Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 6 (169. szám) - A cukorgyárak privatizációját, valamint Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása óta a közösségi cukorreformok során képviselt magyar álláspontot értékelő, és annak itthoni következményeit feltáró vizsgálóbizottság vizsgálatának eredményéről ... - ELNÖK (Lezsák Sándor): - GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP):
1323 m unkanélküliséggel sújtott terület közelében épüljön. Csak visszatérítendő támogatást kapjon az államtól, vissza nem térítendő támogatásban pedig lehetőség szerint csak uniós forrásból részesüljön. Tehát összességében bár találhatók érdekes eredmények, megá llapítások a cukoripari vizsgálóbizottság jelentésében, azt gondoljuk, hogy az Országgyűlésnek alapvetően nem a múlt feltárásával, hanem az aktuális problémákra való megoldások keresésével, a jövő kihívásaira való felkészüléssel kell foglalkoznia. Ezért na gyon fontos, hogy megfogalmazzuk a megfelelő tanulságokat, és az országgyűlési határozatban az ágazat jövőjére vonatkozó irányok is szerepeljenek. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : A vezérszónoki felszólalások befejező dtek. Kétperces hozzászólások következnek; elsőként Gőgös Zoltán képviselő úr, Magyar Szocialista Párt. GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Ezen a késői órán nyilván a jegyzőkönyvekből majd kiderül, hogy ki mit mondott. Én a jelentéssel nem kív ánok sokat foglalkozni, el kell olvasni, hogy mit mondtam a bizottsági ülésen, az is jegyzőkönyvben van. Azért annyit mondanék, hogy nekem volt néhány szörnyű élményem a cukorrépával kapcsolatban. Az első még gyerekkoromban, amikor rossz vegyszerezés után kétméteres gazból kellett két hektárt kikapálnom. Nem tudom, kinek voltak még ilyen élményei. A másik, amikor műszaki ágazatvezetőként minden évben többet költöttünk a gépi technikára, mint amennyit a 350 mázsás répatermés hozott, ugyanis aki ezzel foglalk ozik, pontosan tudja, hogy iszonyatos kemény feladat a száraz földből ezt a gyönyörű növényt - amely mellett itt mindenki letette a voksát - kiszedni. (20.40) A harmadik pedig egy másik dolog. Miután négyöt éve 2es cukorbetegségem van, így eleve nem érin t a cukorvásárlás, ezért nem is tudtam követni az árakat sem. De azért azt mondanám, ha valaki azt gondolja, és a jelentésből is az sugárzik, hogy egy világpiaci terméknél Magyarország kapacitásainak növelése a belső piaci árakat változtatja, az óriásit té ved. Ilyen alapon nálunk az állattenyésztők a feléért kellene hogy vegyék a takarmányalapanyagot, hiszen nagyjából 2,53szor annyit termelünk, mint amennyi Magyarország szükséglete. Tehát nincs összefüggés, ezt szeretném mondani, a magyarországi kapacitá sok és a tőzsdei termékek árai között. Ha valaki ezt sugallja, az óriási hibát követ el. Viszont annál azért ez a dolog többet ér, mint hogy egy ilyen késő esti vitában nagyon belemélyedjünk ennek taglalásába. Ezért azt javasoljuk, hogy rendezzünk egy parl amenti vitanapot a magyar élelmiszeripar helyzetéről, ugyanis elég sokat foglalkozunk itt mi a múlttal, úgy látom, de nem nagyon látom, hogy mi lesz például a magyar élelmiszeripar jövője, ami végóráiban jár. Aki volt kinn az élelmiszeripari kiállításon, az biztosan meg tudja erősíteni. Remélem, mindenki támogatja ezt a kezdeményezésünket, és akkor tévéidőben, normális műfajban végig lehet beszélni az egész élelmiszeripar problémáját, de nem egy kiragadott állapotában, ahogy erről ez a cukoripari jelentés szól. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Dr. Józsa István tapsol: Helyes.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. Két percre Józsa István képviselő urat illeti a szó. DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. A bizottság egyik tagja úgy emlé kezett, hogy a meghallgatottak amnéziában szenvedtek. Én viszont nem szenvedek amnéziában, pontosan emlékszem, amikor Martonyi János, a privatizációs bizottság első elnöke, jelenlegi külügyminiszter halálpontosan elmondta, hogy az ő meggyőződésük az volt, hogy az állami cégek privatizációja a cégek túlélését
