Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 6 (169. szám) - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - Bejelentés az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság eseti jellegű állásfoglalásáról - A személyszállítási szolgáltatásokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - BÖDECS BARNA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
1206 Összefoglalva: a törvény évtizedes hiányt pótol, nagy reményekre jogosít, olyan reményekre, amelyek NyugatEurópában már évtizedes gyakorlatok. Felszámolja a korábbi zavaros viszonyokat, és megteremt i egy valóban XXI. századi közlekedés alapjait. Köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelettel köszöntöm képviselőtársaimat, és megadom a szót Bödecs Barna képviselő ú rnak, a Jobbik vezérszónokának. BÖDECS BARNA , a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Jobbik örül annak, hogy a személyszállítási szolgáltatásokról törvényjavaslat szület ett, és végre benyújtásra került a Ház elé, ugyanis ez egy nagyon régi hiányosságot pótol a magyar jogrendben. Benyújtása ezért rendkívül indokolt volt, mégis bizonyos értelemben sietősnek bizonyult, hiszen a vállalati személyszállítási struktúrában nem kö vetkeztek be azok az érdemi változások, amelyeket ez a kormány megígért és elvárhatók lennének. Ilyen módon a törvény bizonyos értelemben rögzíti azt az elavult struktúrát, ami ma is létezik. E törvénynek elsősorban a munkába, iskolába járó, családi kapcso lataikat ápoló utasok érdekét kellene szolgálnia és nem a szolgáltatókét. Ma már nem kérdés a szakemberek és a politikusok számára sem, hogy a magyar utas - legyen az autós vagy tömegközlekedő - európai mércével mérve is a drága árat és menetjegyet fizetők közé tartozik. Még magasabb ez az ár, ha tudjuk, milyen magyar jövedelmi viszonyok között fizetjük ezt. A javaslatot sajnos belengi a finanszírozási források szűkülésének, a szűkítés szándékának szelleme, az, hogy a közösségi közlekedés mekkora teher a kö ltségvetés számára. Ez megjelenik a kedvezményrendszer tervezett szűkítésében, megjelenik a fogyasztói árkiegészítésről szóló, tavaly decemberben elfogadott törvényben és abban a 18 milliárdos megvonásban, amit önök azzal indokoltak már a költségvetés elfo gadásakor, hogy a közösségi közlekedés hatékonyságjavulása erre majd fedezetet nyújt. Sajnos sem műszaki szempontból, sem közlekedésszervezési szempontból mind a mai napig nem látjuk azt a hatékonyságjavulást - ami egyben az utasok érdekét is kellene szolg álja , amely lehetővé teszi e források kivonását a közösségi közlekedésből. Ezért, amikor a költségvetés terheinek a csökkentéséről esik szó, akkor nem az utazási feltételek rontását, a kényelmetlenség, a költségek növekedését kellene a törvényjavaslat kö zéppontjába állítani, hanem helyette el kellene gondolkodni azon, hogyan is lehetne ésszerűbben, takarékosabban szervezni a tömegközlekedést. El kellene gondolkodni azon, hogyan lehetne valódi közösségi közlekedéssé formálni. A nálunk uralkodó tömegközleke dési szemlélettel szemben ugyanis a szóhasználatváltás csak akkor válik valódi közösségi közlekedést lefedő szolgáltatássá, amikor az egyéni közlekedő autós számára is vonzó alternatívát jelent. Hát ez ma sajnos a legtöbb területen nem így van. Hogyan lehe t ezt elérni? Például úgy, hogy a politika nem az autógyártók, üzemanyagforgalmazók, autópályaüzemeltetők, gumigyártók és biztosítócégek állami támogatását ösztönzi, nem csupán a Mercedes, az Audi, a Suzuki kap közvetlen támogatást, hanem adott esetben t ámogatáshoz juthatna valamely hazai autóbuszgyár vagy egy újonnan összehozott vasúti járműgyártó, amit furcsa módon az EU valami miatt számunkra tilt, ellentétben a korábban felsoroltakkal. Akkor bizony tudna a magyar ipar versenyképes autóbuszokat, vasúti járműveket gyártani, és a magyar közösségi közlekedés színvonala úgy változhatna meg, úgy lenne ténylegesen közösségi közlekedéssé, úgy válhatna vonzóvá, hogy közben nem jelentene jelentős terhet az államháztartásnak, mert a másik oldalon jelentős számú m unkahely jelenne meg a magyar járműgyártó piacon. (11.40)
