Országgyűlési Napló - 2011. évi téli rendkívüli ülésszak
2011. december 16 (155. szám) - A Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
90 időszakban a Tisza István vezette kormány, a Szabadelvű Párt harmincéves uralmat gyakorolt Magyaro rszágon, egy totális uralmat gyakorolt, de igen erőteljesen vitathatóan képviselte a nemzeti érdekeket, és ezt a Kossuth pártiak, az ellenzék rendszeresen támadta. Olvassuk el ezt a mondatot együtt, hogy milyen következményekhez fog vezetni ennek a házszab álymódosításnak az elfogadása, ha nem térnek le erről az útról. “A Tisza István vezette kabinet gyakran erőszakos tevékenysége addig példátlan módon polarizálta a korabeli közvéleményt, és gyakorlatilag egyenesen vezetett ahhoz, hogy mandátumának lejárta után közel másfél éven át húzódó súlyos belpolitikai válság alakult ki az országban, valamint ahhoz is, hogy az 1875től 1905ig folyamatosan kormányzó Szabadelvű Párt szétessen és jogutód nélkül megszűnjön.” Mert mi lett a következménye ennek az obstrukci ós ellenzéki tevékenységet letörni kívánó házszabálymódosításnak? Ott volt az ominózus zsebkendős szavazás. Emlékszünk erre mindannyian, aki meg nem emlékszik, annak felidézem. A Szabadelvű Párt házelnöke - most hál’ istennek, Balczó Zoltán házelnök úr ül itt, tőle ilyen zsebkendőlógatás nem lesz várható - úgy szavaztatott meg házszabálysértő módon házszabálymódosítást 1904. november 18án, hogy zsebkendőlengetéssel állították fel az igennel szavazókat. Régen annak kellett felállni, aki igennel szavazott, aki meg nemmel szavazott, az ülve maradt. Ennek az volt a lényege, hogy a vitát lezárhatóvá tették. Ez volt a klotűr intézménye, amit már többször alkalmaztak velünk szemben, még bizottsági szinten is. Példátlan módon még azt sem engedik nekünk tisztesség es módon, hogy a vitákat lefolytassuk, végigvigyük azokat a gondolatokat, azokat az aggodalmakat, azokat a szempontokat, amelyek miatt minket a választópolgárok ideküldtek a parlamentbe. Éppen a női kvóta kapcsán éltem meg azt, hogy utána annyira elborult - elnézést kérek - egykét képviselőtársunk agya, hogy azt kérték, azonnal három percre csökkentsék a vitát, nehogy már többet vitatkozzunk itt bármiről. Miről van szó? Az történt 1904. november 18án, hogy ezzel a bizonyos házszabálymódosítással kizárttá tették azt, hogy a vitákat addig lehessen folytatni, amíg van érve még bárkinek. Most is tulajdonképpen arról van szó, hogy nem fontos az, hogy ellenvélemény legyen, nem fontos az, hogy ellensúly legyen. Nagyon jól mondta Farkas Gergely képviselőtársunk, amikor az időkeretes vita folyt akkor, amikor még egy kicsit többen voltunk a Házban, hogy a Jobbik eddig mindig azt bizonyította, hogy amikor a Jobbik kellett ahhoz, hogy sürgősségi eljárásban lehessen tárgyalni egy törvényjavaslatot, amikor az indokolt v olt, akár a kolontári tragédia után például, hogy lehessen állami vagyonfelügyeletet elrendelni, mi támogattuk ezt. Támogattuk a devizaadósok érdekében előterjesztett javaslatok gyorsított tárgyalását, de nemet mondtunk olyanokra, amelyek nemzeti érdekeket sértettek. Úgy gondoltuk, hogy például az Alkotmánybíróságot meg kell védeni, és nem szétrombolni kell az Alkotmánybíróság intézményét, és hosszan folytathatnám a sort. A mostani szabály lényege az, hogy nem kell már négyötödös többség, nem kell a Jobbik szavazata, hogy a nemzeti érdekek garantálása érdekében egy kicsit lassíthassa az eljárást, és mondhassa azt, hogy álljunk meg egy szóra, gondolkodjunk el a dolgokon, és ne kapkodjunk, hanem most már meg lehet kétharmadosan csinálni mindent, mint ahogy az alkotmánymódosítás, maga az egész alkotmányozás folyamatát négyötödös keretből azonnal kétharmadosra vették át, mihelyt az új forradalmi kormány hatalomra került. A hátralévő egy percben röviden csak arra szeretnék utalni, hogy végül is mi történt itt. Az történt, hogy másnap az ellenzék dühödt képviselői bejöttek, és arra a következtetésre jutottak, hogy nem maradt más eszközük, mintsem hogy azzal fejezzék ki tiltakozásukat, hogy ezt a csodálatos becses berendezést, amit egyébként két évvel korábban adtak át, darabokra verték, szétverték, és a rájuk rontó karhatalmistákat is elkergették, kikergették a parlamentből. Akkor egy kicsit elgondolkozott a kormánytöbbség, hogy mi a helyzet. A király ezután feloszlatta az országgyűlést, választások jöttek, s az addi g egymással vitatkozó ellenzék erős szövetségbe tömörült, és a választásokon legyőzte, ripityára verte a magából felfuvalkodott többségi pártot. Széll Kálmán is
