Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 6 (169. szám) - A cukorgyárak privatizációját, valamint Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása óta a közösségi cukorreformok során képviselt magyar álláspontot értékelő, és annak itthoni következményeit feltáró vizsgálóbizottság vizsgálatának eredményéről ... - ELNÖK (Jakab István): - FONT SÁNDOR, a vizsgálóbizottság társelnöke:
1345 És Varga Géza képviselőtársam kapaszkodót talál Suchman Tamás megszólalásában, aki különleges összefonódó háttérerőkről beszél, és nem ők voltak az igazi döntnökök, mint akik kormányon voltak, és miniszterek és különböző állami tisztségekbe kinevezettek voltak, hanem ez a sejtelmes hát térerő. Erre Varga Géza képviselőtársam megtalálja a megoldást: hát itt van a mi régóta várt nemzetközi összefonódásos, bankárvilágos akárkink, akik már tudatosan, ’88tól kezdve privatizálták a magyar cukoripart és még sok mindent. Hát már Suchman Tamás i s megmondta, most is hivatkozott rá. Szeretném megjegyezni, hogy Suchman Tamás egy súlyos agyi műtéten esett át. Azért, hogy egyáltalán eljött, előtte meg kellett kérdezzük, vane olyan egészségügyi állapotban, hogy vállalja ezt a bizottsági meghallgatást. Dilemma után vállalta. Ez a megszólalásán pontosan érződött, hiszen látható volt, hogy nem összefüggéseiben beszélt minden pillanatban Suchman Tamás. Ezek után ön őnála találja meg azt a támaszt, amely végre sejteti, hogy itt valami hatalmas nagy háttérös szefüggés működtette az egész privatizációt és annak a következtében a cukorgyáraink elvesztését. Még egyszer kérdezem: önöknek nem tűnt föl, hogy mit csinált a Hornkormány ’94 és’98 között? Hogy hogyan vesztettük el a kvótánk 75 százalékát? Té nyleg Pongrácz Tibor és Martonyi János a két fő mumus? Nem tértünk ki a kérés elől, természetesen Martonyi Jánost is meghallgattuk. És akkor felsorolom, hogy kiket hallgatott meg a bizottság, csak azért, hogy azok, akik nem voltak bizottsági tagok, és eset leg nem jutott a kezükhöz a vizsgálati jelentésünk, ők is tudják, hogy elég széles körű volt ez a meghallgatás. Kezdtük két, mondhatnám azt, hogy nem politikai szereplő, kívülálló szakemberrel, Kelemen Istvánnal, a Cukorrépatermesztők Országos Szövetségén ek elnökével és Zsigmond András úrral, aki a cukorkutató elismert szakembere, és igyekeztek általános képet adni a magyar cukorhelyzetről. Aztán jöttek az érintett szereplők, némelyikük politikus, némelyikük pedig olyan vezető beosztásban állami tisztségvi selő volt, akinek felelőssége, szerepe lehetett a cukorgyárak privatizálásában, esetleg a tőkefinanszírozás kérdésében; mint például Csepi Lajos, Bártfai Béla, Bokros Lajos, Martonyi János, Kopátsy Sándor, Raskó György, Draskovics Tibor, Kocsis István, Més záros Tamás, Tömpe István - hiányolták, meghallgattuk természetesen Tömpe Istvánt is , Suchman Tamás, Horváth Mihály, Gráf József, Fischer Béla, Varga István, Medgyessy Péter és Kovács Árpád, valamint Erős János. (22.20) Azt hiszem, elég széles ez a reper toár ahhoz, hogy érzékeltetni tudjuk: a rendelkezésünkre álló információk alapján megpróbáltunk minden olyan személyt elérni, akinek valamilyen szinten kapcsolata és köze lehetett a cukoripar privatizációjához. Ezek után - mondom - csodálkozom, hogy miután a Jobbik véleményem szerint dilettáns módon ülte végig a 180 napot, egy teljesen informális módosítóindítványsorozatot terjesztett be, és ne csodálkozzanak, hogy ebből mindösszesen három vagy négy indítványt fogadtunk el. És akkor megkérdezi Varga Géza k épviselőtársam, hogy miért a szakértőre hivatkoztunk néhány kérdésben. Tisztelt Képviselő Úr! Azért, amit én már négyszemközt önnek egyébként elmondtam, mert ön a jelentéstervezetbe olyan anyagot akart befoglaltatni, amit a vizsgálóbizottság nem vizsgált. Ez a kis probléma. Ön elmondta, és most elhozta ide az önhöz eljutott ÁVÜ és egyéb irományokat és különféle jelentéseket, de azt nem tetszett megkérni, hogy a bizottságunk hivatalosan kérje be, iktassa annak beérkezését, dokumentálja le, és ez alapján vonj on le következtetést. Az, hogy önnek milyen magánúton szerzett információi vannak, az nem a bizottság állásfoglalása. Ez volt a kis probléma. Ezt elmondtam, amikor elutasítottuk a módosító indítványait. Olyanra nem alapozhatunk módosító indítványt, amit a bizottság nem tárgyalt. Nagyon sajnálom, hogy ön 180 napig nem terjesztette elő ezen javaslataikat. Ugyanez volt a kérésem, amikor ön az IMF és egyéb, nemzetközi bankárvilág összeesküvéselméletének a logikáját megpróbálta fölfejteni. Egyetlenegy indítvány t nem tett arra, hogy akkor hívjuk meg az IMF magyarországi kirendeltségének vezetőjét, és kérdezzük meg, hogy mi volt az álláspontjuk 1982ben,
