Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 6 (169. szám) - A cukorgyárak privatizációját, valamint Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása óta a közösségi cukorreformok során képviselt magyar álláspontot értékelő, és annak itthoni következményeit feltáró vizsgálóbizottság vizsgálatának eredményéről ... - ELNÖK (Lezsák Sándor): - SZILÁGYI PÉTER, az LMP képviselőcsoportja részéről:
1322 lehet egyetlen elemet kir agadni egy bonyolult rendszerből és annak az egy elemnek a problémáit kezelni anélkül, hogy az egész rendszerről lenne valamilyen elképzelésünk. Mit gondol a jelenlegi kormány a mezőgazdaságról? Milyen birtokméretben gondolkodik? Milyen tulajdonosi formát preferál? Milyen változtatásokra készül az élelmiszerkereskedelemben? Milyen eszközökkel kívánja védeni a magyar termelőket és a magyar termékeket? Anélkül, hogy ezekre a kérdésekre választ adnánk, nem lehet érdemben beszélni a magyar cukoripar jövőjéről. Márpedig a magyar mezőgazdaság alapvető kérdéseire sem a Fidesz választási programjában, sem a kormányprogramban, sem a kormány első húsz hónapjának döntéseiben nincs benne a válasz. A helyzetet súlyosbítja, hogy amikor a cukorgyárakról és a cukorrépater mesztésről beszélünk, akkor valójában egy jellegzetesen múlt századi problémát igyekszünk kezelni. A cukorrépából előállított finomított répacukor egészségügyi kockázatai miatt nem lesz a XXI. századi élelmiszeripar stratégiai terméke. Ez a gondolat a bizo ttság munkája során is felvetődött, méghozzá kifejezetten a cukorrépatermesztők részéről. A helyettesítő termékek - barnacukor, izocukor, gyümölcscukor, stevia - jelentősége folyamatosan nő, miközben a fehér cukorral kapcsolatban néhány fejlett országban már olyan szabályozási lépéseket láthatunk, mint amilyeneket korábban a dohánytermékekkel kapcsolatban tapasztaltunk. Vagyis amikor a jövőről, a termesztők jövőbeni piaci lehetőségeiről, az élelmiszerönellátásról és a fogyasztók érdekeiről beszélünk - leh etőség szerint az összes szempontot tekintetbe véve , akkor nem tekinthetünk el attól, hogy ezeknek az alternatíváknak a szerepét és kilátásait megvizsgáljuk. Végig kell gondolnunk, hogy a magyar mezőgazdaság és a magyar fogyasztók érdekeit mennyiben szol gálná a hagyományos cukoripar újraélesztése, és mennyiben lenne fenntartható ez az ágazat olyan körülmények között, amikor a cukor élelmiszeripari jelentősége csökken. Jelenleg ugyanis az a helyzet, hogy a földterületeket szétszabdalták, a termelési eszkö zöket eladták, illetve azok technológiailag elavultak. Jó néhány ezer hektár répaföld termése kellene ahhoz, hogy gazdaságosan üzemeljen egy gyár, amelyet ráadásul állami támogatás nélkül képtelenség megépíteni. Mérlegelni kellene, hogy ha jelentős állami forrást szánunk az ágazat feltámasztására, az valóban akkor hasznosule a legjobban, ha a cukorkvóták visszaszerzésére és mondjuk, egy cukorgyár felépítésére fordítjuk. Elemezni kellene, hogy a hazai viszonyok között a cukorrépae a legjobb, illetve az egy etlen szóba jöhető alapanyagnövény. Vizsgálatot igényel annak eldöntése is, hogy nem lehete a cukorszükséglet egy részét kisebb, a helyi termelésre jobban építő és a szállítási igényt csökkentő gyártóüzemekkel biztosítani. Ezeket a kérdéseket a bizottság érdemben nem vizsgálta. Márpedig sem a termelőkön, sem a fogyasztókon nem segít önmagában a múlt hibáinak feltárása, ha nem vonunk le belőle használható következtetéseket a jövőre nézve. Szívesen látnánk a határozatban több, az ágazat jövőjé re vonatkozó elvárást akár egy külön határozati pont formájában. Erre be is nyújtunk egy módosító indítványt. Az LMP szerint a cukoripar jövőjére vonatkozó döntést egy átfogó vidékstratégiából kellene levezetni, amelynek része az élelmiszerönrendelkezésre és a helyi termelésre vonatkozó koncepció is. Amennyiben a magyar kormány ezen a területen döntési helyzetbe kerül, a cukorkvótarendszer fenntartását nem tartjuk indokoltnak, hiszen a cukor világpiaci ára egyre magasabb a bioetanolipar hatása miatt, a kv óta pedig EUs szinten jóval alacsonyabb termelést tesz lehetővé, mint amennyit elfogyasztunk. Egy magyarországi cukorgyár felépítésére a hazai igények biztosítására szükség lehet, ebben az esetben figyelembe kell venni az alábbiakat. Az új gyárnak alkalma snak kell lennie alternatív alapanyagok, tehát nem kizárólag cukorrépa feldolgozására; az igénytelen és aszálytűrő cukorcirokra gondolok. Ez fontos tényező, mivel hazánk adottsága - figyelembe véve a várható felmelegedést is - nem kifejezetten alkalmas a n edves, kiegyenlített klímát kedvező cukorrépa termesztésére, valamint annak termesztési költségei az energia- és műtrágyaárak emelkedésével párhuzamosan egyre inkább emelkednek. Fontos, hogy természetes folyót, ivóvízbázist ne terheljen az új gyár. Magas
