában, amellyel józanul mérlegelhették volna a jövőbeni kockáz atokat. Ezenkívül azt is hozzá kell tenni, hogy a magyar gazdaság ezzel párhuzamosan a világgazdasághoz képest enyhe recesszióba hajlott, és a politika hangzatos mellébeszélése biztos gazdasági és személyi jövőképet vizionált, a lakosságot mintegy támogatv a a gazdaságilag alá nem támasztott fogyasztási igények kielégítésében. A jegybank és a PSZÁF ezen időszak alatt a figyelemfelhívások mellett, amelyek nem a lakosságot célozták meg, nem tettek semmit a devizahitelek számának növekedése ellen. A Magyar Nemz eti Bank 2004. évi stabilitási jelentésében már szerepelt a devizaalapú lakásfinanszírozás addicionális kockázatainak bemutatása, amely mellett elismerte, hogy a jegybanki kamatemelés is hozzájárult ahhoz, hogy a bankok és a háztartások a devizahitelezés f elé fordultak. A jelentés készítőinek véleménye szerint már itt, tehát a 2004. évi stabilitási jelentés kapcsán kellett volna, hogy a Nemzeti Bank lépéseket kezdeményezzen kormányzati szinten, és önmaga is kellett volna hogy lépéseket tegyen a hitelintézet ek felé, részben korlátozó, másrészt kockázatfeltáró és megosztó tartalmú intézkedések mentén. A többségében külföldi érdekeltségű bankvilág ekkor már sztenderdizált termékként árulta a devizahiteleket, minimális adósminősítési feltételek mellett. A nemzet közi szervezetek és a Deutsche Bank szinte egybehangzóan hívták fel a figyelmet a devizahitelezés kockázataira, és ugyan nem követeltek lépéseket, de a hatáselemzéseikre hivatkozva stabilitási szempontból minősítették az átlagostól nagyobb kockázatúnak a h azai gyakorlatot. Hangsúlyozni szükséges, hogy a külföldi szervezetek, de alapvetően az IMF a keleteurópai régióban Magyarországot minősítette úgy, hogy itt a leggyengébb a szabályozói fellépés, utalva a jegybanki és kormányzati lépések elmaradásának hián yára. A jelentés elfogadásának folyamatában az MSZP erősen kritizálta a Járai Zsigmond által vezetett MNB tevékenységét. Én úgy gondolom, hogy ez a kérdés attól is függ, hogy hűségese, kitarte az MSZP azon véleménye mellett, hogy a jegybank önállóságát, függetlenségét és döntéseit nem lehet kritizálni, illetve ha ez az elvárás, amit mostanában megfogalmaz az MSZP, igaze a múltra nézve is. Én azt látom, hogy a jelentés, nagyon helyesen, arra az álláspontra helyezkedett, hogy elsősorban a kormányzati mozgá stérre fókuszált a megállapításai tekintetében. Meg kell jegyeznem, hogy a hitelezés gazdasági növekedést indukált, amire az akkori kormányzatnak a gyatra teljesítménye miatt
