Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 6 (169. szám) - A cukorgyárak privatizációját, valamint Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása óta a közösségi cukorreformok során képviselt magyar álláspontot értékelő, és annak itthoni következményeit feltáró vizsgálóbizottság vizsgálatának eredményéről ... - ELNÖK (Lezsák Sándor): - VARGA GÉZA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
1320 Tehát sajnos csak a vizsgálat vége felé, a jelentésünk tervezete láttán… (Font Sándor: Don Quijotei hős leszel lassan, Géza!) Tessék? Hangosabban! (Az elnök csenget.) És a Pongrácz szakértő úrral kirajzolódott nézetkülönbség okán, kényszerű kíváncsisággal fogtam hozzá, hogy magam is utánanézzek a korabeli eseményeknek, dokumentumoknak. A jelentéstervezet tárgyalásakor egyre világosabb l ett, itt egy külföldön előzetesen összehangolt gazdasági tevékenységre került sor, amelyet belföldi pénzügyi, politikai és privatizációs döntéseink támogattak. A jelentéstervezet tárgyalásakor már hangsúlyoztam kétségeimet, és módosító javaslatok formájába n azt előterjesztettem. Számomra ekkor derült ki, hogy a privatizációs ismereteket összegyűjtő, Fidesz által delegált szakértőnk, aki a jelentés összeszerkesztésének lényegi részét is végezte, idős Pongrácz Tibor fia. Ez számomra akkor derült ki, az utolsó ülés után. Én azt gondolom, hogy amikor ifjú Pongrácz Tibort a bizottság szakértőjévé választottuk, legalább ezt a tényt illett volna közölni, mert bizonyára azért ez felvetette volna az összeférhetetlenség kérdését. Ugye, a papa az ÁVÜ igazgatótanácsának volt az elnöke, őt azonban a bizottság nem hallgatta meg, a neve fel sem merült az eljárásban, holott az idősebb dr. Pongrácz Tibor vezetésével működő grémium hozta a cukorgyárak sorsát meghatározó működési és részvényeladási döntéseket ’92. január 27étő l. Sáringer képviselőtársam is említette, hogy mennyi felesleges embert hallgattunk meg. (Font Sándor közbeszól.) Nos, idős Pongrácz Tibor meghallgatása igenis érdemi lett volna. Amikor a bizottság elfogadta ifjú Pongrácz Tibor személyét szakértőnek, ez a családi háttér nem került említésre. A bizottság jelentéséből kitűnik, hogy a Világbank szerkezetkiigazítási programjának döntő hatása volt az eseményekre. Erre találunk utalást, de a szakértőnk, aki maga állította össze ennek az időszaknak az eseményeit, nem talált késztetést a pénzügyminisztériumi feltárásra. Nos, idősebb Pongrácz Tibor nemcsak az ÁVÜ IT elnöke volt, hanem ’92. februártól a Pénzügyminisztérium politikai államtitkára is, tehát a világbanki befolyásnak hivatalból ismerője. Ifjabb dr. Pongrá cz Tibor nem kezdeményezte apja meghallgatását ebben a témában sem, holott tudta az összefüggést, és talán a felelősséget is. Idős dr. Pongrácz Tibor ezenkívül a fentiek idején a kormány gazdasági kabinetjének titkára is volt, tehát azok a gazdasági károk, amelyeket az ország elszenvedett a külföldi kisebbségi tulajdont szerzők vezetése alatt, a felmondott cukorrépaszerződések, az eltérített cukorgyárak, az illegálisan behozott úgynevezett sűrűlé, a belföldieket védő vám felemelésének elmulasztása mindmin d ismert volt dr. Pongrácz Tibor, a kormány gazdasági kabinetjének titkára számára. De dr. Pongrácz Tibor nem tudni, miként kezelte ezeket az eseményeket, hiszen nem hallgattuk meg, nem hívtuk be, mert nem hívta fel személyére a figyelmünket a szakértő del egált. Az Állami Vagyonügynökség gyakorolta a tulajdonosi jogokat, és értékesítette a részvényeket az igazgatótanács döntéseivel, miután az ÁVÜre a törvény e felelősséget ráruházta. A privatizáció első számú felelősei tehát az ÁVÜ mindenkori igazgatótanác sának elnökei és tagjai. Ezt a politikai felelősséget nem húzza alá a jelentés. Megjegyzem, hogy idős Pongrácz Tibor előtt dr. Mádl Ferenc töltötte be ezt a tisztséget, tehát szóba sem jöhetett ’90től a cukorgyárak spontán privatizációja, hanem az a befek tetői kezdeményezésű bizottság privatizációs eljárása szerint zajlott. Ilyen szabályt tett közzé az ÁVÜ. Pongrácz Tibor, az ÁVÜ igazgatótanácsának elnöke kapta azt a belső jelentést is, amelyben a külföldiek által privatizált üzemek esetén a szerződés be n em tartása volta a tárgya, és annak ellenére, hogy ez egy belső jelentés volt, erre sem történt semmilyen intézkedés. Tehát a cukorgyárakat nem egyszeri eseményként adták el, hanem egyre több részvény eladásával fokozatosan (Az elnök csenget.) , és ez továb b ment, mint a kilencvenes évek. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Tessék befejezni, még egy percet hozzáteszek! VARGA GÉZA , a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
