Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 12 (170. szám) - A máriapócsi kegyhelyről és a magyar görög katolikus közösség társadalomban betöltött szerepéről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP):
1474 Nagyon fontos, hogy egy adott időszakot majd természetesen az adott korban minket meghaladó generációk, a következő parlament, a mindenkori Országgyűlés, amikor egyszer vizsgálja, hogy milyen döntést hoztunk ebben az időszakban, milyen döntéseket hoztunk az ország életének javítása érdekében, akkor is el tudjunk s zámolni és nyugodtan álljunk helyt, és elmondhassuk magunkról, hogy amit megtehettünk, azt megtettük, és az ország érdekében tettük. Mindannyian törekszünk a jó állam létrehozására, és mint parlamenti képviselők vagy mint magánemberek is törekszü nk arra – gondolom, mindannyian , hogy jó emberként élhessük meg az életünket. A képviselői felelősségünk is erre ösztönöz és predesztinál minket. Nyilván azt, hogy jó emberek leszünke, és az utókor hogyan ítéli meg a tevékenységünket, nem láthatjuk előr e, de egy biztos, attól leszünk igaz és jó emberek, ahogyan nap mint nap hozunk döntéseket, és majd egy végső elszámoláskor a Jóisten előtt számot teszünk, hogy jól döntöttünke vagy nem. Nyilván hibaszázalékkal dolgozunk mindannyian, de törekedjünk arra, hogy javítsuk ezt az arányt, törekedjünk arra, hogy a hibaszázalékainkat minél kisebb mértékben kövessük majd el vagy élhessük meg. Ezért azt hiszem, hogy kötelességünk és felelősségünk magyar országgyűlési képviselőként a választópolgárok által feljogosít va, hogy összegyűjtsük és felmutassuk ezeket az értékeket, lelki és anyagi értelemben is a jelenkor számára, s nemcsak Magyarország számára, hanem a térség, Európa vagy akár a világ számára is, hiszen van mit megmutatnunk, vannak értékeink. Ilyen érték Már iapócs, ilyen érték a könnyező Szűz Mária ikonja, és ilyen érték a magyar görög katolikusság, a dorogi egyházmegye, amelynek egy hosszú küzdelme zárult le azzal, hogy egyházmegyévé alakulhatott és megkapta a lehetőséget arra, hogy az egyházi hierarchiában is betöltheti azt a nemes küldetését, amelyet elvégzett az elmúlt száz évben az értékek ápolása, felmutatása, megmentése területén. 2008. április 9én nyújtottam be az Országgyűlés elé a Máriapócsról szóló országgyűlési határozati javaslatomat, ám akkor ez sajnos nem jutott révbe. De öröm tölti el a lelkem és a szívem, mert ma itt - talán részben ennek is köszönhetően - tárgyaljuk kibővítve, aktualizálva ezt a javaslatot, a centenáriumot megünnepelve. Úgy érzem, hogy ez egy fontos előrelépés, fontos lehetős ég, s nemcsak egyéni képviselőként, hanem mindannyiunk számára. Vagyunk itt néhányan görög katolikus felekezetűek, de nemcsak nekünk fontos ez, hanem mindenkinek fontos, hiszen valóban nemzeti összetartozásunk helye is Máriapócs. A görög katolikusság magya r nyelvű liturgia hirdetése melletti kiállása is ezt mutatja. Itt utalnék II. Rákóczi Ferenc követelésére és kérésére, amely valóban a nemzeti érzésünk magasiskolája volt, hiszen a százpontos követelésében ő maga is követelte a Habsburg császár által elvit t eredeti ikon visszaadását, amely sajnos nem valósult meg, ettől függetlenül azok a csodák, amelyek a könnyezésben és az azt követő gyógyulásokban megmutatkoztak - amikre képviselőtársaim közül már többen utaltak , mindmind igazolják a hely kegyelmi áll apotát. És ez óriási kincs mindannyiunk számára, nemcsak nekünk, magyaroknak, hanem a szomszédos népek számára is. Jó, ha ezt fölismerjük. Szeretném felhívni a figyelmet Máriapócs lelki erejére is. S hadd utaljak röviden arra - azt hiszem, jó néhányan gond olkozunk ezen, de talán nem haszontalan erről e késő esti órában is néhány mondatot elmondani , amikor rendelkezünk azzal a képességgel, hogy legalábbis igyekezzünk fölismerni a világ bajait, láttatni Európa problémáit, gondjait, és adott esetben a térség gondjait, bajait is, többek között talán arra lyukadhatunk, hogy soksok ész által diktált döntést hozunk, vagy úgy véljük, hogy a ráció meghatározott döntései alapján helyesen járunk el. (20.10) Ezen döntések mögött sok esetben sajnos nincs ott kellő mér tékben és kellő súllyal a lélek ereje, nincs ott kellő mértékben és kellő súllyal a szív ereje. És a világ mai problémái, bajai valahol idevezethetnek. Ezen kell egy apró lépéssel változtatnunk, legalább nekünk, magyaroknak, hogy a lelkünket, a szívünket a helyére tegyük, és döntéseink során ne csak pragmatikus, a ráció által hozott döntéseket hozzunk, hanem a szív által befolyásolt, meghatározott döntéseket is.
