Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 6 (169. szám) - Egyes migrációs tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik):
1229 Miről beszélünk már? Próbáljunk már magyarul fogalmazni néhányszor! Egyébként valóban ez a törvényi indokolás hasonlóan egyébként a gazdasági, fiskális unióról szóló paktumról szóló országgyűlési határozat vitájához, az ottani előterjesztéshez, ugyanily en EUjog, EUbürokrata szemléletű szövegezést tartalmaz. Egyébként van szerencsém európai parlamenti előterjesztéseket véleményezni, megvizsgálni - elképesztő! Az ember szinte a hatodik olvasás után kezdi nagyjából érteni, hogy mit akarnak, mert egyszerűe n annyira elvesztek már a saját csapdáikban. Ahogy fogalmazott Nemeskürty István - sok tekintetben igazat adok neki , a metternichi ravaszsággal szőtt brüsszeli pókhálóról beszél, az Európai Unió lényegéről. És amikor az ember valóban elmegy oda, akkor az t tapasztalja, hogy ott nagyon kicsi a fogékonyság azoknak az államoknak az értékei iránt, amelyek például 1956ban szembeszálltak például egy teljes Vörös Hadsereggel, egy teljes kommunista diktatúrával, és természetesen a Nyugat korrekt hozzáállása valób an értékelhető volt. Nagyon sok magyar embert, politikai menekültet befogadtak. De azért ez nem pótolja és nem menti az ő felelősségüket abban, hogy annak idején Jaltában lényegében odadobtak minket a szovjet birodalomnak, Sztálin karmaiba dobtak minket, é s ennek a következményeit szívjuk a mai napig is, és ennek próbáljuk mi a Jobbik színeiben egy új típusú megközelítését adni, amikor azt mondjuk, hogy ha egyébként bevándorláspolitikáról beszélünk, akkor miért nem beszélünk például a türk testvérnépek tagj ainak adott esetben valamilyen lehetőség biztosítására, arra, hogy ha ők, ha úgy gondolják, jöjjenek Magyarországra. Nagyon szívesen látnám egyébként olyan testvérnépek tagjait, mint a kazahok vagy az ujgurok. Az ujgur népet egyébként Kína hihetetlen módon nyomja el. (13.20) Elképesztő véres, kegyetlen diktatúrával zsákmányolja ki földjüket, és közel 20 millió ujgur egyébként testvérként tekint ránk. Nagyon büszkék lehetünk arra, hogy ez így van. Az ujgur világkongresszus rendezvényén vettem részt múlt héte n Brüsszelben, ahol elmondták, hogy 1964 és ’96 között 46 atombombarobbantást hajtott végre Kína Ujguria területén. Ennek nyomán több százezer ember meghalt. A mai napig nem ismeri el Kína, hogy hihetetlen egészségügyi következményekkel járó rombolást vég zett el. Tiltják az ujgur nyelv használatát 2005 óta, nem beszélhetnek az emberek ujgurul az utcán, amit persze nem tartanak be, mert nem lehet betartatni. Tiltják azt, hogy harmadik gyerekét megszülje az ujgur anya - ha ezt megteszi, másfél év börtönbe du gják. Óriási felkelések voltak több százezer áldozattal az 1949es megszállás óta. Tehát visszatérek az alapkérdésre: miért nem őszintén beszélünk ezekben a kontextusokban? Miért nem gondoljuk végig az egész problematikát? Legalábbis az én megközelítésembe n az az őszinte megközelítés, ha azt mondjuk, hogy ha van bevándorlásügy Magyarországon, akkor egyrészt beszéljünk az elcsatolt területeken élő magyarságról, gondoljuk át okosan, higgadtan, hogy mi az a lehetőség, amit a magyar gazdaság, a magyar élet itte ni fellendítése érdekében lehet tőlük nyerni. Az volt a nagy szöveg az uniós csatlakozás környékén, hogy majd az uniós csatlakozással megoldódik itt a helyzet, az elcsatolt területek magyarsága paradicsomba jut, mert átlebeghetnek a határokon, nem kell bem utatni az útlevelet, szabadon jöhetnekmehetnek. Tulajdonképpen mi következett be? Az következett be, hogy szabadon jöhetnekmehetnek, de már nem is igazából ide jönnek, mert Magyarország annyira élhetetlenné, nehézzé vált, igen, nyilván az elmúlt nyolc év egy döntő lépéssorozatot tett ennek az irányába, amelyből azért most próbál az ország visszatámolyogni a saját önrendelkezési útjára. De azt látjuk, hogy igenis szükség lett, tehát pont a kék kártya intézménye arról szól, Barroso amellett érvelt annak ide jén, hogy a minőségi munkaerő nagyon fontos, hogy fellendítsünk egy országot. Én azt mondom, hogy egyrészt mi ezzel rendelkezünk. Nagyon sok minőségi munkaerőt megtestesítő emberrel találkoztam és találkozom a lakossági fórumokon, akik elmondják például Sa lgótarjánban, hogy kérem szépen, itt ülök, ott dolgoztam az üveggyárban, de jelenleg bezárták, mert a privatizáció során elrabolták tőlünk. Tehát van nekünk elég munkaerőnk. Meg kellene oldani, mobilizálni őket, megfelelő befektetésekkel és valós, munkahel yteremtő befektetésekkel lendítsük mozgásba az országot, adott esetben nemcsak a
