Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 13 (171. szám) - A személyszállítási szolgáltatásokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Balczó Zoltán): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP):
1582 pedig nem érzik ennek a bőségnek az áldásait és gyönyöreit, ezért tehát a szabályozás kell és szükséges, és nagyon helyes egyébként, hogy ebbe a törvénybe bekerült a taxiszolgáltatás szabályozásának a gondolata. Azt azonban, hogy ennek a problémának a megoldását a helyi önkormányzatokra bízzuk, ellenezném. A helyi önkormányzatok nagy valószínűséggel nem fogadnák örömmel ezt a feladatot, ha a számukat csökkenteni kellene, hiszen konfliktushelyzetet je lentene a helyi szolgáltatóval, aki helyben fizet mondjuk, adót, aki helyben él, helyben lakik. Én annak javasolnám a megfontolását, hogy ebben legyen valamiféle normativitás a település lakosságszámához vagy pedig egyéb mutatóihoz kötve, ez normatív alapo n intézné el az ott működő taxisok számát és természetesen persze a szolgáltatás minőségét is. A másik, amiről szólni szeretnék: úgy érzem, hogy a támogatáson, a csekély anyagi támogatáson és a médiában nagyon képszerűen bemutatható néhány akción kívül a m ozgássérültek tömegközlekedése, közösségi közlekedése ügyében nem sok előrelépés van, ezért ebben a tekintetben a törvénynek egy valamivel hosszabb, valamivel magvasabb szabályozást kellene tartalmaznia. Végső soron pedig azt szeretném mondani, hogy a kere tjellegű törvény szinte kívánja azt, hogy utána kormányrendeletek vagy egyéb szabályozások sora jelenjen meg. Ebben a tekintetben is kíváncsi lennék arra, vajon a közlekedésszervezők dolga, feladatköre hogyan alakul majd. Azért gondolom ezt fontos kérdésne k, mert én magam a közlekedésszervező létrejöttének a lehetőségét a törvényben jó és rossz lehetőségként is meg tudom fogalmazni. Lehet ez egy egészen elképesztően rossz megoldás, amelyben a központi akarat dönti el valamilyen alapon, hogy mi történik egy régió vagy település közlekedésével, és lehet teljesen jó is, hiszen ha minden szereplő be van vonva a helyi közlekedés szervezésébe, hatalmas konfliktusokkal, de lehet jó megoldásokat találni. Én magam előkotortam az emlékeimből szülővárosomnak és környék ének a közlekedési képét, amelyből kiderült, hogy a helyben lakók, az önkormányzat, a különféle cégek, a különféle civil szervezetek egyszerre működtetnek helyi autóbuszos tömegközlekedést, működtetnek vasúti közlekedést, működtetnek egy olyan közlekedést, a melyben helyi közlekedési feladatokat lát el a helyközi busz, működtetik a helyi és a helyközi autóbuszközlekedés hibridjét, emellé társul még az iskolabusz, és még belevettem a falugondnokoknak azt a szolgáltatását, hogy ne adj’ isten, néha ők is magu k mellé veszik a beteget a tanyabokorban, és beviszik a kórházba. Ez egy nagyon széles spektrum, és mindez úgy jött létre, hogy a különböző szereplők ebben egyezkedtek, megpróbáltak megegyezni, megpróbálták a legjobb konstrukciót létrehozni. Ezért tehát én a közlekedésszervezés ügyében nem a szervezetet tartom perdöntőnek, hanem azt, hogy hogyan lesznek a helyi szereplők érdekeltek abban, hogy ez létrejöjjön, mármint egy kezelhetően jó tarifával működő, mindenki számára elfogadható helyi tömegközlekedés. Vé gső soron arra akartam célozni a kormányrendeletek későbbi sorával, hogy nagyon arra gondolok, ez fogja eldönteni, milyen lesz a személyszállítás valósága, a törvény keretjellegű volta folytán pedig nem fogja ezt eldönteni. Elnök úr, köszönöm szépen a lehe tőséget, köszönöm szépen, államtitkár úr és tisztelt Ház, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Köszönöm képviselő úrnak a felszólalási idő pontos betartását. A következő felszólaló Göndör István, az MSZP képviselője. GÖNDÖ R ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Magam is megerősítem azt, amit szinte minden szocialista párti képviselőtársam tett, hogy a jelen társadalmi mobilitási igények miatt rendkívül nagy szükség van egy megala pozottan jó, szakmailag előkészített törvényre, amely az élet, a gazdaság teljesítményét meghatározó ügyekben rendkívül fontos.
