Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 13 (162. szám) - A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint egyházkénti elismerés elutasításáról szóló országgyűlési... - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. LUKÁCS TAMÁS, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság elnöke, a napirendi pont előadója:
158 Tehát már 1993ban; később több alkotmánybírósági határozat megismétli ezt a gondo latot, így például a 8/1993as alkotmánybírósági határozat. Ezért az első tétel legyen az, hogy az egyházi státus, az egyházi minőség elismerése nem a vallásszabadság kérdése. Magyarországon a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény szabályai sze rint mindenkinek egyénileg, de közösségileg is a vallásszabadsága teljes mértékig biztosított. Biztosított a közösségi vallásgyakorlás nem jogi személyi formában, de biztosított jogi személyi formában is, és hozzáteszem, a korábbi szabályozáshoz képest ked vezőbb feltételekkel. Hiszen 10 fő már jogi személyként vallási közösségi cselekedeteit, gyakorlatait jogi személyként is gyakorolhatja. Amikor a törvényt megalkottuk, az első körben azt a lehetőséget biztosítottuk, éppen a történelmi kontinuitás megszakad ása miatt, hogy visszatérve az 1947es állapothoz, az 1895ös törvényben meghatározott egyházak elismerését biztosítottuk, illetőleg adott esetben a társadalmi súlyának megfelelően további egy egyházét. Kérdés, hogy a 85 egyház tekintetében milyen módon já rhatunk el. Miután a 85 egyházat a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumtól megkaptuk, még azon a napon továbbítottuk a Magyar Tudományos Akadémia részére. A Magyar Tudományos Akadémia levele ismert, a Magyar Tudományos Akadémia úgy foglalt állást, hog y nem kíván állást foglalni konkrét esetekben. Azonban, és azt gondolom, itt van a vita egyik lényeges kérdése, miután itt mi nem jogalkotók, hanem jogalkalmazók vagyunk, a 14. § úgy fogalmaz, hogy bejegyezheti. Nincs kötelezettsége a magyar parlamentnek b ejegyezni egyetlen egyházi szervezetet sem, amelyik egyébként alakilag a törvény rendelkezéseinek eleget tesz. Mérlegelési jogköre van. Zárójelben jegyzem meg, hogy ha már olyan sokat idézték, olyan sokszor hivatkoznak az akadémiai levélre, akkor engedtess ék meg, hogy a február 6án kelt akadémiai levél utolsó mondatát idézzem: “A bizottság tehát saját hatáskörében szabadon dönthet az egyházakról szóló törvény 14. § 3. pontja szerinti törvényjavaslat elkészítésekor.” Tehát maga az akadémiai levél is ezt a j ogértelmezést támasztja alá. Zárójelben jegyzem meg, hogy a nyelvtani és a jogalkotói szándék tekintetében is csak ez az értelmezés fogadható el. Ezt követően, nyilván az akadémiai levelet követően február 1jén minden képviselőtársamat emailben értesítet tem, hogy az összegyűlt anyagokat, az egyházak által benyújtott kérelmeket, anyagokat mindenki megtekintheti, jegyzetelheti, felkészülhet arra, hogy a bizottságnak valamilyen módon ezt a kérdést kezelni kell, és a bizottságnak ezt a törvénymódosítást elő k ell terjesztenie. Az előterjesztés során olyan módon jártunk el, és azt hiszem, ez az egyetlen korrekt eljárási lehetőség, hogy miután a törvény akként rendelkezik, hogy a beterjesztett törvénymódosítás mellett mindazokat az egyházi szervezeteket, amelyek az egyházi státust ilyen módon, a parlament felhatalmazása alapján nem kapják meg, országgyűlési határozattal kell elutasítani. Ez a lehetőség akkor érvényesül, ha azt a tárgyalási formát gyakoroljuk, hogy a törvényjavaslatot, illetőleg az országgyűlési ha tározatot egyidejűleg tárgyaljuk, mert így nyílik lehetőség arra, hogy mindenkinek jogában áll az országgyűlési határozatból kivenni egyes vallási felekezeteket vagy egyházakat és a törvénybe áttenni, vagy fordítva. A következő kérdéskör, hogy valamifajta szempontrendszernek kell érvényesülni ahhoz, hogy az egyházi magasabb státust milyen formában biztosítja vagy milyen okoknál fogva biztosítja a parlament. Igaz, hogy vannak, akik azt állítják, hogy ennek semmilyen indoklását nem találják meg, ritkán fordul elő, azt gondolom, az általam olvasott törvények kapcsán, hogy a törvény terjedelméhez képest ilyen általános és egyes egyházakra lebontott indoklással találkozhattak volna. Ettől függetlenül természetesen az éter mindent elbír, a papír mindent elbír, leh et ilyen állítást tenni. (Dr. Lenhardt Balázs: Sajnos, a mikrofon is.) A szempont az egyházi státus megadásánál alapvetően az volt, hogy ha mi elvárjuk, hogy a világ különböző részeiben a többségében európai és keresztény államokat és egyházakat ne üldözzé k, akkor a viszonosság alapján a nagy világvallások hazai képviselőinek adjuk meg az egyházi státust, ismerjük el magasabb státusban, az egyházi státusban. Ennek olyan módon tudtunk eleget tenni, hogy a nagy világvallások közül, aki olvasta, vagy aki vette a fáradságot, és átolvasta az aktákat, bizony azon igazolások alapján beazonosíthatók voltak
