Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 6 (169. szám) - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - Bejelentés az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság eseti jellegű állásfoglalásáról - A személyszállítási szolgáltatásokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. NAGY ANDOR, a fenntartható fejlődés bizottság alelnöke, a bizottság előadója:
1189 Köszönöm a szót, elnök úr. A mi bizottságunk a tegnapi ülésén tárgyalta meg ezt a törvényjavaslatot, 13an támogattuk, és 4en ellene szavaztak a bizottsági ülésen, a Jobbik és a Szocialista Párt nem tá mogatta az általános vitára való alkalmasságot. A kisebbségi véleményt majd a bizottságunk tagja a Jobbik nevében el fogja mondani, úgyhogy a hozzászólásomban elsősorban arra szeretnék koncentrálni, hogy melyek azok a pozitívumok, amelyek a bizottsági vitá ban elhangzottak, ami miatt mi ezt a törvényt támogatni tudjuk. Szeretném azt megismételni, amit a bizottsági ülésünkön államtitkár úr is elmondott, hogy egy fontos törvényről van szó, hiszen négymillió embert érint, négymillió ember közlekedik naponta, já r munkába, iskolába, végzi a dolgát a közösségi közlekedés révén. Tehát egy olyan törvényről beszélünk, amely Magyarországon nagyon sok embert érint. Elhangzott pozitívumként a bizottsági ülésünkön, hogy nagyon régóta vártunk arra, hogy ez a törvény végre beterjesztésre kerüljön. Államtitkár úr említette, hogy valójában már 2006ban ennek a törvénynek az elemei ki lettek dolgozva, ennyi ideig tartott, hogy ez benyújtásra kerüljön. Legalább átment egy olyan társadalmi egyeztetésen, ezt pozitívumként többen k iemelték, hogy jelentős társadalmi vita előzte meg ennek a törvénynek a benyújtását. Ugyanakkor elhangzott az is a vitában, hogy néhányan későn észleltek. A munkáltatókkal jelenleg is tárgyal a kormány arról, hogy a napi munkába járáshoz szükséges bérletne k hány százalékát fizessék a munkáltatók, hiszen nem az a célja a kormánynak, hogy a munkaadókat olyan terhek elé állítsa, amiket nem tudnak kifizetni, hanem az, hogy úgy a közlekedési vállalatok, mint a munkáltatók és a munkavállalók is ezzel a törvénnyel jól járjanak. (10.20) Elhangzott a bizottsági ülésünkön az is, hogy közösségi közlekedést sehol a világon nem lehet piaci alapon szervezni. Ez állami támogatás nélkül természetesen nem megy, amit az is indokol, hogy a közösségi közlekedésnek számos olyan dimenziója van, amelynek közhaszna, társadalmi haszna van, ezért számon kérni olyan elemeket egy ilyen törvényen vagy akár a rendszeren, amelyek egy piacgazdasági logikát feltételeznek, természetes módon nem lehet. Üdvözöltük azt is, hogy nagyon sok minden egységesítésre kerül, hiszen lesz egy egységes működési rend, beleértve a menetrendeket. Talán az államtitkár úr fogalmazta meg jogosan úgy, hogy ha valaki véletlenül éppen Esztergomból a Batthyány térre akar eljutni, ami nem egy bonyolult dolog, lehetőle g tehesse ezt meg egyetlen jegy megvásárlásával, és ne kelljen három jegyet megváltania ehhez. Tehát a működés, a szervezeti rendszer, az irányítási rendszer, a fejlesztések, a szabályozás, nagyon sok minden egységesítésre kerül, és nagyon bízunk abban, ho gy ez az egységesítés, ahogy az egyik képviselőtársunk megfogalmazta, minőségi változásokat is hoz a közösségi közlekedésben. Elhangzott a bizottsági ülésünkön az is, hogy a közösségi közlekedés társadalmi megítélése nem feltétlenül pozitív. Ennek részben az az oka, hogy nagyon sokan azt gondolják a közösségi közlekedésről, hogy ez egy feneketlen kút, amiben rengeteg pénz van, és csak elő kell belőle bányászni a pénzt, aztán ebből emelni a közlekedés színvonalát. Tudnunk kell, hogy a rendelkezésre álló pénz ből mennyi mindent lehet elérni, ugyanakkor az az állítás is megállja a helyét, hogy jobb szervezéssel, egységesítéssel, amilyen irányba ez a törvény elmegy, a rendelkezésre álló pénzeket igenis jobban fel lehet használni, és bizonyos alapszolgáltatásokat magasabb színvonalon, minőségi színvonalon lehet ellátni. Szeretném külön kiemelni azt az újdonságát ennek a törvénynek, amelyet egyébként már régóta vártak sokan a témával foglalkozók közül, hogy lehetőség nyílik interregionális együttműködésre, azaz a kö zszolgáltatásokat át lehet vinni a határokon túlra is. Számos olyan településünk van Magyarországon, mondhatnám azt a körzetet is, amelyben én vagyok országgyűlési képviselő, Nógrád megyét, ahol naponta járnak be emberek, akár kórházba is Balassagyarmatra, és én bízom abban, hogy ez a jövőben oly módon történhet, hogy a közszolgáltatás mindenki megelégedésére lehetővé fogja tenni, hogy ugyanazt a jegyet vásárolják Szlovákiában, mint Magyarországon.
