Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 6 (169. szám) - A cukorgyárak privatizációját, valamint Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása óta a közösségi cukorreformok során képviselt magyar álláspontot értékelő, és annak itthoni következményeit feltáró vizsgálóbizottság vizsgálatának eredményéről ... - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik):
1328 Ami pedig a kvótát illeti, egészen biztos az, hogy el lehetett volna adni ezeket a gyárakat úgy (Gőgös Zoltán: Sajnos nem!) , hogy a kvótát az állam valamilyen formában megtartotta volna magának, minden bizonnyal le hetett volna olyan szerződést kialakítani, ahol a kvóta megmaradt volna (Gőgös Zoltán: Biztos, hogy nem!) , a kvóta fölötti rendelkezés. Egy jó jogász biztos, hogy tudott volna ilyen szerződést létrehozni. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps a kormánypárti p adsorokból.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő hozzászóló Nyikos László képviselő úr, 15 perces időkeretben. DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy érdeklődéssel olvastam ezt a jelentést, jóllehet a szűkebb funkciómhoz nem tartozik ez a témakör, azonban végigéltem ezt az időszakot, ezt a privatizációs időszakot a Számvevőszék alelnökeként, és ebből eredően és más szempontok miatt is érdekelt ez a jelentés. Most a többi okot nem kívánom itt ismertetni, részben személyes természetűek. Az én várakozásaimat ez a jelentés nem elégítette ki. Nagyon sok spontán elemet találtam benne abból a szempontból például, hogy a meghallgatott személyiségek köre nem tűnt teljes körűnek, illetve nem teljes körű, másrészt pedig súlyúkat tekintve sem egyforma súlyú emberekről van szó. Hogy konkrét legyek, nagyon hiányolom ebből a meghallgatott körből például a spontán privatizációt követő időszakból az SZDSZnek azokat a meghatározó gazdaságpolitikusai t, akik tulajdonképpen úgymond a passzátszelet fújták itt a privatizáció irányába. Itt a költségvetési bizottság egykori elnöke, Soós Károly Attila neve érdekes - talán ő nem szenved amnéziában , vagy aki nem SZDSZes, hanem MDFes mezben volt politikai á llamtitkára a Pénzügyminisztériumnak, Szabó Tamás, és aztán az MDF Monopolycsoportjából, mondjuk, Balás István vagy mások megidézése. Kérem, akkor nagyon sok interpelláció hangzott el ebben a Házban, és nagyon sokszor szavazták le, ha jól emlékszem, Szabó Tamást ötszörhatszor is leszavazta a saját kormányoldala, mert nem tudott a privatizációs kérdésekre kielégítő válaszokat adni. Ilyen értelemben nekem ezek az információk, amelyeket a meghallgatott és idézett személyek mondtak, nem adnak teljes képet. Kü lönösen hiányolom én, hogy Kovács Árpádot, aki több minőségében is meghallgatott volt - mint egykori ÁPV Rt. igazgatótanácsi elnök, mint jelenlegi igazgatótanácstag, mint egykori számvevőszéki elnök , azonban abban a minőségében, úgy látom, nem hallgatta meg a bizottság, hogy ő volt anno dacumál az Állami Számvevőszék azon igazgatóságának a vezetője, amely a privatizációs tranzakciókat vizsgálta, pontosabban nem vizsgálta, nem nagyon vizsgálta. Ennek megvannak az okai, ezzel önöket nem fogom fárasztani. J ó lenne, ha ő maga mondaná el, hogy vajon miért volt olyan helyzetben a Számvevőszék a kilencvenes évek elején, aztán később is, már talán nem annyira, amikor ő elnök lett, hogy nem vizsgálta a privatizációs tranzakciókat. Az én emlékeim szerint azért, mer t az Állami Számvevőszék teljes vezetői kara egy hallatlan megfélemlített állapotban volt kénytelen dolgozni. Az én személyes sorsom alakulását a Monopolycsoport akadályozta meg, hiszen ez a parlament már tárgyalta azt a törvénytervezetet, amelyben az én felmentésem már 1991ben napirenden volt az SZDSZnek köszönhetően. De ez az egzisztenciális probléma kisugárzott az igazgatónkra is, jelesül azt gondolom, hogy Kovács Árpádra is, akinek - talán megbocsátja nekem, ha idézem - az akkori jelmondata valahogy úgy szólt, hogy nem szívesen toporgok én olyan helyen, ahol az elefántok élik a nemi életüket. Tehát ez egyfajta ars poeticája is volt annak az időszaknak. Ilyen helyzetben dolgoztunk mi akkor. Sajnos Hagelmayer Istvánt már nem lehet meghallgatni, mert ő m ár meghalt - nyugodjon békében , de az élők sorában ezek az emberek nagyon érdekes információkkal tudnának szolgálni, hogy tudniillik az Állami Számvevőszék praktikusan csak a kilencvenes évek második felében vizsgált meg emlékeim szerint két privatizáció s tranzakciót, a spontán privatizációs
