Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 6 (169. szám) - „Megemlékezés napja a kuláküldözések idején tönkretett magyar gazdákról” szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - NÉMETH ZOLTÁN (Fidesz):
1352 okozott tüzet, s ezzel veszélyeztette a nemzetgazdaság vagyonát - állították róla ebben a bizony koncepciós perben. Tegyük hozzá, hogy a gazdákat kötelező terménybeszolgáltatásokkal és szándékosan betarthatatlan rendeletekkel, mondvacsinált indokokkal állandóan zaklatták és nyomorgatták, például anyagi vagy börtönbüntetéssel sújthatták őket, ha a rendszeresen kiküldött hatóságok például hernyót találtak az egyik fán, vagy éppen, ha a kút állapotát nem megfelelőnek vagy a trágyát büdösnek találták és így tovább. A börtönben a legsúlyosabb kínzásoknak vetették alá őket. A kulákok tulajdonát - például házát - eltulajdoníto tták, ezt nevezték úgymond szocializációnak. Egyes források szerint 194853 között mintegy 400 ezer parasztembert ítéltek el, főként úgynevezett közellátási bűntett ürügyén. 1953ra meglehetősen kaotikus helyzet alakult ki az úgynevezett kuláklisták körül. Egy akkori jelentésben például ezt olvashatjuk, engedjék meg, hogy idézzem: a jelenlegi kuláklista adatai alapján a kulákok száma 71 603. Ebből földtulajdonnal rendelkező 49 716, összesen 735 146 katasztrális hold szántóterülettel, de ezek közül 25 katasz teri hold, illetve 350 aranykoronánál magasabb kataszteri tiszta jövedelemmel mindössze 13 447 család rendelkezik, és a tulajdonukban lévő szántóterület 396 706 kataszteri hold. Földtulajdonnal nem rendelkezik 21 887, ebből értelmiségi 2869. Eddig az idéze t ebből a korabeli jelentésből. Sajnos eljött a padlássöprések időszaka is, a beszolgáltatás olyan, az adó felüli terhet jelentett, amely teljesen ellehetetlenítette ezt a középparaszti réteget. Ekkor a kötelező beszolgáltatás nem teljesítésre hivatkozva a hatóságok mindent elvettek a parasztoktól. Az 195253. év fordulóján az élelemtermelő parasztok kétharmadának, azaz mintegy 800 ezer családnak nem maradt kenyere és vetőmagja. A kuláknak tituláltak közül sokakat melléképületekbe költöztették a lakásukból, a lakást pedig a helyi pártfunkcionáriusok foglalták el. Gyermekeiket már nehezen vagy egyáltalán nem vették fel a középiskolába, legfeljebb lakóhelyüktől igen távoli intézménybe. (23.00) A felsőoktatásba pedig gyakorlatilag még a legjobb tanulók sem kerü lhettek, így a magyar falvakból a nagykorúvá serdült gyermekek elköltöztek, kénytelenek voltak munkásként elhelyezkedni, és esetleg több év kihagyás után már munkásszármazásúként gondolhattak az egyetemre vagy a főiskolára. A megbélyegzés mindennapos volt, mint ahogyan az előttem szólók is említették, az igazolványba bekerült a nagy “K” betű, gyermekeik neve mellett az osztálynaplóban is ott volt ez a jelzés. A falvak elnéptelenítésének, az elvándorlásnak a legfőbb eszköze és kiteljesítője volt a kuláküldöz és és az erőszakos kollektivizálás. Ezért mondja ki a javaslat indokolása, idézem: “Ennek a középparaszti rétegnek, amelyet a kuláktörvény is üldöz és tönkretett, köszönhető a nagy mezővárosaink, az erős községeink, falvaink XIX. századi kialakulása. A job bágyfelszabadulás után alakult ki a földjét magáénak tudó, szerető, szakszerűen gondozott kert- és gyümölcskultúrát teremtő és a magyar nép mindennapi kenyerét biztosító magyar gazdaréteg. Itt az idő tehát, hogy legyen egy nap, amikor fejet hajtunk emlékük előtt, és a figyelmet ráirányítjuk arra, hogy a XXI. században is hazánk felemelkedésének egyik záloga ösztöke lehet ennek a gazdarétegnek a megerősítése, megbecsülésük és segítésük.”- fogalmaz a javaslat indokolása. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársai m! Ma már akár a világhálón fellelhető digitális fotó- és filmarchívumok segítségével is tájékozódhatunk a letűnt korokról. Sokan most azt mondják, próbáljunk felejteni, felejteni a múltat, akár egyébként a dicsőséges, akár a szégyellnivaló korszakokról va n szó. Azt gondolom, ezt az egyet biztosan nem tehetjük. Hiába próbálják egyesek feledtetni legtöbbször a lelkifurdalásuk miatt a múlt rémtetteit, aljas és visszataszító időszakait, ez hiba volna, hiszen az emlékezés folytán tudjuk felhívni a mai és a köve tkező nemzedékek figyelmét a bűnökre, amelyeket nem szabad még egyszer elkövetni. Így tudjuk csak elejét venni az emberi gonoszság újratermelődésének, újbóli felbukkanásának.
