Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 6 (169. szám) - „Megemlékezés napja a kuláküldözések idején tönkretett magyar gazdákról” szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár:
1349 hagyomány szerint a betakarítá s kezdetének napja és a parasztság ünnepe volt. Legyen minden esztendőben ez a nap a róluk való megemlékezés! Határozati javaslatomat módosítani szeretném, elfogadva a mezőgazdasági bizottságnak a javaslatát, és így hangozna: 1. Az Országgyűlés jelen határ ozatával fejezi ki a kommunista diktatúra idején a magyar középparasztsággal szemben tanúsított kegyetlen üldözés és megkülönböztetés elítélését. 2. Az Országgyűlés javasolja, hogy a kuláküldözés történetéről, körülményeiről méltó módon, rendszeresen kerül jön sor megemlékezésre, amelynek során a fiatal nemzedékek megismerhetik a magyar középparaszti réteg szenvedését. 3. A megemlékezés napja minden év június 29., PéterPál napja, amely régi hagyomány szerint a betakarítás kezdetének napja, a parasztság ünne pe volt. Tisztelettel és bizalommal kérem a képviselőtársakat határozati javaslatom megvitatására, elfogadására, az üldözöttekről való megemlékezésre. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselőtársam. Tisztelt Országgyű lés! A kormány nevében a kormány álláspontját Rétvári Bence államtitkár úr ismerteti. Megadom a szót, államtitkár úr. DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Először is engedjék meg, hogy mindnyájunk nevében, akik még itt vagyunk, köszönetet mondjak Varga László képviselő úrnak, hogy ezt az ügyet, amelyet ő is mondott, hogy mind a mai napig tart, és mind a mai napig birtokszerkezetben, a mező gazdasági termelők összetételében, a magyar vidéki élet meghatározásában fontos szerepe van, hiszen fontos hiányt okozott, ezt a javaslatot, ezt az országgyűlési határozati javaslatot idehozta elénk, és beterjesztette az Országgyűlésnek. A kormány a határo zati javaslatban foglaltakkal egyetért, támogatja azt, hogy PéterPál napja a kuláküldözés idején méltóságukban, emberségükben tönkretett gazdák emléknapja legyen. A határozati javaslat tárgyalása azért is nagyon aktuális, mert nemrég volt a kommunizmus ál dozatainak emléknapja. Immáron tíz éve február 25. az a nap, amikor legalább egy pillanatra megállunk, és fejet hajtunk a letűnt, zsarnoki kommunista rendszer áldozatai előtt. 1947. február 25e a gazdatársadalom számára is szimbolikus, hiszen ezen a napon tartóztatták le a Kisgazdapárt jeles vezetőjét, Kovács Bélát, egykori főtitkárát. Az ezt követő időszak nyitotta meg az utat a szovjet típusú szövetkezés és kolhoz előtt, és hozott megannyi szenvedést és megaláztatást a magyar parasztság számára. Pedig a parasztság a történelme során szorgos munkával kapcsolódott be az árutermelésbe, a megszerzett jövedelmét visszaforgatta idehaza a termelésbe, fejlesztette birtokát, földet, állatokat vett, és szorgalmas munkával próbált előrébb jutni, és biztos megélhetés t teremteni maga és családja számára. Ennek a társadalmi rétegnek kulák lett a megnevezése 1948tól, és úgy vált ismertté, mint kizsákmányoló, a dolgozó nép ellensége, aki lusta, és csak a munkásosztályon élősködik. Rákosi Mátyás, ahogy képviselő úr is eml ítette, 1948. augusztus 20i kecskeméti beszédében hirdette meg a szövetkezetesítést. Ez a beszéd fordulópontot jelentett a parasztság életében, hiszen a hatalom előtt egyetlen cél lebegett, hogy a kuláknak minősített gazdától elvegye a földjét, gépét, ház át, és erőszakkal belekényszerítse a szövetkezetbe. 1949től a szövetkezetesítés szervesen összekapcsolódott a kulákok korlátozásának politikájával. A kulákok korlátozása a gazdasági és politikai élet minden területére kiterjedt. A történelmi kutatásokból ismert, hogy a kulákok között is különbséget tettek nemzetiség, foglalkozás szerint, de abszurd módon ismeretes pap, csendőr és értelmiségi kulák minősítés is. A kulákokkal szemben folytatott harc az 1950es évek elejére a párt egyik legfontosabb feladatáv á vált. A kulákság semlegesítését egyre inkább a fizikai felszámolása váltotta föl. Csak a rendszerváltás időszakában szembesült a társadalom azzal a ténnyel, hogy 1950 júniusa és 1952 júliusa között 12 tábor létesült a Hortobágyon és a Nagykunságban, amel y táborokba elsősorban a
