Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 13 (171. szám) - A személyszállítási szolgáltatásokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - IVANICS FERENC (Fidesz):
1603 IVA NICS FERENC (Fidesz) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Azért kértem az utolsók között szót, mert élve az általános vita lehetőségével, tulajdonképpen nem a módosító indítványokban megfogalmazott javaslatokkal kapcsolatban tennék említést, hanem mag ához a törvény szellemiségéhez, a személyszállításhoz szólnék hozzá. Először is a hozzászólásomban mindenképpen azt szeretném megemlíteni, hogy a vitát hallgatva a mai nap folyamán gyakorlatilag azt látom, hogy ellenzéki oldalról úgy tesznek, mintha ez a k özlekedés vagy a közlekedés átalakítása olyan módon megoldható lenne, mint ahogyan a slusszkulccsal beindítjuk az autót: betesszük a slusszkulcsot, elfordítjuk, és minden már működőképes. Az, ami jelenleg Magyarországon van a közlekedés helyzetében, mindan nyian tudjuk, az egy 90 éves átok, hiszen a trianoni békeszerződés óta terheli a közlekedési helyzetünket ez a fajta hátrány. Ezért ez komoly problémát jelent. Ehhez hozzájön még az, hogy az átkos évtizedek alatt a különbség a nyugati országokhoz képest a közlekedést tekintve folyamatosan nőtt. Az elmaradt fejlesztések, a gépmegújítások, járműparkmegújítások, korszerűsítések mindmind elmaradtak, és ezek most itt vannak a nyakunkon. A budapestiek ezt pontosan ismerik, többen is beszéltek arról, és mi is gy akorlatilag hetente, kéthetente halljuk a rádióban, hogy bizony, milyen rossz állapotban vannak a járműveink. Az ellenzék részéről tehát olyan ez, mintha a közlekedés átalakítása egyik napról a másikra történne. Ez a törvény lehetőséget biztosí t arra, hogy egy korszerű európai személyszállítás valósulhasson meg Magyarországon, de nem egyik évről a másikra. Gyakorlatilag soproni lakosként, kapuvári országgyűlési képviselőként nap mint nap érezzük ott, a határ mellett, hogy milyen fejlesztéseket v isznek végbe Ausztriában. Gyakorlatilag egy olyan, 1015 éves programban vannak az osztrákok, amelynek révén a közösségi közlekedést megújítják. Ennek vannak, hála istennek, áldott hatásai ránk nézve is, hiszen a közös közlekedés a GYSEV által biztosítva v an, és ilyen módon mi is érezzük ennek a fejlesztésnek a hatását. De ha az üres vonatokról beszélünk, akkor azt tudom mondani önöknek, hogy bizony igen, vannak olyanok, hogy üres vonatok mennek. A vasúti közlekedés egy olyan közlekedési ág, ahol nem bontha tó le egyes utasra az összes költség, hanem az egésznek a fenntartását kell nézni. Kiszámolható egy ilyen összeg, de gyakorlatilag, ha egy ember felül egy vonatra, azáltal nem nagyon változik meg a közlekedés költsége. Tehát összességében Ausztriában úgy g ondolkodnak a személyszállításról, mint jövőbeli lehetőségről, mint egy olyan fejlesztési kötelezettségről, amelyben hosszú távon kell biztosítani az embereknek, hogy majdan, ha nem is egyik napról a másikra, de lehetőleg minél hamarabb a közösségi közleke dési eszközöket használják. Ezért került sor a P+R parkolók kialakítására. Ma már egy osztrák faluban, a legkisebb faluban is a vasútállomás mellett száz férőhelyes parkolókat alakítottak ki, ahova oda tudnak menni autóval a szolgáltatást igénybe vevők, fe lülnek a vonatra, és úgy mennek el dolgozni a távolabbi városokba. Tehát nincsenek megijedve attól, ha a szolgáltatást azonnal nem használják. Nyilván ennek költségei vannak, fenntartási költségei vannak, de ezt az állam hosszú távon kalkulálja. A másik pr obléma, ami volt, többen azt mondták, hogy ilyen közlekedési viszonyok között ez nem megvalósítható, amikor a különböző vonatok milyen sokat késnek - a nemzetközi vonatok , és ha azokhoz hangoljuk a közlekedést, abból csak káosz lesz. Ezt például Németors zágban egészen másképpen szemlélik. Németországban a vonatok pontosan járnak, egészen megdöbbentő pontossággal járnak. Gyakorlatilag nemcsak az időbeli pontosságot tudják, hanem ha az ember megkapja a jegyét, akkor megmondják neki, hogy a peronon melyik vá gánynál, a peron melyik részénél melyik csíkhoz kell odaállnia. Odaáll az ember, amikor várja a vonatot, megérkezik a vonat, és úgy lehet beszállni abba a vonatba, hogy azon az ajtón az ő székéhez a legközelebb eső ajtón tudjon bemenni.
