Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 6 (169. szám) - Az elvárt béremelés végrehajtásával és a foglalkoztatással összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a Magyarország 2012. évi központi költségvetéséről szóló 2011. évi CLXXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavasl... - ELNÖK (dr. Latorcai János): - SCHEIRING GÁBOR (LMP): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik):
1263 A múlt év december 22én jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányrendelet, amelyik erről az ominózus, elvárt mértékről tudósította a szakmai és a szélesebb közvéleményt. És ennek az 1es mellékle tében találhatók azok a sávokba rendezett, elvárt béremelési mértékek, amelyek 500 forinttól 15 500 forintig javasolják emelni, illetve elvárják az emelést a nem a közszférában, nem a költségvetési szférában foglalkoztatott munkavállalók érdekében. Szeretn ék arra rámutatni, hogy ezt az 1es mellékletet egy esetben lehetne elfogadni piacgazdasági körülmények között, akkor tudniillik, hogyha ezt egy konszenzus, egy tripartitrendszerű konszenzus, ami nem nagyon működik Magyarországon már, hozta volna létre, a melyben a munkavállalók, a munkáltatók szervezetei, valamint a kormány együttesen megegyezik abban, hogy tekintettel a tekintendőkre, egy ilyen léptékű, úgymond önkéntes vagy önként vállalt béremelésre fog sor kerülni. Erre nem került sor, ez egy diktátum, amit a kormány visszafelé, a tervgazdaság felé vezető úton ráoktrojál a munkaerőpiacra. Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Önök nincsenek tisztában a munkaerőpiac természetével vagy az egész piacgazdaság természetével, hogy önök a közjogi rendszert b e tudták keríteni kétharmaddal, de a gazdaság az más! Itt visszaköszön a fagyi, kedves képviselőtársaim! Itt most arról van szó, hogy a munkaerőpiac nem hajlandó úgy engedelmeskedni az önök voluntarista kormányzásának, mint ahogy azt önök elképzelik a legs zebb álmaikban. A munkaerőpiacon mi a munkavállaló érdeke? A minél magasabb jövedelem. Mi a munkáltató érdeke? A költségei csökkentése. A kettő közé belép az állam egy adóval, egy olyan adóval, ami tulajdonképpen az alacsony keresetű munkavállalók kapcsán, az őket foglalkoztató kis- és középvállalkozások számára nehezen megfizethető vagy megfizethetetlen. És ezt a dilemmát, ami rendkívül nagy természetesen, és kínos társadalmi feszültséget gerjeszt a kormány számára, az teljesen világos, önök egy kormányren delettel akarják feloldani. Ez tehát egy súlyos elméleti tévedés, és azt gondolom, hogy ebből tanulni kellene. Nem szégyen bevallani, hogy megbukott az egykulcsos adó, eddig se volt egykulcsos. Tessék tanulni az északi szomszédunktól, ebben speciel talán l ehet. Tisztelt Képviselőtársaim! Arra szeretném még felhívni a figyelmet, hogy egy olyan déjŕ vuérzést gerjeszt ez az intézkedés, ami körülbelül 30 évvel viszi vissza a magyar gazdaság irányítását. (15.50) Nekem szerencsém volt a 70es években egy Akateg óriás vállalat egyik vezetője lenni, amikor - az idősebbek talán még emlékeznek rá, a fiatalabbak meg olvashattak róla - 1968ban volt Magyarországon az új gazdasági mechanizmusnak nevezett fordulat, ami az egykori tervgazdasági merevgörcsöket próbálta fel oldani piaci injekciókkal. A lényeg az, hogy a direkt tervutasításos rendszer megszűnt - és mi lépett a helyébe? Hát egy olyan kvázi piacgazdaság, amelyik elvárásokkal próbálta kicsiholni a gazdálkodó szervezetekből azokat az eredményeket, amikre szüksége volt az akkori magyar gazdaságnak. Többek között kaptunk olyan elvárásokat, hogy a tőkés exportot mennyivel kell emelni, mekkora emelést vár el úgymond a minisztérium, vagy a műszakszámot mennyivel illik javítani azért, hogy a kapacitások kihasználása növe kedjék. Tehát ezek mind ilyen elvárások voltak. Ez rendkívül érdekes kifejezés, amit volt szíves a kormány megalkotni, hogy elvárásokkal akarja irányítani a gazdaságot. Hogyan lehet az elvárásokat számon kérni? Ez nem jogszabály. Még egyszer mondom, ez akk or lehetne tolerálható, akkor lehetne piackonform, akkor lehetne a kapitalizmushoz alkalmazkodó megoldás, hogyha ezt a tripartit rendszerű egyeztetési fórum konszenzussal hozza meg. Önök Németországot tekintik úgymond követendő gazdaságnak, a német GDPhez igazítják a magyar GDP növekedését. Tessék megnézni a németországi munkabérmegállapodásokat, a tarifaszerződéseket, hogy ez hogyan működik! Igaza van Aradszki képviselőtársamnak, valóban gyengék a magyar szakszervezetek. Tulajdonképpen - valljuk be - a p iaci szférában de facto
