Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 12 (170. szám) - Új bizottsági tag megválasztása - Egyes közpénzügyi tárgyú törvényeknek az államháztartás önkormányzati alrendszerét érintő módosításáról, és azok más törvénnyel való összhangjának biztosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. NYIKOS LÁSZLÓ, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
1460 Tisztelt Képviselőtársaim! Én többször elmondtam ebben a Házban, és valószínűleg el is fogom még mondani, hogy az elszámoltatás problémája, nemcsak az a fajta elszámoltatás, amit itt Budai képviselő úr, kormánybiztos úr gyakorol, hanem a közpénzekkel való elszámoltatás is egy alapvető jelentőségű magyar probléma, és ennek pedig van egy törvénykezési alapfeltétele, amit nem teremtett meg ez a Ház, pedig ennek a jelentőségét fölismerte jó néhány képviselő, többek között Dancsó képviselő úr is, aki tíz évvel ezelőtt ebben a Házban másokkal egyetemben, Varga Mihállyal, Font Sándorral egyetemben hiányolta az államszámviteli törvényt, ami ma is hiányzik. És ne m lehet belegyömöszölni egy államháztartási törvénybe államszámviteli kérdéseket, mert más a természetük. Kérem szépen, ennek a törvényjavaslatnak az indokolásában olyan kifejezések szerepelnek, olyan terminus technicusok, ami enyhén szólva megmosolyogniva ló. Aktív és passzív időbeli elhatárolások. Tudják, hogy mi ez? Számviteli szigorlaton az egyik legnehezebb kérdésnek tekintik a Corvinus Egyetemen a diákok. Miért kell a képviselőket terhelni ilyen szakmai kérdéssel? Fogalmunk sincs, hozzáteszem, igencsak meg kellene erőltetni a memóriámat ahhoz, hogy meg tudjam mondani azt, hogy mi az aktív meg a passzív időbeli elhatárolás, amire azért van szükség, mert újradefiniálták a pénzmaradvány fogalmát, a költségvetési maradványt, és ahhoz szükség van ilyenfajta számviteli fogalmakra - de nem az államháztartási törvényben, kérem szépen! Egy államszámviteli törvény függelékében, a mellékletében lehetne ilyen fogalmakat leírni, hogy akit érdekel, nézzen utána. Meggyőződésem, hogy senki nem nézte ezt meg, és nem is g ondolom, hogy idevaló kérdés. Az én egyik alapvető problémám az, hogy ennek az újradefiniált költségvetési hiánynak vagy maradványnak vagy pénzmaradványnak a független ellenőrzésével senki nem foglalkozik. Ki fogja azt auditálni, ki fogja azt megállapítani , ki fogja azt igazolni, szavatolni, hogy az a pénzmaradvány, az a költségvetési maradvány, amit az önkormányzatok majd kimutatnak a pénzügyi beszámolójukban, valóban annyi? Semmiféle javaslat nincs arra vonatkozólag, hogy a helyi önkormányzatok pénzmaradv ányát kinek kell külső független ellenőrként auditálni. Ez egy hatalmas felelőtlenség, tisztelt képviselőtársaim! Többször elmondtam, több javaslatot tettem, a saját bizottságom rendre söpri le a javaslataimat anélkül, hogy bármilyen szakmai ellenérvet mon danának. Várnak, hogy mikor lehet szavazni, és akkor azt mondják, hogy nem, vagy legjobb esetben tartózkodnak. Ez az önök felelőssége. Egy ellenzéki képviselő mást nem tehet, mint a hibákra rámutat, igyekszik jó szándékú javaslatokat tenni (Zaj. - Az elnök csenget.) , és ha önök azt nem akceptálják, ez az önök felelőssége, ez esetben a felelőtlensége, hogy önök a közszférának, ahol 3600 milliárd forint kiadásra kerül sor évente, semmiféle külső független ellenőrzést nem teremtettek. Rosszabb a helyzet, mint 10 évvel ezelőtt, és még rosszabb a helyzet, mint 5060 vagy 80 évvel ezelőtt, mert akkor volt Magyarországon a helyi önkormányzatoknak, községeknek, városoknak független külső ellenőrzésük. Ma nincs, és erre semmiféle javaslatot nem tett a törvényjavaslat tevője, sem most, sem korábban. Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt gondolom, hogy ha szabad így mondani, talán még izgalmasabb a másik része ennek a törvényjavaslatnak, a stabilizációs törvény módosítására tett javaslat. Én a Költségvetési Tanácsnak sosem voltam a híve, de ez az én szakmai magánügyem, ha úgy tetszik, hiszen benne van az alaptörvényben, hogy márpedig Magyarországon létezik egy ilyen közjogi intézmény, egy intézmény, ami a magyar közjogban soha nem volt benne. Önök kézhez kapták másfél évvel ezelőtt Magyary Zoltánnak “A magyar állam költségvetési joga” című korszakos tanulmányát, akinek ideje, kedve volt vagy lesz, belenézhet. Ilyen intézmény soha nem volt Magyarországon. Most van. Hát, ha már van, akkor viszont tegyük a helyére! Kérem szépen, ennek az intézménynek a tetején egy háromtagú grémium áll, három közjogi méltóság. Mint tudjuk, ebből kettőt a köztársasági elnök nevez ki, a tanács elnökét és a Nemzeti Bank elnökét, és egyet pedig az Országgyűlés választ, a Számvevőszék elnökét.
