Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 6 (169. szám) - A cukorgyárak privatizációját, valamint Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása óta a közösségi cukorreformok során képviselt magyar álláspontot értékelő, és annak itthoni következményeit feltáró vizsgálóbizottság vizsgálatának eredményéről ... - ELNÖK (Lezsák Sándor): - SZILÁGYI PÉTER, az LMP képviselőcsoportja részéről:
1321 Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy fogadja el azt a javaslatomat, hogy ezt a jelentést ne zárjuk most le, hanem a bizottság folytassa a munkáját a további tények feltárása érdekében. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Az LMPképviselőcsoport vezérszónoka, Szilágyi Péter képviselő úr következik. (20.30) SZILÁGYI PÉTER , az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Talán a legfontosabb kérdés ezzel a jelentéssel kapcsolatban, hogy mit tanulunk a cukoriparunk összeomlásából. Elkövetjüke ugyanazokat a hibákat újra és újra a többi élelmiszeripari szektor esetében is? Feladjuke az élelmiszerönellátásunkat mezőgazdasági ország létünkre? Megtanulnake a gazdáink szövetkezni, és ki tudunke állni a nemzeti érdekeinkért a nemzetközi tárgyalásokon? A jelentés számos következtet ésével egyetértünk, azonban komoly hibának tartjuk, hogy az 19982002 közötti privatizációs, illetve gyárbezárási lépésekkel nem foglalkozik, ami megállapításainak a hitelességét nem növeli, így ugyanis az a kép rajzolódik ki a jelentésből, hogy az elmúlt húsz év kormányai közül egyedül az Orbánkormánynak volt világos stratégiája a cukorrépatermesztésre és a cukoriparra, ami csupán annyiban fedi a valóságot, hogy az Antall, a Boross, a Horn, a Medgyessy, a Gyurcsány- és a Bajnaikormánynak valóban nem volt ilyen egyértelmű koncepciója. De a bizottság munkája arra is egyértelműen rávilágított, hogy az Orbánkormány sem rendelkezett - és ma sem rendelkezik - ilyen koncepcióval. A bizottság munkájának eredményeként nem jött létre tényszerű megállapítás a cukorágazat jövőjét illetően, így félő, hogy a határozati javaslat elfogadását követően a téma a feledés homályába merül, ha az elfogadott határozat nem rögzít konkrét elérendő célokat és felelős intézményt a stratégia megalkotásához, illetve kivitelezéséh ez. Annak idején az első Orbánkabinet a magyar cukoripar tekintetében csupán annyival okozott kevesebb kárt a többinél, hogy a működési ideje alatt a privatizációnak már csak az utójátéka zajlott, a kvóták visszavétele pedig még nem kezdődött el. Vagyis c sak annyi a különbség, hogy az a kormány cukorügyben nem került igazán komoly döntési helyzetbe, de nem is fordította más irányba az eseményeket. Az viszont bizonyos, hogy azoknak, akik a magyar cukorágazat jelenlegi helyzetéért most az összes többi kormán yt ostorozzák - amúgy jogosan , ugyanúgy megáll a felelősségük ennek a helyzetnek a kialakulásában, egyrészt kormányzati szinten - hiszen valóban nem lehet azt mondani, hogy 1998 és 2002 között gyökeresen más irányú folyamatok zajlottak volna a cukoriparb an , másrészt személyes szinten is, gondoljunk csak Martonyi János vagy Matolcsy György szerepére. Az LMP ugyanakkor azt gondolja, hogy nem lehet egy mezőgazdasági, illetve élelmiszeripari szektor sorsáról, múltjáról értelmesen állást foglalni annak eldö ntése nélkül, hogy mi a célunk egyébként a magyar mezőgazdasággal és a magyar élelmiszeriparral. Márpedig ennek a kérdésnek az eldöntésére eddig egyik magyar kormány sem vállalkozott, és a jelenlegi sem tűnik hajlandónak rá. Ez az a terület, ahol a szavak és a tettek gyökeresen ellentétben állnak. Az első Orbánkormány - még emlékszünk - szóban a kistermelők támogatását hangsúlyozta, érdemi segítséget viszont az állami gazdaságok privatizációjához és a nagybirtokrendszer erősítéséhez adott. Ugyanez a határo zatlanság érzékelhető a jelenlegi kormányzati ciklusban is: nincs vidékstratégia, a kormány földbirtokpolitikájának kedvezményezettjeit illetően egyre több kétely merül fel, nem tudjuk, hogy mi a tervük az agráriummal azonkívül, hogy a holdudvarukban lévő agrárnagyvállalkozóknak kívánnak kedvezni. Mindezt azért fontos most hangsúlyozni, mert a cukorrépatermesztés és a cukorfeldolgozás nem önmagában áll, hanem része a magyar mezőgazdaságnak és az arra épülő feldolgozóiparnak. Nem
