Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 13 (171. szám) - A személyszállítási szolgáltatásokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - KORONDI MIKLÓS (Jobbik):
1545 A Jobbik véleménye, hogy egyre inkább annak kellene a személyszál lítási törvény célkitűzésének lenni, hogy mind jobban csökkenjen az olaj alapú meghajtás részaránya, ugyanakkor ne csökkenjen a személyközlekedés rugalmassága. A törvényjavaslat szépen, egymást követően felsorolja a különböző közlekedési alágazatok sajátos ságait, majd jámbor óhajként belefogalmazza, hogy lehetőség szerint azért a kötött pályás közlekedést előnyben kell részesíteni; lásd 26. §. Szó sincs arról, hogy a kötött pálya előnyeinek kihasználására és a kötött pályára történő ráhordásra kellene törek edni az ésszerűség határáig, mert ha igen, mert ha törekedni kell, akkor máris ésszerű a 26. § (2) bekezdés követelménye a legkisebb költség irányába történő alágazati szerkezet kialakítására. De sajnos a tervezetből nem ez olvasható ki. Kell itt tennem mé g egy kiegészítést. A törvénytervezet a legkisebb költségvetési költséget jelöli meg követendő célként és nem a legkisebb társadalmi költséget. Így ismét nem vesszük figyelembe annak a tengernyi sérültnek, halottnak a társadalmi költségét, akik a közutakon balesetet szenvednek, vagy annak a társadalmi költségét, hogy utolsó csatlós módjára csüngünk az olajfüggőségen. De nézzük, hogy mi lesz ennek a következménye: az, hogy az autóbusz majd nem hordja rá az utasokat a kötött pályás közlekedésre, és így kevese bb lesz az utas, azért a néhány utasért pedig kár kötött pályás közlekedést fenntartani. De mivel a kormányunk látványos választási gesztussal hitet tett a kötött pályás közlekedés mellett, ezért én inkább egy másik terv kibontakozását vélem a tervezetben felfedezni, mégpedig a szellemutasokkal közlekedő kötött pályás közlekedés költsége marad a költségvetés terhe, az olajárakat a költségvetéssel megfizettető nyereség pedig a magánbusztársaságoké. S lám, mégiscsak visszaköszön a kókai elv. De hogyan fogjuk így valaha is befoltozni a költségvetést? Sehogy, tisztelt képviselőtársaim. Így sehogy! Rossz úton járunk, rossz cél van a célkeresztben, hiszen a személyszállítási törvény kapcsán nekünk most azt kellene vitatnunk, hogy elegendően szolgáljae az utasok, a munkába járók és a fenntartható költségvetés érdekeit. Ezzel szemben azt vizsgáljuk, hogy elegendően szolgáljae a költségvetési források magánbevétellé formálásának érdekeit. Míg az első cél nem érhető tetten a törvényjavaslatban, a második sajnos igen. De végül is, tisztelt képviselőtársaim, ez a Magyar Országgyűlés. Egy demokráciában nem azért terjeszt elő törvényjavaslatot a többséggel rendelkező kormánypárt, mert meg akar felelni a demokrácia látszatának. Nem! Azt gondolom, azért - és mi, jobbikosok ezt a következő ciklusban be is bizonyítjuk , mert nem hisszük azt, hogy másnak nem lehetne hasznos gondolata a magyar nép hétköznapjainak könnyebbé tételére. Nos, tehát feltételezem, hogy a kormánynak van valami trükkös elképzelése arról, hogy a törvényb en foglaltak ellenére mégis kihasználja a kötött pályás közlekedésben rejlő előnyöket és rátereli az autóbuszos forgalmat. Fontos lenne, hogy ne csak az átszállások számát határozza meg a törvénytervezet, hanem azt is, hogy a naponkénti munkába járás felső határának javasolt 70 kilométeres távolságot a dolgozó átszállásokkal együtt 70 perc alatt megtegye a közösségi közlekedés eszközeivel. Ehhez nem nélkülözhető a kötött pálya sebességbeli előnyének kihasználása, a csatlakozás és átszállás várakozásmentes, rövid gyaloglási távolságot igénylő gyors lebonyolítása, és a minden alágazatra egyaránt érvényes távolságalapú menetjegyrendszer létrehozása. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvénytervezet nem Magyarország, nem a magyar közlekedés, hanem az IMF elvárásai t fogalmazza meg. Nem más, mint a személyszállítási szolgáltatás idegenek részére történő átjátszásának előkészítése. Nem konkrétumokat, hanem általános óhajokat fogalmaz meg. A nagyszámú vonatmennyiség megszüntetése pedig az ország különböző térségeiben m unkahelyek megszűnését fogja eredményezni. Csak remélhetjük, hogy a kormány rendelkezik tervvel arra, hogyan formálja át a jelenlegi tömegközlekedést közösségi közlekedéssé, mert ez a törvényjavaslatból nem igazán derül ki.
